A Bring Me The Horizon az a zenekar, amelyik a modern metált és az electro hangzásokat úgy kapcsolta össze, hogy egyszersmind a mainstreambe is emelte azt. A zenekar 2006-os debütálása óta nagyon szépen vette a karrier mérföldköveket, és legkésőbb 10 évvel ezelőtt már bátran ki lehetett róluk jelenteni, hogy generációjuk Linkin Parkjává váltak. A most megjelent új lemezük, a Nex GEn, amelynek elődje 4 éves – így mondhatjuk, hogy aktuális volt már egy új anyag. De mire is jutottak Oli Sykesék esedékes sorlemezük kapcsán? Lemezkritikánk.
Az előző, 2020-ban megjelent „covidos” Bring Me The Horizon lemez alig fél órás volt- nem mondhatjuk, hogy hiányérzete lett miatta az embernek, de azért teljes értékű nagylemeznek nem tekinthető. Persze voltak egy dalos szivárogtatások – például 2021-ben a Die4U – de nem igazán volt egyértelmű a kommunikáció, hogy mikor is érkezik az új nagylemez. Persze az sem tett jót a zenekarnak, hogy a hangzást és stílust alapvetően meghatározó Jordan Fish bejelentette kilépését. Ez mind a bandának, mind a rajongóknak okozott valamiféle bizonytalanság érzést.
Ennek fényében (is) érdekes a most „polcokra kerülő” Nex GEn – ez ugyanis egy közel egy órás, 16 dalból álló, kifejezetten tömény anyag – ezt elsősorban pedig nem a hosszára, hanem az érzelmi hurrikánra kell érteni, amit a hallgatása okoz. A BMTH mindig is híres volt az emóocionális szélsőségeiről -akár egy-egy dalon belül is – de a Nex GEn az tényleg egy igazi rollercoster: a csapatra jellemző széles zenei stíluskavalkád -a döngölős metáltól a drum’n’bassig – remek alátámasztást ad ennek. Sokszor felbukkannak akusztikus hangszerek és dallamos részek -szóval, most a dallamosabb részek tényleg dallamosabbak lettek, főleg a banda eddigi munkásságának tükrében. Lehet hatott a Machine Gun Kelly kollab, vagy sokat lógtak a SUM41 társaságában- de például az N/A és a Lost című nóták simán optimista és táncolható pop-punk tételek. Ami azért is jó, mert vannak agresszív és depresszív ellensúlyok is bőven – például az Amen, vagy Dark Side.
A Bring Me The Horizon úgy írta meg a Post Human sorozat második részét, hogy tovább szélesítette a saját zenei palettáját, de nem veszítette el közben az identitását.
Ezek a dalok sokszor hosszúak, építkezősek, agyalósak, de van köztük olyan is, ami tovább fogja erősíteni a Bring Me The Horizon stadionrockbanda státuszát. Van kísérletezés, művészi önkifejezés, de tuti metál sláger is.
Ez biztos, hogy senkinek nem fog csalódást okozni, remek folytatás lett a srácok karrierjében ez a lemez.
10/10