Csáfordi Gergő basszusgitáros juttatta el hozzánk a várpalotai Demerung bemutatkozó nagylemezét, s milyen jól tette! A digitális korszak lemezdömpingjében könnyű elsiklani még az igazán jó anyagok felett is, sajnos könnyen radar alatt maradnak a többre érdemes produkciók.
A Demerung egy viszonylag fiatal csapat, 2021-ben hozta össze a már említett Gergő, Holler Gyula énekes/gitárossal és Apagyi Bence dobossal közösen. Saját elmondásuk szerint a név a napnak arra az időszakára utal – napfelkeltekor vagy naplementekor –, amikor pár percig a nap fényét és az eget narancssárgás-kékes színekben láthatjuk.
A Körön Kívül leginkább azoknak fog bejönni, akik kedvelik a 90-es és 2000-es évek szélsőségektől és pózoktól mentes alternatív rockzenéjét, a fülbemászó dallamokat, ragadós refréneket és agyas szövegeket – ők viszont nagyon fognak örülni ennek a dalcsokornak. No nem a bölcsészkedős-cipőbámulós magyaros alter rockra kell gondolni, sokkal inkább az MTV aranykorát idéző amerikai típusúra. A Demerung olyan ügyesen ötvözi a zenészek által a zenekarba hozott hatásokat, hogy a végeredmény egy percig sem lesz erőltetett vagy aránytalan, a hallottak teljes mértékig természetes és ösztönös hatást keltenek. A dalokban jól megfér egymás mellett a Foo Fighters-féle rádiórock, a Staind/Nickelback-féle post-grunge és a lazább kaliforniai punk rock érzés, ám az egészet egy magasabb szintre emeli valami sajátosan lebegős hangulat – a rendkívül igényesen megfogalmazott mondanivalóról nem is beszélve.
A lemezen többen is közreműködnek; TKYD és az AWS-ből ismerős Kökényes Dani vendégeskedése is hozzátesz az anyaghoz, a legjobb döntés viszont Magyar Anna szerepeltetése volt, karakteres, de egyáltalán nem tolakodó jelenléte új dimenzióba helyezi az Oliver Road és a The Boobs Song dalokat. Persze fontos leszögezni, hogy Holler Gyula hangja önmagában is elvinné a hátán a produkciót. A frontember (orgánumát és előadásmódját tekintve is) leginkább a Csordás Robi (A Szív Diktál-korszakos Black-Out)/Egyedi Péter (Óriás)/Váczi Balázs (Real Lies) által kijelölt csapáson kanyarog, bár a legegyszerűbben talán úgy tudnám jellemezni, hogy a Mike Patton-féle iskolát képviseli. Részemről ez mindenképpen pozitívum, pláne, hogy csupán benyomásokról van szó, véletlenül sem utánzásról.
Az egységesen magas színvonalú produkcióból számomra csak a már említett The Boobs Song lóg ki (lefelé), de még ezzel együtt is az év (pozitív) meglepetése ez az album. Úgy idézi meg a nyugati alternatív rockzene aranykorát, hogy közben minden szempontból friss, mai, nem akar direktben nosztalgiázni.
Intelligens rockzene az intelligens rockzene rajongóinak – lélekből, szívből. Engem megvett.
9,5/10
Demerung Facebook