Az utóbbi idõben meglehetõsen sokszor kapott el az indulat egy-egy sajtótermék olvasása közben. Nem csak a nyomtatott, hanem az internetes oldalak közül is volt pár, ami fejcsóválásra késztetett. Az ok igen prózai. Nem mondom, hogy én vagyok a legjobb újságíró a világon, vagy hogy én sosem hibázom, de azért vannak bizonyos szabályok…
Hogy mire gondolok? Csupán arra, hogy mikor olvasom egy újságban, hogy ez a rendezõ ezután a filmje után elfelejtett rendezni. Valóban?
Annak a színésznek nincs tehetsége? Tényleg?
A másik a szóhasználat. Én még úgy tanultam az újságíró iskolában, hogy a nyomtatt sajtóba írni presztizs. Éppen ezért, ha én itt megengedek magamnak néhány trágár kifejezést, az még úgy-ahogy elmegy. De kérem, egy komoly lapban? (Vagy csak magát komolynak mondott lapban…) De még efelett is szemet húnynék, ha látnám az író szavai mögött a tárgyi tudást. Vagy a szókincset. De nem. Csak egy „álintellektüell”, gagyi cikk lett belõle… Van ilyen. De kétszer egy lapban?
Aztán ott az online sajtó, amihez mi is tartozunk. No, ez a másik, ami megérdel egy külön bejegyzést is, de annyit nem akarok rá vesztegetni. Itt meg végképp vannak olyan dolgok, ami kikészít. Az egyik oldal lopja a másik linkjeit, aztán a közösségi oldalakon háborúznak egymással, hogy én voltam az elsõ… Szánalom. Mindenkinek számít a nézettség, meg a kurva lájk, de kérem… Ha nincs valakinek egyéni ötlete, akkor a másiktol lopjuk el? No nem. Inkább ne írj…
Aztán szintén ott vannak a kritikusok. Mint akár én is. Nekem is sokszor mondják, hogy miért írok ennyi pozitív kritikát? Mi a fasznak húzzak le lemezeket/filmeket/könyveket? Az összes zombi ezt csinálja. Én nem állok be a sorba. Ha valaki olyat akar olvasni, menjen máshová. De ezt Bence már korábban kifejtette, hogy a mi interjúink, kritikáink, cikkeink a mi nézeteinket tükrözik. A kritikák meg leginkább ajánlóként funkcionálnak. Ennek fényében már remélem érthetõ a reklamálóknak is, miért van nagy többségben a 10/10-es, vagy aközeli kritika. Ez nem jelenti azt, hogy néha nem írunk rossz, pontosabban nekünk nem tetszõ dolgokról. (Lásd például a „zseniális” Hamis gyönyör címû könyvrõl írt kritikámat…) De nem szeretnék a többi oldalhoz hasonlóan a sok negatív kritika mellé néha egy-egy jót tenni. Én inkább fordítva csinálom… 🙂
Szerintem hamarosan folyt. köv….