(Legend of the Guardians: The Owls of Ga'Hoole)
(2010)
Rendezte: Zack Snyder
Fõszereplõk: Animációs figurák
Azt hiszem, megegyezhetünk abban, hogy nincs könnyû dolga az embernek, ha szóba kerül kritikám tárgya. Az elõzetesek finoman szólva nem igazán gyõztek meg, és a kritikák sem tettek túl bizakodóvá, ám valami mégis arra késztetett, hogy megvásároljam Az Õrzõk Legendáját. És nem bántam meg, nagyon nem…
Két dolog ösztönzött vásárlásra. Az elsõ az, hogy egy számunkra nagyon kedves pár, tudjátok, azok az igazi barátok, beszéltek rá minket, hogy érdemes, nagyon jó. A második pedig az, hogy imádom Snyder munkásságát! Természetesen nem tökéletes, ám van egy olyan egyedi hangulata, ami miatt szívesen nézem újra a filmjeit. Bármelyiket. (300, The Watchmen, Holtak Hajnala-remake)
Sztori: Sorent, a fiatal baglyot elvarázsolják apja meséi a legendás szárnyas harcosokról, a Ga-Húl Õrzõirõl, akik szembeszálltak a Tisztákkal, és megmentették a bagoly népességet. Amikor testvérével, Kludd-dal lepottyannak a fa tetején levõ otthonukból, és a Tiszták karmai közé kerülnek, Sorenre hárul a feladat, hogy más bátor baglyok segítségével megszökjön, és megtalálja a Nagy Fát, az Õrzõk otthonát. A tét óriási, mert ha Soren kudarcot vall, minden remény elvész, hogy legyõzzék a Tisztákat, és megóvják a bagolykirályságokat.
Nem sok, nem is kevés, de akár úgy is fogalmazhatnánk: pont elég. Ráadásul olyan fõhõseink vannak, akik eddig nem igazán kerültek ilyen szerepkörbe: a Baglyok. Lehettek volna sasok, galambok, vagy bármi egyéb elcsépelt szárnyasok, de nem, baglyok lettek. Szerencsére.
A rendezés pazar, az animációk gyönyörûek. Mondhatni lélegzetelállítók néhány helyen. Volt, ahol meg is állítottam, hogy ez vajon nem élõkép-e? De nem. Ha kedvünk támad, akár a baglyok tollait is megszámolhatjuk, az esõcseppekrõl nem is beszélve! A környezet is rendkívül részlet gazdag, aminek nagyon örültem.
Több oldalon, több kritikában láttam, hogy mindenféle erõtlen párhuzamot próbáltak ráerõltetni erre a mesére. Ugyanis Az Õrzõk Legendája mese, méghozzá a jobbik fajtából. Ám ezek a párhuzamok csírájukban sorvadnak el. Persze, lehet mondani, hogy bizonyos karakterek, helyszínek, cselekmények hasonlítanak erre-arra, de minek? Ezzel akarjuk tompítani, hogy 2010-ben sikerült olyan mesét alkotni, amit élvezni tudunk? Amit többször újranézhetünk anélkül, hogy a távirányítón a jelenetléptetõ felé indulna az ujjunk? Ne tegyük! Ismerjük el inkább, hogy ez az animáció az, ami. Egy pazar mese, remek karakterekkel, kiváló sztorival, jó, izgalmas cselekménnyel.
Ami picit zavaró lehet, hogy a családok legkisebb tagjainak néhol várni kellhet a megtekintéssel, ugyanis vannak picit durvább részek is benne. Persze nem hajlik horrorba, de azért jobb félni, mint megijedni!
Ellenben a magyar kiadásra nem is szeretnék szavakat pocsékolni… A szinkron jól sikerült, és ennyi. Az extra kevés, nincs belsõ kép a borítón, és még sorolhatnám… De nem fogom. Nem károgni jöttem.
Nézzétek meg, és Érezzétek a zúzátokban a mese erejét!!!
10/10 Remekmû!