Napjainkban már szinte minden zene (ipari) fórumon -legyen szó írott, nyomtatott, podcast, vagy mozgókép tartalomról – tényszerűen jön szembe az, hogy a klubok, szórakozóhelyek egyre nagyobb kihívásokkal szembesülnek, hogy a zenekarok vért izzadnak egy-egy értelmezhető nézőszámért vidéken, vagy hogy a fesztiválok látogatottsága csökken. Sokan teszik fel maguknak a kérdést, hogy merre halad majd tovább a hazai klubszcéna, vagy az élőzene maga. Találkozhatunk bizakodó és depresszív jóslatokkal egyaránt – de ami egyfajta tény, hogy a Covid óta a zenei tápláléklánc egyik végletét az arénakoncerteket adó internetes sztárok jelentik, a másikat viszont egyre inkább a lokálisan fellelhető zenekarok, DJ-k, és a szívszerelemből lehetőséget teremtő szervezők jelentik. Az utóbbi „szubkultúráról” kevesebb szó esik – így megérdemlik ők is, hogy legalább pár sor erejéig reflektorfénybe kerüljenek.
Ha felülről a nagy képet nézzük, akkor látszik, hogy ma a klubok a magyar vidéken alapvetően financiális gondokkal küszködnek. Ezeknek a helyszíneknek problémái összetettek:
Egyrészről hangsúlyosak a gazdasági kihívások: a COVID-19, az energiaárak emelkedése és a közönség pénzügyi prioritásainak változása mind komoly terheket raktak a klubokra. Sok helynek – főleg vidéken – nehéz fenntartani magát, vagy telt házat hozni, mert a közönség elsőként a mindennapi kiadásokra költ, és csak utána kultúrára. Ezt a törékeny működési modellt ma a pályázati támogatások tartják életben. Ez azt jelenti, hogy hiába vannak lelkes szervezők és zenészek, a helyszíneknek sokszor nincs olyan stabil gazdasági háttere, ami hosszú távon fenntarthatóvá tenné az élőzenei programokat.
Mindeközben egy erős nemzetközi trend, hogy a koncertek világa átalakul: a pandémia után a szektor új hívószavai a fenntarthatóság, az élményalapúság és az innováció lettek. A közönség – különösen a GenZ tagjai – már mást várnak… nem „csupán egy” koncertet, hanem átélhető történeteket, egyedi atmoszférát, FOMO pillanatokat. Az ezekhez szükséges interaktív fények, hangtechnika, az AR/VR effektek mind óriási beruházást igényelnek -miközben ezek árának kitermelése egyre kétségesebb.
Éppen ezért egyre inkább felértékelődnek a kisebb helyi, underground kezdeményezések -egészen egyszerűen azért, mert az egyre inkább széttagolt szubkultúrákat tudják megszólítani, és közben értelemszerűen elérhetőbbek – ugyanis, a másik dolog, amire a Z Generáció vágyik, az a közösségi élmény. A DIY jellegű koncerteken értelemszerűen nincs technológiai csimbummcirkusz, viszont van szubkult jelleg, „itt vagyunk együtt” és „ez nekünk szól” érzés, valamint sok fésületlen, ki nem számított, megismételhetetlen pillanat.
A világ nagyobb kulturális és gazdasági központjaiban -legyen szó New Yorkról, Berlinről, vagy akár Sanghajról – értelemszerű, hogy a nagy számok törvénye alapján az ilyen kezdeményezések „megférnek” és megtalálják a saját közönségüket, helyüket a kultúra szövetében.
Nálunk Magyarországon ez egy helyen lehetséges „méretarányosan” – a fővárosban. Budapesten működnek DIY jellegű helyszínek, ahol helyi underground zenekarok/előadók rendszeresen felléphetnek: ilyen például a Gólya, az Auróra, a Három Holló, vagy a Lámpás – olyan alternatív, többcélú közösségi terek, amelyek amatőr vagy kevésbé ismert zenekaroknak adnak teret, open mic esteket szerveznek,és csináld magad módon működő szervezőknek, formációknak, szubkultúráknak nyújtanak befogadó teret.
A Dürer Kert, Turbina, Riff, Gödör, vagy a Barba Negra jól ismert profitorientált klubok, de biztosítanak lehetőséget a mainstream koncertek mellett az underground buliknak és kezdeményezéseknek is.
Budapest egy világváros, így méretéből adódóan le tudja követni a nemzetközi trendeket. Ugyanakkor, a vidéket megnézve már kevésbé biztató a helyzet.
Nyugaton már -de itthon is -megjelent a crowdfunding a zenében: a brit Music Venue Trust-hoz, amely közösségi befektetésekkel menti meg a helyszíneket, itthon is elképzelhető lenne közösségi modellek kifejlesztése a klubok támogatására. Talán a legérdekesebb párhuzam a debreceni Malter nevű többfunkciós közösségi térrel együttműködő, punk és hardcore koncerteket szervező Dis is Debrecen, akikről részletesen ITT írtunk korábban.
Ezek a hazai és nemzetközi kezdeményezések jól láthatóan kisebb rezsivel, önkéntes munkával, bennfentes tartalmakkal sokszor ugyanannyi, vagy több nézőt tudnak megszólítani, mint egy-egy országosan ismert zenekar egy nem fővárosi klubban.
A másik fontos tényező, hogy ezek az ízig-vérig, a szó legnemesebb értelmében underground rendezvények nem csak szórakoztatnak, hanem fontos bázist jelentenek a fiatal generációnak tehetséggondozás és utánpótlás nevelés szempontjából is.
Ezeken a helyeken, koncertsorozatokon bukkannak fel azok a zenészek, együttesek, rapperek vagy DJ-k, akik közül kikerülnek majd a jövő fesztivál headlinerei – már csak ezért is érdemes minden kisebb városban felkeresni azokat a kis klubokat, és jelenlétünkkel, jegyvásárlással támogatni őket.