Mint azt megígértem, igyekszem beszámolni a Hollandiában velem történõ dolgokról, illetve a tapasztalataimról… Íme a kiutazásom, illetve az elsõ pár napom története:
Ködös kora hajnalon búcsút vettem hazámtól…
Sokan félnek a repüléstõl… én nagyon vártam… és nem is csalódtam benne… eszméletlen érzés… az elsõ pár perc monoton… a gép kigurul a helyére… majd egyszer csak a pilóta tol egy kövéret neki 😀 az ember belepréselõdik a székbe, majd emelkedni kezd a gép… az elsõ pár perc égész hangulatos, de 5 perc után már kellemetlen volt egy kicsit, bár a felkelõ nap látványa hamarosan kárpótolt ezért… Egyébként az út rohadt unalmas és kényelmetlen…
2 órával a felszállás után már az Eindhoveni reptéren próbáltam felváltatni a pénzem, mert itt nem nagyon használnak az emberek készpénzt… az automaták általában csak fémpénzeket fogadnak el, ritkán még a papír 10 eurós használható… mindenki mindenre kártyát használ… és mindenhol…
Ezután buszozás, vonatozás, majd ismerkedés Arnhemmel, aztán irány Doetinchem…
Elsõként szeretném most azonnal leszögezni, hogy beszarás ami itt van… valami rendkívüli látvány és hangulat fogadott végig az utamon… minden épületet barna-bordó-márványfehér-szürke valamilyen árnyalatára festenek, illetve olyan téglából építik… Csodaszép kertek mindenütt. Az ablakok hatalmasak, az emberek üvegkalitkában élik életüket… nagyon ritkán látni függönyt… az embereket nem zavarja mások kiváncsisága, õk is beleütik az orrukat más dolgába, illetve mindig van véleményük, amit elõszeretettel ki is mondanak… Az utak felülete tükörsima, egy kátyút sem láttam… (ha van is elvétve 1-1 kicsi hiba, azt krétával körberajzolják) hozzáteszem, romos épületet sem… szemét alig van, mindenhol tisztaság, nyugalom, béke, rend. Ja és rengeteg bicikliút (melyek néhol azonos szélességûek az autóaszfalttal, és két sávosak!) és persze biciklik… és óriási, szerintem legalább ezer db kétkerekû tárolására alkalmas „parkolók”…
És rengeteg park van… Van olyan is, ami a város méretének nagyrészét kiteszi… értsd: sok-sok négyzetkilóméter… 😀 szóval tényleg zöld városok… Ja igen… a „zöld”… sokan kérdezik… Érdekes kérdés, az itt élõket nem zavarja a marihuána füstölése, persze ehhez hozzátartozik, hogy nem vezetnek, illetve ülnek biciklire a hatása alatt… kiülnek a parkokba és nézelõdnek illetve beszélgetnek… Mondhatjuk azt, hogy egész kulturáltan viselkednek, szemben a magyar helyzettel, ahol a sok részeg esténként kötekedik, illetve erõsnek hiszi magát és vandálkodik…
Az angolt mindenki beszéli valamennyire, elsõ napomon beszéltem legalább egy tucat hollanddal, és mindenki megértette mit akarok… Viszont a német nyelvet gyûlölik… a németeket is… a hollandoknak túl sok volt a világháború…
A legérdekesebb a kedvességük, a nyitottságuk. Mindenki köszön ha az arcára nézel, az emberek nem tolakodnak, ráérõsek, barátságosak. Szívesen szóba elegyednek akárkivel.
A lakosság nagy része (több mint a fele) bevándorló, akik Marokkóból illetve Törökországból érkeztek a háború után elvégezni a piszkos munkákat, amikhez a hollandoknak nem volt sok kedvük. Mert hát lusta egy népség. Ha csinálnak valamit, akkor azt írtózatos precizitással és türelemmel (pl: egy minimális zsaluzás itt egy nap, és 3 ember dolgozik rajta!).
A hivatalrendszer fogaskerekei a helyükön vannak, minden megy simán. Ha az embernek bármi elintézni valója van, nem kell görcsberándult gyomorral sorban állnia fél napot, itt mindenkivel személyesen, nyugodt körülmények között foglalkoznak, illetve minden gyorsan megy. Mivel a magyarországi bankkártyám (a bank állítása szerint az egész világon használható az õ dombornyomásos kártyájuk – és ezt mondja mindegyik) itt csak pénzfelvételre illetve internetes fizetése alkalmas, ezért csináltam magamnak egy itteni kártyát (természetesen itt a számla hozzá van kapcsolva automatikusan – tehát elég 1 számot ismerni). Ott helyben megkaptam 😀
Az árakról… Van coop, lidl meg ilyenek… az árak kb megyeznek az itthoniakkal… A luxuscikkek drágák, de ki az a hülye aki cigit vesz például 5 euróért… Ami a legviccesebb, hogy az üzletekben ingyen van a kávé… bemegy az ember vásárolni, nyom egy kávét és úgy tolja körbe a kocsiját az üzletben azt szürcsölve… A piacon az emberhez hozzávágnak ezt-azt ajándékba, például ha megáll az ember a zöldséges elõtt, és kezébe vesz egy almát, megkérdik, hogy ennyi lesz, amire ha bólintunk, azt mondják, akkor egészségünkre, és nem kérnek semmit érte 🙂
Az biztos, ha lesz lehetõségem, én maradok amíg lehet…
Folyt köv. 😛
Ha valakinek van valami kérdése, jöhet 🙂
Válaszolok, illetve utána járok 🙂