Az első HMKE könyv a tavalyi év legjobb hazai ifjúsági regénye volt, ehhez kétség sem férhet. Roppant kíváncsi voltam, hogy az idei könyvfesztiválra kihozott folytatásnak vajon sikerül-e megugrania a lécet. Holden Rose nem kis fába vágta a fejszéjét, amikor a folytatást írta. Nézzük, hogy mennyire volt sikeres a küldetés!
Howard Matheu 8 és fél éves. És nem nyomoz soha többé. Legalábbis ezt ígéri nekünk, ám ez az ígéret hamar megdől, hiszen Nita (Howard egyik kis nyomozótársa) megkéri Őt, hogy álljon újra össze a hármas, akik az első kötetben felgöngyölítették a bűnügyet, vagyis a CWTT. És Ő ekkor nem tud nemet mondani. Egy elsős kisfiú, Patrik elveszett plüssnyuszijának erednek nyomába, és a trió, vagyis Howard, Nita és Gil ismét valami sokkal nagyobba tenyerel, mint azt elsőre hitték volna…
A könyvnek nincs folytatásbetegsége. Ezt az első pár oldal után nyugodtan megállapíthatjuk. Aki kihagyta az elsőt, azaz csak most ismerkedik Howarddal és csapatával, annak sem kell zavarba jönnie. Sok szó nem esik az első kalandjukról, ami már csak azért is pozitív, hiszen így ha valaki azt nem olvasta, bátran emelheti le a polcról és kezdhet bele anélkül, hogy akarva-akaratlanul is megfosztanák Őt az élménytől. Piros pont.
A karakterek éppen olyanok, amilyennek megismertük őket, a rövid idő alatt, amíg nem találkoztunk úgymond, nem öregedtek éveket, nem lettek irreális mértékben okosabbak vagy kevésbé szerethetőek. Imádom az észjárásukat, az aranyos, árnyalt humort a sorok között, amit valószínűleg csak az olyan gyermeklelkű felnőttek fognak érteni, mint én.
A történet komplexebb ugyan, mint legutóbb, viszont határozottan úgy van felépítve, hogy egy gyermek is gond nélkül megértse és befogadhassa. Nem vettem a fáradtságot, hogy esetleges logikai bukfenceket keressek, vagy oda nem illő momentumokat, helyette ezúttal is inkább élveztem az oldalakat, és egy délután alatt kellemesen elolvastam az első felét, majd másnap délután a második felét. (Muszáj volt kettéosztanom, mert így tovább tartott.) Ezúttal jóval nagyobb kaliberű ügybe botlanak hőseink, mint legutóbb, a regény felépítése is kicsit picit más, mint legutóbb, ugyanis a cselekmény kicsit jobban pörög, illetve több tanulság és üzenet került bele. (A barátság kérdése, az almás rész, a testvéri szeretet, mind-mind olyan dolgok, amiket remek példákkal illusztrál Holden Rose!) Ez hatalmas előnyére válik a könyvnek. Ismét piros pont.
A HMKE szlogenje, miszerint ez nem mese, hanem egy detektívtörténet gyerekeknek most is megállja a helyét. Nincsen varázslás, hókusz-pókusz, helyette gyermeki realitás van, mert a szemszög végig Howardé. 🙂
Rajong, követ:
https://www.facebook.com/howard.matheu
Fontos szót ejteni a borítóról és a belső illusztrációkról is: kiválóan illeszkednek a könyv hangulatához, és úgy idézik fel a klasszikus ifjúsági regényeket, hogy végig modernek maradnak. Ez jellemző összességében a könyvre is. Nagyon kiviláglik, hogy Holden Rose itt már jóval bátrabban bánt a szavakkal és a karakterekkel, amit nagyon remélek, hogy az első rész sikere alapozott meg. Már csak azért is, mert már ott a következő kötet előzetese a végén, amiről nagyon remélem, hogy még az idén megjelenik! Plusz majd tavasszal a negyediknek megjelölt kötet, ha szerencsésen állnak a csillagok! Az előző gondolathoz visszatérve: érezhető, hogy Holden Úr belerázódott, és hogy jó író, aki nem csak ifjúsági regényeket írhatna.
Rendel:
https://howard.hu/
Felesleges tovább szaporítani a szót: A Nyúl akta bőségesen hozta, amit előzetesen vártam tőle, talán még többet is. Egy jó ifjúsági regényt vártam, és egy remekül sikerültet kaptam. Egyre biztosabb vagyok a múltkori kijelentésemben, miszerint ha el kell búcsúzzunk a jelenlegi nagy generációtól, Csukás István, Nógrádi Gábor és a többiek, akkor sem maradunk pazar ifjúsági regények nélkül. Csak így tovább, Holden Rose és Howard Matheu! Szurkolok Nektek és várom a következő kötetet!
10/10. Következő, következő, következő!!!
Köszönet a kötetért a Főnix Könyvműhelynek!
https://www.facebook.com/fonixkonyvmuhely
https://fonixkonyv.hu/