Inkább a jó dolgokra koncentrálunk.-Huszti Úr (Sonic Rise) válaszol (2015.05.05.)

Sonic Rise. Aki egy kicsit is jár manapság koncertekre, az egyre többször találkozhat ezzel a névvel. Ezen kár is csodálkozni, hiszen a bonyhádi csapat lelkes, rengeteget koncerteznek, és nem mellesleg kurta jó, amit csinálnak! Múlt, jelen, jövő, minden terítéken volt, és hála a netnek, sikerült kifaggatni Huszti urat rendesen! 🙂

– Tegyük fel, hogy van olyan Olvasónk, aki még nem hallott a Sonic Rise-ról. Mit tartasz fontosnak elmondani magatokról egy rövid gyorstalpaló keretein belül?
– A Sonic Rise egy 3 éve alakult bonyhádi banda. A zenénk bulizós, de kemény dallamos/üvöltős énekekkel. Van benne metál, punk, és hardcore is, de szeretném azt hinni, hogy egyediek vagyunk. Van két EP-nk és hamarosan megjelenik az első klipünk. Rengeteget koncertezünk. Az utazásokat viccesebb pillanatait szépen fel is vesszük. A Youtube csatornánkon meg lehet nézni a Sonic Rise Adventures epizódokat. Nincs kiadónk, nincs bookingunk, minden DIY.
– Tavaly év végén jelent meg a You Cant Bury Me EP-tek, amiről mi is megírtuk a véleményünket. Milyennek érzed most az anyagot? Elégedettek vagytok? Elmondod, hogy Neked mit jelentenek a dalok?
– Mindig van valami, amit utólag másképpen csinálnék, de azért alapvetően elégedett vagyok. Saját zsebből hoztuk össze a másodikat, akárcsak az elsőt, így azt gondolom, hogy kis pénzből elég jól megszólaló anyagot hoztunk össze, amiért köszönök mindent azoknak, akik részt vettek benne. A többit majd eldöntik azok, akik hallgatják.
Az ep introja egyben a koncertjeink introja is, ezért mindig szeretem meghallani a felütését.
A My Faith az önfejűségünkről szól. Nem akarjuk, hogy nekünk megmondják, hogy milyen úton járjunk. A Money-t nagyon szeretem, mert eléggé betonozós. Elmondjuk benne, hogy a pénz nem boldogít, sőt inkább boldogtalanít. Az After All a mi punk dühkitörésünk és arról az érzésről szól, amikor már annyi rossz dolog történt, hogy lényegében neutrálissá válsz minden nehézségre. A Do Not Complicate egy lazább szövegű téma. Szeretjük a lüktetését. A klipünk is erre lesz. A záró You Cant Bury Me-t egy régi Breed (Sonic elődje) szám ihlette és utalás az underground zenekarok életére. Nagy szív és lélek kell ahhoz, hogy valaki ezt csinálni tudja.
– Tervezitek már a folytatást esetleg?
– Igen! Tervezzük a folytatást. A második ep dalainak egy része a zenekar első időszakában íródott, amikor az első anyagunk számai is, csak nem volt annyi pénzünk, hogy mindent felvegyünk. Régóta nem születtek új számaink, így nagyon bennünk van egy új anyag. Rengeteg témánk van és dolgozunk is rajta. Sajnos elég kevés fesztiválra tudunk menni, így lesz időnk nyáron összerakni a dolgokat. Szeretnénk egy teljes lemezt. Nyáron biztosan sokat leszünk a próbatermünkben. Izgalmas lehetőség, hogy kétgitáros lett a banda. Béci nagyon jó gitáros és Márk is régóta piszkál, hogy kicsit agyasabb zenéket csináljunk. Majd kiderül.
– Mindkét anyagotok kijött CD-n is. Van még ennek értelme szerinted? Sok ilyen fasz van, mint mi, akik ragaszkodnak a kézzel foghatósághoz?
– Nem tudom hogy van-e értelme, de jó érzés kézbe venni egy munka végtermékét. Nekem kimondottan tetszik a régi korok feelingje. Amikor egy új anyagot megvettem, izgatottan bontottam ki, majd amikor megszólalt a zene, az egész borítót kiolvastam. A lemezen rögzített sorrendben vannak a számok. Úgy, ahogy a banda megtervezte. Vannak lemezek, amelyek nem is képesek hatni, ha mondjuk random sorrendben hallgatjuk a számokat. Jó dolog az internet, hiszen nem létezik annyi pénz, hogy minden új lemezt megvegyünk, de azért vannak rossz hatásai is. Régen áldozni kellett egy zenéért. Vagy megvetted eredetiben, vagy vettél műsoros kazit, majd arra átmásoltattad az újdonságot… Ha már egyszer erőt fektettél bele, akkor meg is hallgattad. Még akkor is, ha elsőre nem tetszett. Manapság kattintasz egyet a youtube-on és ha nem jön be az első 10 másodperc, már kattintasz is a következőre. Nincs is esélye az olyan új zenéknek, amelyek első hallgatásra nem tudnak megfogni. Én is kevés lemezt veszek már, mert drága hobbi. Ha veszek is, általában a magyar underground bandák anyagait szoktam. A lemezek lejátszására is kevés a lehetőségem, mert már mindenhol USB van.
– A lemez felvételei után kicsit át is alakult a felállásotok, és a koncertek azt bizonyítják, hogy jelenleg nagyon egyben van a csapat. Te hogy látod ezt? Mennyire stabil most a brigád?
– Jól érezzük magunkat és nagyon jó a hangulat. Ez a legfontosabb, de ez régen is így volt. Nem is a koncertek döntik el leginkább, hogy mennyire stabil egy banda, hiszen az a működésünk legkisebb része. Több órát utazunk, próbálunk, vagy szervezkedünk. Ilyenkor is egyben kell lenni, akárcsak egy szám eljátszásakor. Ilyenkor is tudni kell, hogy kinek mi a dolga. Fontos az is, hogy az örömünket és a problémáinkat is megfelelően tudjuk kezelni. Úgy érzem, hogy mi négyen mindent meg tudunk beszélni. A jó és a rossz dolgokról is nyitottan és őszintén tudunk beszélni egymással. Még a nagy korkülönbségek ellenére is jó a kommunikáció. Mellesleg mindig készen állunk egy-egy vicces szitura. Nekünk a zenekar örömöt jelent.
– Hová helyeznéd magatokat a magyar mezőnyben? Hátrány egy zenekarnak szerinted, hogy nem a fővárosból jön?
– Ha a sörfogyasztás alapján mérnénk, akkor a majdnem a csúcson vagyunk… haha
Van olyan hely, ahol már sokszor jártunk és még akkor is sokan először hallanak rólunk, de volt olyan is, hogy először játszottunk egy városban és rengetegen eljöttek a koncertre miattunk. Mindent tudtak rólunk, sőt, idézték a hülye dumáinkat az Adventures videókból.
Fogalmam sincs, hogy hol vagyunk a magyar mezőnyben. Nem tudom, hogy mi a mérce és nem gondolom, hogy méricskélni kellene. Csináljuk, amit szeretünk és próbálunk profin hozzáállni. Érezzük a folyamatos fejlődést, hiszen ma már sokkal könnyebben mennek a dolgaink, mint mondjuk két éve. Akkor sokat kellett dolgozni egy-egy koncertlehetőségért. Ma már folyamatosan koncertezünk és nem kell görcsölni, bár a fesztiválok ajtaja még zárva van előttünk.
Budapesten zenélni legalább annyira nehéz, mint amennyi előnye van. Sok ember van pesten, de érdektelenek. Sok-sok klub és rendezvény… El vannak kényeztetve. Nehéz felkelteni az érdeklődést a fővárosban. Ha egy pesti banda vidékre megy, általában a zenészek meglepődnek azon, hogy pesten kívül mit is jelent az underground.
– Mennyire érzed Te az összetartás, ami él a fejekben a hardcore/underground színtérről?
– Vegyesek az érzelmeim. Vannak bandák, akiket nagyon szeretünk. Velük jó együtt koncertezni. Mindent meg tudunk oldani, mert mindenki mindent beletesz, amit csak tud. Mellesleg jó a barátság is ezekkel a zenekarokkal. Folyamatosan szervezünk egymásnak koncerteket. Számíthatunk egymásra. Sajnos vannak olyan zenekarok is, akik kissé elrugaszkodtak a talajtól és képesek túlzásokba esni. Nálunk ez úgy működik, hogy mindenki felé nyitottak vagyunk a barátságra. Szervezőkkel és klubokkal is igyekszünk jó kapcsolatot ápolni. Jobb így, mint befordultan. Ha valaki nem szimpatikus, akkor azt később inkább elkerüljük. Inkább a jó dolgokra koncentrálunk.
A közönség, vagy a hallgatóságban ugyanez. Nálunk Bonyhádon van egy 100-150 fős közösség, akik járnak underground bandák koncertjeire és lelkesek. Hálásak vagyunk nekik, mert ez manapság ritka dolog. Minél nagyobb egy város, annál nagyobb az érdektelenség.

Rajong, követ, letöltési linket keres:
https://www.facebook.com/SonicRise

– Miket tartasz a legfőbb zenei hatásaidnak? Ha le tudod szűkíteni, akkor melyik az az 5 lemez, ami megváltoztatta az életed, és érezted, hogy Neked is zenélned kell?
– Ez most nehéz kérdés, mert hihetetlen sok zenét hallgatok. Nem tudom felsorolni, hogy mennyi mindent. Alapvetően fontos, hogy a torzító be legyen kapcsolva. Grunge, Punk, Hc, Metal… Jöhet.

Öt lemez???
Guns N Roses – Apettite For Destruction
Iron Maiden – Seventh Son Of A Seventh Son
Deftones – White Pony
Pantera – Far Beyond Driven
Biohazard – State Of The World Address,

Ha jövő héten kérdeznél, akkor az is lehet, hogy 5 teljesen más előadót mondanék, teljesen más lemezekkel…
– Amikor nem a színpadon állsz, mivel foglalkozol? Mi a hobbid, illetve miből teszed a kenyeret az asztalra?
– Egy állami szervnél dolgozom hivatásosként és szervezeti kommunikációval, valamint bűnmegelőzéssel foglalkozom. Néha hangtechnikai rackeket, konténereket gyártok. Hobbim abszolút a zene, de van egy Piros Csatorna nevű blogom, ahol néha gitáros cuccokat tesztelgetek. Háromgyerekes családapaként a munka és a Sonic Rise mellett nem sok időm marad. A feleségem mindig rám kell szóljon, hogy nagy a gaz az udvaron.
– A koncertek után rengeteg időt fordítotok arra, hogy a zenehallgatókkal beszélgessetek. Ha tegyük fel meglódul a banda szekere, ezt akkor is fontosnak tartod, ha egy zenekar arénakat tölt meg?
– Szerintem ez nem tudatos dolog. Mi szeretünk haverkodni. Nem hiszem, hogy egy zenekarnak be kell zárkózni a backstage-be. Mi többnyire olyan helyeken játszunk, ahol nincs is backstage, de ha van, akkor is megyünk és nézzük a másik bandák koncertjeit, vagy beszélgetünk, bulizunk, mint mindenki más. Ezért megyünk koncertezni. Annyi jó arc van a koncerteken, akikkel összeismerkedhetünk, hogy kár volna kihagyni.
Egy arénákban játszó zenekar szintje teljesen más szint. Amikor közönség soraiban, vagy a pultnál megjelenik egy híres zenész, az nagyon szimpatikus, mert lehet érezni, hogy ők is csak egyszerű emberek. Bizonyos szint fölött viszont megértem, hogy a híres zenész nem vágyik arra, hogy szétszedjék a rajongók. Nekik is megvan a privát életük.
– Üzensz valamit az Olvasóinknak?
– Támogassátok az undergroundot, meg az élő zenét és járjatok koncertekre!

Ez is érdekelhet

Kövess minket!

2,844RajongókTetszik
1,731KövetőKövetés
44KövetőKövetés
64KövetőKövetés
1,348FeliratkozóFeliratkozás