A székesfehérvári Djatlov Incidenssel csak nemrégiben kötöttünk ismeretséget és bizony az elején fogalmam sem volt, mennyire leszünk barátok, ha egyáltalán azok leszünk? A magát csak „Alba Regia Hardcore”-nak aposztrofáló csapat ugyanis egyáltalán nem könnyen befogadható muzsikában utazik és bizony nem az a tipikus egy-két-három hallgatás után örökre fülben maradó slágergyűjtemény a második lemeze.
Ez a szűk 25 percnyi muzsika elég rendesen elgondolkodtatott, kicsit talán le is húzott, de határozottan újra és újra meghallgattatta magát. Első körben próbáltam keresni a slágereket, kapaszkodókat, de második körben rájöttem, nem szokványos megközelítés kell ehhez a csapathoz. Gyorsan meghallgattam az Első járat című debütöt is, hogy lássam, honnan hova tartanak. Az egy kicsit könnyebben befogadható cucc, amiről itt-ott az A.M.D. ugrott be, hogy szigorúan hazai példát hozzak fel, de konkrét párhuzamot ott sem tudnék vonni és azt kell mondjam: Nem is akarok. Sokkal jobb, ha előzetes elvárások nélkül futunk neki ezeknek a daloknak.
A Rideg esték, groteszk mesék egy letisztultabb, mondhatni dallamosabb lemez elődjénél, csak a gondolatiság az, ami egyértelműen folytatja az ott megkezdett utat. Rögtön az első dallal megidézik a srácok a HMS Cerebrus történetét, ami máig kellően misztikus ahhoz, hogy megmozgassa az ember fantáziáját. A többi dal esetében is mindig ilyen kaliberű, esetenként még fajsúlyosabb témákba is botlunk. Nem biztos, hogy minden „poént” le szeretnék lőni, de a Francia Forradalom vezéralakjaitól kezdve, Nietzsche-n át a Kamikazekon keresztül nagyon sok dolog felsejlik előttünk ez alatt a kilenc dal alatt. Nagyon sok esetben éreztem egy-egy tétel közben, lehet jobb lett volna ezt az aspektust nem végiggondolni, nem elmerülni benne, majd a végén meg arra, inkább mégis. Szeretem azokat a zenéket, amik képesek gondolatokat ébreszteni.
Az anyag zenei részéről is essen pár szó, mert lehetnek valakinek bármilyen jók a témái, szövegei, ha a zene rossz. A Djatlov Incidens esetében nincs szó öncélú és hosszú gitárszólókról, vagy felesleges témahalmozásról és virgázásokról, de arról sem, hogy primitíven el lenne csak sikálva valami a szövegek alá. Alapvetően ez jól is működik így, kialakul egyfajta atmoszféra, amitől a dalok élnek, lélegeznek, amire a meglepőn jó, arányos, élő, szinte lélegző hangzás csak rátesz egy lapáttal. Ami kicsit visszás és egyben szerves része annak is hogy a Rideg esték, groteszk mesék nem lesz etalon lemez, hogy kevés az azonnal megjegyezhető, úgymond slágeres téma. A Dekk például már majdnem ilyen, vagy a Pestis egy-egy riffje, de összességében még nem lett belőlük úgymond definitív dal. Ez persze nem feltétlenül baj, de nekem ezen a téren van egy pici hiányérzetem.
Az a helyzet, hogy nehéz úgy írni a Djatlov Incidens második lemezéről, hogy teljes objektív legyek, mert a szövegek és a témák nagyon be tudtak hálózni. Viszont tudom, hogy bőven lenne még itt min javítani, lehetne még jobbá tenni ezeket a dalokat. Talán egy külső fül, egy producer tudna többet kihozni belőle, viszont nagy kérdés, hogy kell-e ilyesmi egyáltalán, illetve hogy akkor az még a Djatlov Incidens lenne-e? Egy szó, mint száz: Ez a zenekar és ez a lemez nem való mindenkinek, nem fogja az ember akármikor, akármilyen élethelyzetben hallgatni, nem fog rá bulizni, nem fog rá grillezni, de ha egy ködös, őszi reggelen valamire szeretnél merengeni, akkor ne keresgélj tovább, mert nem biztos, hogy találsz olyat, amiben több gondolat van.
10/7,5 (Az meg majdnem 8, ugyebár!)
Az album ingyenesen letölthető a zenekar Bandcamp oldaláról:
https://djatlovincidens.bandcamp.com/album/rideg-est-k-groteszk-mes-k
A zenekar Facebook oldalát itt találod: