Hmm… elgondolkodtam a témával kapcsolatos hírek és néhány fórumon írt komment után…

Kiindulási pontnak (megéri végigolvasni):
https://hup.hu/cikkek/20100113/a_google_uj_hozzaallasa_kinahoz_vege_a_cenzurazott_keresesi_eredmenyeknek

Gyakorlatilag nincs sok köze a címnek (se a linknek 😀 ) a következõ szösszenetez… elõre szólok, kicsit fárasztó lesz, és persze agyament… akinek nem inge, az menjen a gecibe 😀 

Szóval… akkor csapjunk abba a lecsóba! 😀 

Az emberiség egy olyan, bizonyos személyek (uralkodók, dinasztiák, vallási vezetõk, stb.) által alkotott szabályokkal korlátozott világban él, amely már a kezdetektõl fogva fajunk sikerének legfontosabb feltétele. A szabályok nélkül nem tudunk/tudnánk létezni. Ez egyfajta biztonságérzetet nyújt, mintha minden RENDben lenne… melynak alapja valahol megtalálható az állatvilágban is (pl.: a hangyaboly, a farkasfalka, stb.) Ez a fajta szabályozás szükséges az emberiség fejlõdéséhez (az már más kérdés, hogy ez bizonyos országokban jelenleg melyik irányba is folyik 🙂 ). Könnyen belátható, hogy vezetõk nélkül az emberek csoportja nem képes fenntartani magát (se eltartani a vezetõséget)… ha valaki(k) nem adják utasításba mit is kell tenni, az egész összeomlik (a nagy anarchisták szerint ez egy faszság, mindenki legyen szabad meg egyenlõ, és akkor minden jó lesz – szerintem meg ez a faszság, egyszerûen elképzelhetelen, hogy egy közösség egymástól különbözõ, független személyek (akaratok) kaotikus masszájából álljon). 

Ha egy egyént, egyetlen embert vizsgálunk, aki egy teljesen elzárt világban él ( – máshogy nehéz lenne vizsgálni – ), mondhatjuk hogy SZABAD? Mondhatjuk, hogy a saját életét éli, és minden tettét önmagáért teszi? Talán igen, a túlélés ösztöne munkálkodik majd erõsen benne, DE … az egyszerûség kedvéért képzeljünk el a Számkivetett c. filmbõl Tom Hanks-et, azzal a különbséggel, hogy õ csecsemõként került a szigetre, és valami rejtélyes módon képes volt életben maradni – kicsit nehéz 😀 … de csak képzeljük el… tehát a lényeg: vajon akkor is csinált volna emberi arcot egy rejtélyes úton odakerült focilabdára, ha elõtte sosem találkozott volna más emberrel? És ha igen, miért? Talán a magány? Ha ez az állítás helyes, akkor emberünknek társra volt szüksége. 

Tételezzük fel, hogy ez egy kísérlet, és az azt figyelõ 'tudósok' egy másik hasonló múlttal rendelkezõ kísérleti alanyra cserélik a labdát, míg a vizsgált személyek alszanak. Kis idõ elteltével a két ember találkozik, megtörténik a kapcsolatfelvétel… stb… ugorjunk 😀 … szóval õk ketten éldegélnek, közösen egyre nagyobb dolgokat visznek végbe, bár ennek ára is van… némiképp csorbul a SZABADságuk… bizonyos döntéseket már csak másként, illetve egyáltalán nem hozhatnak meg a másik ember miatt. Néha alá kell rendelniük magukat a másik tudásának/tehetségének/akaratának. Ha a kísérletezõ kedvû tudósok további emberekkel növelik a sziget lakóinak számát, és ha a kísérlet nem torkollik gyilkosságokba, esetleg kannibalizmusba, akkor könnyen elképzelhetjük, hogy szép lassan egész kis civilizáció alakul ki, melyben egyre nagyobb szükség van vezetõre… pár fõ esetén talán még valami kezdetleges demokrácián alapulú REND alakul ki, de az egyének SZABADsága egyre inkább háttérbe szorul. Viszont közösen építhetnek a legnagyobb 'demokratának' egy szép nagy kuckót a sziget legszebb részén… 

Na de ugorjunk vissza a focilabdára… mi van ha emberünk nem rajzol rá semmit (és a 'tudósok' sem avatkoznak közbe)? Ha nem érzi magához hasonló lények hiányát, és valahogy csak-csak elboldogul, akkor teljesen a maga ura lehet, és SZABADon végigélheti életét egy kis tákolmányban… És mi ebbõl a tanulság? Az hogy választás elõtt állunk: szenvedj egyedül, vagy robotolj másokkal. És ne hallgass az anarchistákra 😀 😛 

Ui.: Három bekezdéssel elõbb volt egy nagybetûs „DE”. A gyengébbek kedvéért íme a magyarázat: a bejegyzés írója bármennyire is vágyik folyamatosan a SZABADságra, õ is csak ember…

Ez is érdekelhet

Kövess minket!

2,844RajongókTetszik
1,731KövetőKövetés
44KövetőKövetés
64KövetőKövetés
1,348FeliratkozóFeliratkozás