A Ghost Toast sosem volt az a nagyon akítvan turnézó zenekar. De az elmúlt majdnem 4 évben nem álltatok színpadon. Mi volt a kihagyás oka (okai) , hogyan éltétek meg a koncertmentes időszakot?
A kihagyás okai a tagcsere és a COVID voltak. A Shape Without Form elkészítése után, de még a megjelenése előtt az előző dobosunk, Papp Laci úgy döntött, hogy kilép. 12 év után elfáradt. Nem váltunk el haraggal, azóta is nagyon bírjuk, remek ember, és nagyon sok sikert is kívánunk neki. (Azóta is zenél, de tudtommal nem szerkó mögött, inkább kisebb ütős hangszereken, a legújabb formáció, amiben tudom, hogy játszik, az a Folk You.) Egyetlen dobost kérdeztünk meg, hogy csatlakozna-e hozzánk megírni és leprogramozni/feljátszani a dobtémákat a Shade Without Color lemezhez, és az Zoma (Cserős Zoltán) volt.
Régi barátunk ő, sőt a Ghost Toast elődjét még vele csináltuk, írtunk is anno pár számot, amiket részben át is mentettük a Ghost Toastba. De ez még 2008 környékén volt. Mikor megkérdeztük, igent mondott. Bár nagyon rég nem ült dob mögött, a stílusa, látásmódja, kreativitása meg az ismertség miatt számunkra ő volt az ideális jelölt. Azt viszont akkor még nem tudtuk, hogy fogunk-e még valaha élőben játszani. Akkor szinte csak a lemez érdekelt még minket.
Idén viszont biztos, hogy legalább négy koncertet adtok. Ezekre hogyan készültök? Visual, audio, emberileg stb.
A Shade Without Color album elkészültét követően kezdtünk el egyáltalán arról beszélni, hogy lesz-e élő Ghost Toast. Amikor aztán úgy döntöttünk, hogy belevágunk, gyakorlatilag nulláról kellett felépíteni mindent, mivel a vetítés és a háttérben szóló billentyűk, csellók és effektek miatt metronómra játszunk, amit csak a dobos hall, minden az ő felelőssége. Zoma ilyet előtte nem csinált, szóval sok év kihagyás után rögtön új módszer, új dalok… Mindez a Ghost Toast azért nem faék egyszerű dalszerkezeteivel és ütemmutatóival. Úgy voltunk vele, hogy nem sietünk, majd lesz koncert, amikor készen állunk. Sok melót raktunk bele, főleg Zoma, hogy egy rövid, de velős programmal újra kilépjünk a fényre.Van bennünk jó adag lámpaláz, de állunk elébe és nagyon várjuk.
Más szempontból viszont aktívak voltatok: 2020-ban és 2022-ben is nagylemezetek jelent meg, és volt tagcsere is a zenekarban, amit említettél is már. Erről a kreatív cunamiról mesélnél kicsit?
A két lemez folyamatosan íródott az Out of This World lemez elkészültétől számítva, tehát 2017 óta, és 2019-re a Shape Without Form dalai kész is voltak, a Shade Without Colornak pedig kb. a fele meg volt írva. Ezek tulajdonképpen testvérlemezek, ahogy a címük is utal rá, a készítésük egyetlen hosszú folyamat lett volna, aminek a közepén kiadjuk az elsőt, aztán max. 1 évvel később a másodikat, de a tagcsere miatt ez plusz egy évet csúszott. Rengeteget ültünk a próbateremben Zomával éjszakánként kitalálni, pofozgatni a dobtémákat, ráhangolni őt a mi stílusunkra, a számára még teljesen idegen dalszerkezeteinkre. Két elutazós ötletelős sessiont is tartottunk négyesben, az egyik ilyen alkalommal vette fel Pusi (Pusker János) a cselló- és billentyű témák nagy részét, és így is elszaladt több mint egy év, mire kész lettünk 2021 őszén (a Shade Without Color lemez 2022 március 3-án jött ki). Közben Waryou (Stefán János-basszusgitár, elektronika, effektek) Sandbender néven két psybient jellegű szólólemezt is kiadott szerzői kiadásban, most meg a harmadikat készül megjelentetni, szóval az ő termékenységéről ez is sokat elárul.
Itthon, és külföldön is nagyon kedvező fogadtatásra talált a legutóbbi anyagotok. Ez korábban is így volt. De mit jelentenek nektek ezek a szakmai elismerések? Merre viszik a bandát ezek a visszajelzések?
Mivel nem volt koncert, nem volt közvetlen visszacsatolás a közönségtől. Nem mintha tömegeket mozgatna meg ez a stílus instrumentálisan, meg a Ghost Toast úgy egyáltalán, de amikor közönség előtt játszol, és látod az arcokon a zenéd hatását, az leírhatatlan örömöt tud okozni. Ilyen (koncert nélküli) időszakban még inkább felértékelődnek azok a reakciók, amik írásban érkeznek, vagyis nagyon tudunk örülni minden lemezkritikának, ajánlónak, főleg ha pozitívak. Most tehát hatványozottan sokat jelentettek ezek számunkra,bekerültünk például a brit Prog magazinba, amit régi vágyunk volt elérni, ebben a műfajban az a legkomolyabb nyomtatásban is megjelenő lap. Hogy ezek merre visznek minket? Azt tudom erre mondani, hogy abban erősítenek meg bennünket, hogy jó az az út, a módszer, ahogy írjuk a dalokat. Tehát továbbra is megyünk a saját fejünk és szívünk után.
A klipjeitek (és koncertjeitek) fontos eleme a nagyon erős vizualitás. Kikkel dolgoztok, milyen koncepció alapján készülnek el ezek a mozgókép anyagok?
A montázs jellegű videókat általában én készítem egyedül, a többiek pedig ötletekkel/észrevételekkel segítenek csiszolni. Kezdetnek megálmodok egy koncepciót, hogy hogy épüljön fel, milyen téma vagy témák köré, aztán gyűjtök egy csomó nyersanyagot, azt pedig a kitaláltak alapján, a zene hangulata szerint összevágom. A forgatott klipek esetében általában több közös ötletelésből születik egy nagyjából részletes vázlat, amire aztán a végeredmény csak nyomokban hasonlít. 😀 Ott (is) bőven van még hova fejlődni. Most a Get Rid Of klipnél is rengeteget tanultunk a hiányosságainkról.
https://www.youtube.com/watch?v=WP0aTxI53B4
Forgatókönyv, tesztek a helyszínen, próbafelvételek kellenek majd a jövőben, mert a durr bele jellegű forgatáson elment egy csomó idő olyan beállításokkal, amik aztán nem mutattak jól, a jóból meg nem volt olyan sok, szóval az utómunka az általában sok-sok közös óra vágás, illesztés, effektezés. Ez van, ha kvázi magát rendezi az ember úgy, hogy nem rendező és nincs is hozzá semmi köze. Akivel viszont nagy szerencsénk volt, az a klip szereplője, Nyeste Zsuzsi. Ő príma volt, szinte minden felvétel remekül sikerült róla.
Mostanában aktív szervezője vagy a Deeprecen nevű, kifejezetten alternatív/underground zenei produkcióknak teret adó kezdeményezésnek. Erről mesélnél?
Nagyon szívesen beszélek róla, ez szívügyem, a mi kis kultúrmissziónk. Már jó ideje gondolkodtam rajta, hogy belevágok, elindítok egy koncertsorozatot kevésbé ismert, de többre hivatott, elsősorban nem helyi bandáknak, aztán tavaly végre rászántam magam, és megkerestem a Művésztér Egyesülettől (aminek amúgy mi is tagjai vagyunk a zenekarral) Szabó Krisztát, hogy segítsen nekem ezt összehozni. Ő pedig azóta is mindent intéz, segít, szerez kb. másnapra, nekem meg szinte csak a zenekarokat kell leszerveznem, amit imádok, szóval ezúton is nagyon hálás vagyok Krisztának.
Rengeteg jó zenekar van az országban, akik jobbnál jobb dalokat, lemezeket készítenek, mégis fájdalmasan kevesen ismerik őket, és még ebben a kis országban is meggyűlik a bajuk az utazással. A legtöbb underground zenekar a saját városán, illetve megyéjén kívül alig játszik. Nem is könnyű koncertet szervezni olyan településre, amit nem ismersz, meg az is benne van a pakliban, hogy csalódás lesz az egész, mert mondjuk a végén a pultosnak, a sofőrnek meg a másik zenekar tagjainak adod elő a műsort. Na de Debrecen az ország második legnagyobb városa, egyetemváros rengeteg fiatallal, itt az underground-nak is volt mindig és kell is, hogy legyen létjogosultsága. Az idelátogató UG bandák száma sajnos a Covid miatt is, meg a Kosár, a Kaptár, illetve Dharma Klub megszűnése miatt is megcsappant. Mi szeretnénk a Deeprecennel ezen kicsit változtatni, de nem csak szimplán úgy, hogy koncerteket szervezünk, hanem egy aktív közösség létrejöttét szeretnénk elérni, ami attól függetlenül, hogy ismeri-e az előadókat vagy sem, jön koncertre.
Aki emlékszik Debrecenben a FOKK bulikra (te biztosan), az tudja, hogy mi az a példa, ami előttünk áll. Ezúton is örök hála azért az időszakért a FOKK Egyesületnek, de elsősorban Kovács Lacinak. Én a Ghost Toast tagjaival is azokon a bulikon ismerkedtem meg, az akkori bandámmal is ott próbálgattuk a szárnyainkat, rengeteg zenekar megfordult ott az ország legtöbb pontjáról, remek időszak volt. Bár mi nem hetente, csak havonta tudunk bulit szervezni, de valami ilyesmit szeretnénk olyan zenekarokkal, akik nem kereskedelmi szempontokat tartanak szem előtt, nem trendeket követnek, hanem művészeti céllal alkotnak, mégsem sajnálják az időt, pénzt, energiát nemzetközi színvonalú lemezeket készíteni, és még a buszba/kocsiba is beugranak meló után, hogy ne csak a saját városukban koncertezzenek. Ha ezek mellé a bandák mellé tudunk a helyi zenekarokból is leszervezni, annál jobb, de nem egyszerű, mert általában nekünk kell adott időponthoz igazodni és ahhoz fellépőt keresni. Szerintem nagyon fontosak az ilyen bulik, meg az egész underground kultúra. Az előadóknak is nagyon sokat jelent minden támogatás. Fontos az efféle motiváció ahhoz, hogy minél színesebb legyen a zenei paletta, ne tűnjenek el a merész, kísérletező zenekarok, sőt, legyenek minél többen. Eddig nagyon jók a tapasztalatok, mert bár a helyek, ahova szervezni tudunk nem kimondottan élőzenére lettek kitalálva, de mind a fellépők, mind a közönség nagyon toleráns és alkalmazkodó a körülményekhez. Az egész kezdeményezés amúgy nonprofit, a bulik becsület kasszásak, ha tetszett, akár a végén is támogathatod némi pénzzel a zenekarokat vagy a Deeprecent. Ezt szeretném is megtartani, szerintem jó közösségformáló ereje van. Persze az egész nem működhetne anélkül, hogy a Debreceni Egyetemi Színház meg a Malter csapata ne segítene azzal, hogy szó szerint (közösségi) teret ad az ilyen kezdeményezéseknek, és kb. kérdés nélkül. Eddig minden tök jól ment, az emberek örülnek annak, hogy csináljuk ezt, és elég lelkes vagyok a folytatást illetően is.
Bármi más ami más kérdésekhez /válaszokhoz nem fért bele?
Megragadnám ezt a lehetőséget egy kis reklámra. A következő Deeprecen buli a Malterben lesz február 25-én a budapesti MUDI, a szegedi EndrE és a debreceni Szakaszhatár részvételével, a Ghost Toasttal pedig március 17-én játszunk a Dürer Kertben a Mad Robots és a Tengeri Püspök társaságában, aztán Debreceneben leszünk egy rövid koncert erejéig elcsíphetőek a Made In Debrecen fesztiválon (ami a legkirályabb egésznapos program a városban egész évben), majd a MadVillen játszunk szintén Budapesten, április utolsó napjaiban. Az ezt követő koncertek még nincsenek bejelentve, szóval nem lövöm le a poént, de leszünk még láthatóak az év hátralévő részében is.
Köszi szépen!