Amikor az egyszeri ember a rockzenészekre gondol, valószínűleg az lenne az utolsó dolog, hogy egy gasztroblog jusson eszébe. Pedig Csabi az, aki a méltán népszerű Csabi konyhája blogot (https://csabikonyhaja.blogspot.hu/) írja, és nem kevés ismerősöm mondta, hogy ugyan főzött már onnan, az arcot nem tudják, hogy kicsoda. Mondom, akkor megkeresem az Urat, hogy ugyan meséljen már ezt-azt. Mivel mindketten elég elfoglaltak vagyunk, így kicsit sokat kellett szervezkedni, de végül összejött a diskurzus! Íme! 🙂
– A zenei előéleted és a jelenlegi posztjaid is kellően impozánsak. Mielőtt megcsináltad a Billogot és csatlakoztál a Bekes Projekthez hol láthatott/hallgatott Téged a nagyérdemű?
– A Billog 2002-ben alakult, de előtte is játszottam itt-ott, igazából kettőt tudnék kiemelni belőle, az egyik egy hardcore/punk banda volt, a másik pedig egy modern (nu) metal csapat, aminek földbeállása után hozott össze a sors az akkori Billogos alapítótársaimmal. 2010-es Pestre költözésemet követően eltöltöttem 2-2 évet előbb a Blind Myself, majd az Insane kötelékeiben is basszusgitár/vokál poszton, majd 2014 elejétől kezdve újra 100%-osan a megújult Billogon dolgozom. Közben 2013 decemberében megalapítottuk a Bekes Projektet is régi jó barátaimmal közösen.
– Kezdjük a Billoggal! Van már egy lemez a hátatok mögött és a kanyarban van az új korong is. Mit kell tudni erről a bandáról?
– Igazából nem csak egy lemez van. A megalakulás évében, 2002-ben csináltunk egy 3 számos demó CD-t, rá egy évre pedig már egy 11 számos stúdiólemezzel jelentkeztünk. 2005-ben egy ötszámos EP-t készítettünk Szívszakadás címmel a házi stúdiónkban, 2007-ben pedig egy új dal került rögzítésre, ami a szövegek tekintetében hivatalosan is az angolra váltást jelentette. 2010-ben pedig ismét egy nagyobb lélegzetvételű, 10 számos lemezzel rukkoltunk elő Till Death Do Us Part címmel, amit már felesben a gyulai No Silence Stúdióban és a házi stúdiónkban rögzítettünk, a végső keverést pedig közösen Simivel csináltuk a No Silence-ben. Alapvetően egy metalos hardcore zeneként indult a zenekar, de az idő előrehaladtával egyre inkább kezdett teret nyerni a komplexitás a számokban. Lehet, hogy egy felületes belehallgatás alkalmával fel sem tűnik, hogy mennyi tempó/ütemváltás van egy-egy számban, bár a szokatlan szerkezetek már elsőre is könnyen feltűnhetnek. Ezeket nem nevezném direkt dolgoknak, egyszerűen ez jött/jön belőlem, belőlünk. Egy vérbeli ösztönös, kompromisszummentes zene a Billog! Mindig is olyan számokat írtunk, ami nekünk jólesett, sosem akartunk senkinek és semminek megfelelni. Lehet, hogy ez nem feltétlenül a legjobb mentalitás -siker- szempontjából, de én úgy érzem, azt látom, hogy mindettől függetlenül van igény ilyesmire és vannak emberek szép számmal akiket betalálnak ezek a dalok, ez a mentalitás és ezek a furcsaságok, szokatlan dolgok, ami a Billogot jellemzi.
– Az első lemezről mit gondolsz, ha most visszahallgatod? Beváltotta a hozzá fűzött reményeket?
– Nagyon fiatalok és tapasztalatlanok voltunk még akkor, de a mai napig szívesen hallgatom meg a Jelzésértékű című lemezünket, és ugyan tudom jól, hogy vannak rajta hibák, nagyon komoly dolgot hoztunk össze a srácokkal és több szám is megállja a helyét még mai füllel hallgatva is. A Kitartás! című szerzeményt egyébként még most is szoktuk játszani koncerteken. Ez szokott lenni a ráadás szám. Egyébként nem kizárt, hogy esetleg leporolunk még a lemezről más dalt is, de egyelőre most az új számok írásával foglalkozunk. Elég sok helyen és többnyire pozitívan írtak akkoriban a lemezről (Többek között a Metal Hammerben is 8/10-es kritika született róla.), aminek köszönhetően szélesebb körben is ismert lett a zenekar neve, illetve egy-két komolyabb fesztiválon is fellépési lehetőséget kaptunk, tehát mondhatni igen, beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
– Mit várhatunk az új anyagtól?
– Az előző lemezhez képest egy új gitáros és új dobos lesz hallható rajta, tehát már csak ebből fakadóan is nyilván másabb lesz, mint az eddigi anyagok. Illetve nekem is változott sokat a zenei ízlésem, ami az új számokon is érezhető lesz. Például az elmúlt évek során hatalmas post-rock fanatikus lettem és ez is tetten érhető lesz itt-ott. Persze nem a vidáman csilingelős fajtából, haha. Egészen biztos marad a kompromisszummentesség és az eddigiek alapján extrém váltásokban, váratlan megoldásokban sem lesz hiány. Az elmúlt hónapokban nagyon sokat jammeltem Kristóffal, a dobosunkkal kettesben és szerencsére ő is nagyon vevő a jó értelemben vett hülyeségekre… De az új gitáros Ádám is érzi ezeket a dolgokat. Úgy érzem, hogy most egy nagyon erős hármas állt össze végre!
– Oszlopos tagja vagy a Bekes Projektnek is, ami zeneileg teljesen más, mint a Billog. Ez a szerelemgyerek inkább vagy az? Te hogyan írnád körül a stílusát?
– Érdekes hogy ezt mondod, mert sok embertől hallottam már vissza azt, hogy szerinte ugyanolyan, vagy legalábbis nagyon hasonló a kettő, pedig szerintem is eléggé más. A Bekes Projekt sokkal inkább hardcore-osabb, de persze itt sem hiányoznak a metalos elemek, de valahogy mégis másabb az egész. Nem szívesen választanék a kettő között, hiszen mindkettő borzasztó fontos a számomra, illetve a Bekes Projekt egy kissé másfajta önkifejezés a számomra már csak amiatt is, hogy ott basszusgitár nélkül, klasszikus értelemben kell ellátnom a frontemberi feladatokat, ráadásul ott magyar nyelvű szövegekkel operálok újra. Ugyanakkor egyrészt a Billog már 13 éve az életem része, másrészt pedig azzal többet is tudok foglalkozni, így mondhatni valamivel közelebb áll azért a szívemhez.
– Ott is javában készülnek az új dalok, melyek közül az egyik a napokban debütált. Mikorra várható a hanganyag?
– A most debütált klipünk még mindig a tavalyi Korlátok Nélkül című lemez egyik dalához, az Egyeneshez készült. Nincs különösebben nyomás rajtunk az új anyaggal kapcsolatban, majd érkezik, ha készen állunk. Egyelőre 4 új szerzemény van készen, szóval azzal nem hiszem hogy nagyot mondanék, ha mondjuk jövő év végére elképzelhető, hogy megjelenik a második lemeze is a Bekes Projektnek.
– Van a zene mellett egy blogod is, a Csabi konyhája. Ennek ötlete honnan jött és mi volt a koncepció?
– Annak idején én is csináltam egy gasztro mappát a facebookon, mint oly sokan és a kajálós élményeimen kívül saját kreációkat is feltöltöttem, aztán egy idő után egyre többen kezdtek el receptet kérni a képek alatt vagy épp azzal jött valaki, hogy indítanom kéne egy blogot. Eleinte nem foglalkoztam komolyabban a dologgal, de aztán egyszer csak mégis úgy döntöttem, hogy belevágok, és ma már azt mondom, hogy anno, 3 évvel ezelőtt ez életem egyik legjobb döntése volt. Nincs túlbonyolítva a koncepció, igazából két részre lehet bontani a tartalmat. Vannak a kritikáim/beszámolóim, illetve a saját sütések/főzések leírása. Mára már iszonyatosan kinőtte magát a blog, rengeteg új barátságra tettem szert és fantasztikus kalandokat éltem át és iszonyatosan inspirál az egész, hogy egyrészt új helyeket keressek fel, másrészt pedig újabb és újabb dolgokat főzzek. Mondhatni teljesen függő lettem, haha. Arról nem is beszélve, hogy idén már második alkalommal nyitott ki Csabi Konyhája a belvárosban, ahol többek között több zenész barátom/kollégám is meg szokott látogatni…
– Miért éppen Hamburger – teszteket kezdtél el írni? Milyen visszajelzéseket kaptál már? Én például több helyet a Te írásaid miatt látogattam meg, vagy éppen nem…
– Igazából a hamburger egy kicsit később került be a képbe… Ugye 3 évvel ezelőtt indult a blog, és akkoriban még viszonylag fiatal volt ez a kézműves burger dolog és 1-2 hely tesztelése után eléggé rákaptam a dologra és a kezdeti ömlesztett cikkek után át is álltam az egy hely / cikk bontásra, hiszen egyrészt az oldal is jobban pörög így, és könnyebben átlátható is az egész. A visszajelzések teljesen jók. Én azt az elvet vallom, hogy szigorú vagyok, de igazságos, illetve nincs mellébeszélés. Alapvetően igyekszem mindent pozitívan megközelíteni, de azért néha én is belefutottam 1-2 botrányosan rossz cuccba, arról azért kíméletlenül megírtam a frankót, bár ott is legtöbb esetben inkább humoros formában. Annak külön örülök, ha egy hely mondjuk megfogadja a tanácsomat, illetve elfogadja a kritikát, hiszen azokat én sose bántó szándékkal írom. Egyre többen írnak rám privátba, hogy ajánljak valami helyet, ami tökre jóleső érzés, illetve ahogy Te is írtad, volt hogy az én írásaim alapján mentél el valahova vagy épp nem. Ezek a dolgok nekem sokat jelentenek. De persze aminek a legjobban örülök, hogy több igen komoly hellyel is nagyon jó barátságot sikerült kötnöm és a tulajdonosaik például nem egyszer meg is fordultak már nálam, hogy megkóstolják a hamburgerem. 🙂
– Gondoltál már arra, hogy kocsit jobban bepörgeted ezt a blogot? Vagy ez szigorúan csak hobbi?
– Szerintem évről évre egyre komolyabbá vált a blog, ahogy a fentiekből is kitűnik, azért elég keményen felfejlődött az egész. Persze lehetne ezt sokkal komolyabban is csinálni, de jelenleg azt érzem, hogy ennél többet perpill nem tudnék vállalni. Persze amúgy szívesen foglalkoznék ezzel főállásban, de egyelőre egy nagyon komoly hobbi szintjén van a dolog, amiből aztán persze még bármi is lehet… Az igazat megvallva, ha valaki 3 évvel ezelőtt felsorolja, hogy el fogom érni ezeket a dolgokat, valószínűleg nevetek rajta egy nagyot, ehhez képest néhány héttel ezelőtt meg a Petőfi TV-nek adtam interjút az A38 Hajón…
– A saját receptjeid is eléggé változatosak és ízletesek. Talán Te lennél a megfelelő ember az első Magyar Metál Szakácskönyv megírására! Vagy ne is álmodjak ilyesmiről?
– Haha, talán. Jó lenne, de így is folyamatosan harcolok az idővel, rengeteg dologgal foglalkozok egyszerre. Ez egyáltalán nem baj, én szeretem a pörgést és a megoldandó feladatok sokaságát, de egy könyv túl nagy falat lenne. Majd ha kifehéredik a szakállam, akkor majd talán lesz rá kapacitásom, haha…
– Mi az az 5 zenekar / előadó / film / könyv, ami mostanában hat, hatott Rád? Van esetleg örökös kedvenc?
– Húúúú ez egy nagyon nehéz kérdés. Mármint nagyon nehéz csak ötöt mondanom. Filmek terén újabbak közül kevés ami igazán megfog, elgondolkodtat. Régiek közül a Hellraiser örökös kedvenc, időnként meg is nézem, nagy hatással van rám az egész. Megrendeltem Clive Barker legújabb könyvét is, ami a hivatalos folytatása az eredetinek, már alig várom, hogy elkezdjem olvasni! Filmek közül még a The Fountain a legnagyobb kedvencem, mondhatni eléggé megváltoztatta az egész életfelfogásomat, évente egyszer biztos megnézem. Igazából az élet értelme számomra, ami abban a filmben történik… Mostanában amit láttam és valamilyen szinten megfogott, sokáig a fejemben járt a megtekintése után is az a Cloud Atlas, Under The Skin, What Dreams May Come filmek voltak, de volt még egy pár, ami tetszett mindfuck kategóriában is, pl.: Coherence, Triangle. Szeretem az ilyesmi típusú filmeket.
Zenék közül a Heights Dead Ends és a For The Fallen Dreams Relentless lemezek, amik évek óta kitörölhetetlenül a lejátszómon vannak és lényegében napi rendszerességgel hallgatom is őket, ezek mindig inspirálóan hatnak rám, ahogy az olyan zenekarok teljes életműve is, mint a Counterparts, a Deftones, a Rosetta vagy a God Is An Astronaut. Még a Gideon teljes diszkográfiája is sokat szokott menni végtelenített lejátszásban, valamint a Killswitch Engage Alive Or Just Breathing lemez az zeneileg és szövegileg az egyik legnagyobb tanítómesterem, örökös kedvencem. Sokszor csak úgy beszélek róla, hogy a Bibliám. De nem lenne teljes a sor, ha nem említeném meg a KoRn korai lemezeit, hiszen basszusgitározás szempontjából számomra egyértelműen a legnagyobb hatást gyakorolta rám.
– Mit csinál Zahorán Csaba, amikor nem zenél, nem blogol és nem is főz? Miből keresed a hamburgerre valót?
– Egy belvárosi hostelben dolgozok már egy ideje. Igazából az évek során eléggé beépültem a rendszerbe és több fronton is nyomulok, többek között a nyári élő Csabi Konyhája események is ebben a hostelben zajlanak, tehát valamilyen szinten összeforr a munkám és a hobbim, ami egy nagyon jó dolog.
– Üzensz valamit az Olvasóinknak?
– Igazából ilyenkor mindig csak magamat tudom ismételgetni. Járjatok koncertre és ne legyetek lusták keresni, kutatni az új zenekarok után! Mert érdemes. Nagyon nehéz egyébként szelektálni, de az esélyt mindenképp érdemes megadni szerintem minden bandának. Én például imádok elmenni koncertekre, megnézni új bandákat, legyen az hazai vagy külföldi. Ugyanígy szeretek a neten is börzézni, új bandákkal ismerkedni. Egészen elképesztő indokokat hallok néha, hogy ki miért nem megy le egy buliba, nem akarok rigolyás öregembernek tűnni, de ezzel az egész felgyorsult világgal, az internet iszonyatos térhódításával az emberek többsége iszonyatosan ellustult, érdektelenné vált. A facebookon az okoskodás, szájkarate az megy, de fél órát utazni egy koncertért már derogál. Lényegében tényleg már szinte minden ingyen van, van hogy a koncert is és mégis sokszor konganak a klubok az ürességtől. Persze azt is megértem, hogy iszonyatos dömping van és meg kell válogatni, hogy hova megy az ember, de még így is érthetetlen néha az egész. De már például van, hogy kommentelni is lusták az embernek, pedig egy zenekarnak (vagy épp a cikkírónak) is fontos lenne a visszajelzés.