A DC Comics filmes univerzuma újabb folytatást hozott el nekünk márciusban, de sajnos ez is döcögős lett. A véres és komor képregény világ legviccesebb tagja nem mentette meg a mundér becsületét, de még saját korábbi debütálását is sikerült alul múlnia. Shazam 2 – Az istenek haragja filmkritikánk következik.
A képregények filmes adaptációja, mint mozi-műfaj, már a ’80-as években elindult, de még a ’90-es években is inkább a borzasztóan ciki trash kategóriába tartoztak ezek a próbálkozások. Hogy mennyire, arról ITT olvasható egy korábbi összefoglaló tőlem. Persze kellett hozzá koncepcionális gondolkodás, és technikai fejlődés, hogy igazán jó darabok szülessenek a műfajban.
Már majdnem 2010-et írtunk, amikor a Marvel és a Disney összeborulásából elindult egy filmes univerzum építés, amely minden kétséget kizáróan egy komplex, látványos, és a képregények örökségét méltó módon felhasználó blockbuster inkubátor lett. Napjainkban már minden évben érkezik két-három Marvel film a mozikba, és bár ezek színvonala hektikus, de azért a nagyon rossz kategória és a csúfos bukás sosem jellemezte Kevin Feige-ék egyik alkotását sem.
A nagy rivális, a sokkal komorabb hangulatot képviselő DC Comics legalább olyan gazdag hagyatékkal rendelkezik a műfajban, így szinte kötelező dolognak tűnt, hogy ők is elindítsanak egy hasonló filmadaptációkat felvonultató kezdeményezést.
Ez a mozis univerzum azonban nagyon döcög a kezdetek óta, sajnos a legfanatikusabb DC fanok is kénytelenek elismerni, hogy a sokszor anyagi bukásokat és folyamatos rebbotokat produkáló sorozat nem igazán akar beindulni évek óta.
Ennek a véleményes munkafolyamatnak azonban voltak üdítő pillanatai. Az egyik ilyen a leginkább családbarát szuperhős, Shazam megjelenése volt 2019-ben, amely az alapvetően véres, sok helyen horrorisztikus képregény világba hozott egy könnyedebb hangulatot, és komplett familiákat tudott a moziba csábítani, egy teljesen új piacot megnyitva ezzel DC-nek és a vele kooperáló Warner Bros-nak.
A film a kasszáknál sem teljesített rosszul-a kis számú sikeres DC filmek egyike lett-így a folytatás nem is volt kétséges.
A Shazam 2. a napokban került a filmszínházak műsorára. A kezdeti reakciók többségében alapvetően pozitívak – és való igaz, hogy nem lehet haragudni a filmre, de a dolgok mélyére nézve azért van hiányérzete az embernek.
A főhőst alakitó Zachary Levi alapvetően egy remek komikus színész, ezt az első részben az alkotók remekül ki is aknázták. A második részben alapvetően a bevált receptet próbálták követni, de valahogy nem sikerült reprodukálni ezt az aspektust a filmben. Hiába az egysoros poénok, a popkultúlturális kikacsintások, és a humorosnak szánt hosszabb monológok sem ütnek akkorát. Összesen két-három erős ilyen momentum van a filmben, amin őszintén fel lehet nevetni, a többi résznél az ember inkább csak a bajsza alatt mosolyog.
A család fontosságát hangsúlyozó üzenet megmaradt, ez önmagában szép és dicsérendő. Az első film azonban egy eredet történet volt, ahol Shazam csak a film végére kap csapatot, és ott nem volt kényszer arra, hogy a sok szereplő mozgatása teret kapjon a moziban. A második rész azonban kvázi ott kezdi, ahol az előző abbahagyta, így itt már a teljes Shazam szuperhős családnak be kellene épülnie a történetbe.
Ez az ami nem sikerült a Bosszúállók szintjén, hogy finomak legyünk. A főhős mellett most Freddyt alakító Jack Dylan Grazer kapott egy hangsúlyosabb történet szálat- azonban ez annak a rovására ment, hogy az összes többi szereplő csak asszisztál a filmben, a teljes család teljesen hangsúlytalan a dologban -és ez sajnos nem csak a történetben, hanem még az akciójelenetekben is érződik.
Ha már akciójelenetek: ezek természetesen gyönyörűek, a CGI és a koreográfia megteszi a hatását. Azonban itt is inkább a látvány, mint a tartalom viszi el a hátán a dolgot. A film egészében -és főként a fináléban- életre kelő mitikus ellenfelek vizuálisan erősek, de nagyon eröltetett módon próbálnak megfelelni a „csináljunk egy látványos csatajelenetet” kihívásnak.
SPOILER: van olyan lény, aki csak azért jelenik meg a vásznon, hogy az egyik Shazam családtag kapjon egy pár percnyi villanást, kvázi értelmet nyerjen a szereplése, amit előtte 90+ percig nem sikerült a mozinak teljesítenie.
A történetben egyébként semmilyen csavar nincs, nincs meglepetés, sablonos sztorielemek, amelyet egy két DC világból ismertebb szereplő cameoja dob fel -ezzel ki lett pipálva a fan-service faktor, és előre is van vetítve számos folytatási lehetőség. Ennél több azonban nincs benne, pedig igazán jól esett volna az embernek néhol egy lélegzetelállítóbb esemény…
Bár az eddig beérkező box-office adatok nem annyira biztatóak, azért az már látszik, hogy a Shazam nem bukott akkorát, mint a sötétebb „tesó”, Black Adam -amelyről egyébként ITT írtunk – így jelen pillanatban a DC két ásza a rebbotolt Batman, és a jelenlegi Shazam. Ebből arra következtetek, hogy az újabb folytatás mindeneképp várható, de nagy kérdés, hogy ezt hogyan abszolválják majd.
Ha valaki egy habkönnyű, kiszámíthatóan szórakoztató szuperhős mozira vágyik, akkor bátran váltson jegyet a Shazam második részére, de senki ne várja azt, hogy egy DC világát meghatározó alkotást fog látni, vagy hogy újszerű élményekben lesz része.
Ez egyszerűen egy popcorn mozi lett, pedig sokkal több lehetett volna belőle…
10/6