Az interjúk sorát az esztergomi Kordik Zsolt, vagy ismertebb nevén Mr. Busta nyitja. Zsoltira sokan legyintenek, van, aki szerint csak bohóckodik, de jelentõsége megkerülhetetlen. A Kamikaze felbomlása után szólókarrierbe kezdett, és azóta megörvendeztetett minket egy szólóalbummal, klipekkel, és egy (egyelõre) egylemezes projecttel is. Nemsokára megjelenõ új albumáról, egyéb aktualitásokról és néhány régi témáról folytattam vele beszélgetést, amit betegen, fogfájósan is vállalt, és jókedvûen válaszolgatott. Biztosan azért, mert mi csináltuk, és mert ez az elsõ, de ritkán olvasunk valakivel ilyen interjút. Nem az õszinteségre gondolok, mert Bustánál az alap, hanem a közvetlenségre, és egyebekre, ami derüljön ki a szövegbõl! 🙂 Zsolti egy kibaszott intelligens interjúalany, akibõl nem kellett semmit kihúzni, hanem elmondott mindent, amire kíváncsiak voltunk. A szó az ország rapperéjé!
– Idén megjelent a Pitbull címû szólólemezed? (Itt belepillantok a jegyzeteimbe, hiba… 🙂 )
– Miért nem tanultad meg, köcsög? (nevet)
– Majd a Game kutyával közös A Srácok A Putriból, röviden A.S.A.P., jött egy klip az Én vagyok az! címû számra, most itt a Prosztó klipje, jön a Játssz az anyáddal duplalemez, amit még három klip elõz meg. Hogy bírod ezt a tempót?
– Szarul. (nevet) Beteg vagyok, fáradt vagyok. De most összegezve: Elõbb volt a Pitbull, ami 2009 januárjában jelent meg, de 2008-ban vettük fel, ez is van a korongra írva, csak addig csúszott a technikai része. Arra forgattunk egy nagy költségvetésû klipet, és most jöttem rá, ugyanis ma jelent meg, két órával ezelõtt a legújabb klipem amit Deego-val csináltunk, ez a Rózsaszín gettó, hogy egy éven belül három klipet sikerült forgatni. Ami fontos, az Én vagyok az! klipjét az Indiánék csapatával csináltuk, ez egy mindenki számára ismert brigád, ezt a gyõri Oszi barátom segítségével tudtuk összehozni. Az új lemez elõhírnökeként csináltunk egy low-budget klipet, ez lenne a Prosztó, Váci Pilu és Gabesz barátommal csináltuk, Pilu rendezte és Gabesz vágta. Ez így volt tervezve, hiszen mindenképpen szeretnénk továbbvinni ezt a low-budget vonalat. Rá kellett jönni, hogy nagyon sok embernek ez jön be. Mióta a Prosztó megjelent, arra azóta szinte csak jó kritikákat kaptam, az Én vagyok az! ugye, attól függetlenül, hogy én ugyan az vagyok abban is, sok embert taszít. Csillogást, meg Amerikát vélnek benne felfedezni, mondjuk én a képi világ, a megvalósítás miatt örültem neki, hogy ezt meg tudtuk csinálni. A világ legjobb kamerájával, Red kamerával, lett forgatva. Sokan dolgoztak ezzel a kamerával. Az új klip, ezt muszáj kiírni, a Zero Pixel segítségével jött létre, ez a Rózsaszín gettó címû számra készült, ami Fegyverneky Sándor és Karácsonyi Bence, Õk alkotják a Zero Pixelt, segítségével jött létre. Ez más technika. Canon 5D fényképezõgéppel csináltuk. Idáig ez lett életem legjobb klipje. Jövõ hét végén a ToxsickMotion-nel forgatok. Idén klip dömping lesz szerintem, mert szeretjük csinálni. Megkerestem arcokat, volt, aki engem keresett meg. A duplalemezen sok nóta lesz, utána tervezek vagy egy kislemezt, vagy egy nagylemezt, szóval lesz mire forgatni. Nagyjából ennyi.
– A Pitbullból és A.S.A.P.-ból mennyi fogyott? Gondolom Téged is érint a letöltés?
– Pár száz darab. Magyarországon nincs lemezeladás. Nem csak engem, mindenkit megvisel a letöltés. Szerintem nincs olyan elõadó, akit nem.
– Az A.S.A.P.-nak terveztek folytatást?
– Tervezhetnénk. Én jelen állapotomban nem nagyon. Ezt még sehol nem mondtam el. Mellém egy legalább fele olyan teherbírású ember kellene, mint én. A Game az nem ilyen. Azt a lemezt is szinte, nem szinte, önerõbõl kellett összehoznom. Persze volt innen-onnan támogatás. Hosszú ideje ismerem a Game-et, de ebben a tempóban és ezzel a hozzáállással, amit Õ csinál, nem tud engem utolérni, és ez kihat a lemezre. Míg én megcsinálok egy lemezt, Õ addig rappel fel egy számot talán. Saját hibájából, vagy azon kívül, ez a project szempontjából mindegy, ettõl nem lesz lemez. Egyedül kevés vagyok hozzá. Belefáradtam. De nem csak Game-rõl van szó. Az összes közremûködõvel ez a probléma. Amíg mindent neked kell intézni, és a másik nem teszi oda magát, addig csak szopás van vele.
– Mondtad, hogy FankaDelivel kapcsolatban ne kérdezzek?
– Kérdezhetsz, csak nem válaszolok. (nevet)
– A miként és hogyan már sok helyen elhangzott. Engem inkább az érdekel, Téged megviselt-e ez a dolog, illetve hogy szükség volt-e arra, hogy a barátságnak is vége legyen, vagy elég lett volna, ha nem dolgoztok együtt?
– Ez egy kibaszott összetett dolog. Ugyanazt kérdezed, mint mások, csak jobb a kérdés, mint amit általában feltesznek. Valamilyen szinten megviselt. Nem zokogtam, de érzékenyen érintett. Volt egy olyan érzés bennem, mikor elmentem megbeszélni, hogy van A és B verzió. Talán tudunk kompromisszumot kötni, de nem lehetett. Olyan elvekkel, mint a Ferié, vagy az enyém nem lehet. Igazából, ilyen az élet. Harminc múltam, már kezdek hozzászokni. El kell viselni. Annyira nem viselt meg, mert mint mindennek, ennek is van jó oldala. Rengeteg út megnyílt elõttem, amirõl nem is gondoltam volna, hogy azért nem nyílt eddig, mert engem a Ferivel vagy a Night Child-dal azonosítottak. A Pitbullon rajta volt a Night Child Logo, mert a Feri megcsinálta nekem ingyen a hangmérnöki dolgokat, a keverést, ezért pedig a minimum, hogy kirakod a barátod logoját és a stúdióját reklámozod. Azt sem kell elfelejteni, hogy a kettõnk topicja volt mindig a legolvasottabb. Ennyit a Fankás témáról.
– A Kamikaze-ról pedig végképp nem is kérdezek…
– Ne is kérdezz, mert egy rohadalom vagy, nem is tetszett Neked, buzigyerek! (nevet)
– A demo tetszett, csak a két lemez nem annyira.
– Pedig geci jó lemezek voltak.
– Nem az interjú miatt mondom, ismersz, de a Kamikaze-ban nekem Te voltál a húzó, a Te stílusod mindig jobban tetszett.
– Másoknak nem.
– A kérdés az lett volna, hogy elképzelhetõnek tartod, hogy valamikor még közös lemezed legyen a Ferivel, vagy akár Funkkal?
– Elképzelhetõ. Nem akarok neveket kiemelni, de ez elõtt hét évvel azt sem képzeltem, mikor a gyõriekkel voltak bizonyos nézeteltérések, amik teljesen elsimultak, mert nem is voltak. Bizonyos embereknek érdekükben állt, hogy melléjük álljak, érdekük volt, hogy szítsák a harcot. Egyet ne felejtsünk el: talán én vagyok az egyetlen a magyar rapszakmában, akitõl mindenki ezt várja, aki nem mondja ki, az is, hogy ha olyat mond az ember, vagy úgy, ahogy akkor én tényleg odamenjek, és szájba rugdossam. Te meg aztán pláne tudod, hogy itt a háttérdolgok hogy vannak.
– Igen, tudom. (nevetek)
– Ezt elmesélni nem nagyon kell. Csak ez úgy jön le, mint a velem hasonulni akaró, vagy hasonlózenét játszó gengszter rapperek, akik ugyanezt a zenét játsszák, mint én, és jól adják el magukat, csak a mögöttes dolgok kurvára nem ugyanazok, mint itt. Mindenki tudja, nem véletlenül írtam a refrénbe: megjött Esztergom, fedezékbe, hogy fel kell állni egymásért, és a barátainkért. Ez így volt mindig, és így is lesz. De kérdésre visszakanyarodva minden lehet. Nagyon jól tudok együtt dolgozni most Tirpával is, ami Feri egyik kizáró oka volt, aztán meg lehet nézni, hogy a Prosztó vagy a Rózsaszín gettó mekkorát üt. Mindig is tehetséges gyereknek tartottam, de nem gondoltam, hogy valaha együtt fogunk dolgozni. Most jön majd az Ecküvel egy közös szám, a Harakirivel egy közös szám, az NKS-el, a Siskaval, ezek mind olyan dolgok, amik magukat adták, nem kellett kierõszakolni. Ezért van, hogy nálam a „Csak a zene!” fogalma létezik. Azok az emberek, amit képviselnek, nem szabadna, hogy egyezzen egy normális embernek a gondolkodásával. Ezért voltunk a Ferivel barátok. Agyban úgy gondolom, sok dologban egyetértek vele. De ez sem igaz így, hogy „Csak a zene!”. Ha valaki annyira szélsõséges dolgot csinál, ami az én értékrendemnek szélsõséges, nem fogok közös tracket csinálni vele. Van olyan beatmaker, akinek megmondtam: az alapjaid kurva jók, de a rapjeid szarok. Rappelni nem akarok veled, de a zenéidre kurva szívesen rappelnék. Nem tudom, mit fûzhetnék még ehhez hozzá. Én sem akarok semelyik közremûködõm értékrendjével azonosulni, hiszen annyit nem is tudunk találkozni, hogy baráti viszonyból építsünk zenei viszonyt. Emberi kapcsolatok az alapjai ennek az egésznek, amikbõl közös trackek születtek. Nem érdekbõl csinálok közös számot valakivel. Velem sokan csinálnak, csinálnának azért számot, hogy jóban legyenek velem. Én a jó zenék miatt. Azokat az elõadókat, akikkel közösen dolgozom, attól függetlenül, hogy nem hallgatom minden albumukat, tehetségesnek tartom. Azt, a tehetséget pedig senkitõl nem tudod elvenni. Se a Siskától, se a FankaDelitõl, se az SP-tõl. Függetlenül attól, hogy az egyik tatabányai telepi, a másik jobbos, a harmadik meg buzi, érted.
– Jó pár késõbbi kérdést megválaszoltál már elõre. Ganxsta Zolee hogy jött képbe a Profi kapcsán?
– Mikor megalakult a Kamikaze, olyan 2000 környékén, más zene-piaci viszonyok között, léptünk fel együtt, találkoztunk, piáztunk együtt nem egyszer, nem kétszer. Erre Õ nem biztos, hogy emlékszik, ezzel az alkohol mennyiséggel, meg miegymás hatása mellett. Lényeg, hogy megkerestük, hitegetett, de nem lett semmi a közös számból, amit küldtünk Neki. Semmi. Csak hitegetés.. Aztán teltek az évek. Találkoztunk, Õ röhögött ezen. Nem csináltunk ebbõl nagy ügyet. Mikor Pesten dolgoztam, szinte napi szinten találkoztunk. Akkor említettem Neki, hogy jön a lemezem. Átformálódott a zeneipar. Itt látszik, hogy az underground és a mainstream összemosódott, hogy neki is minden megjelenésre szüksége van. Ha jó, akkor az neki is jó. Mondtam, hogy szeretnék egy featet, amire igent mondott, aztán megint jött a hitegetés. Összehoztuk. Meg volt az acapellája, nagy nehezen, nem is mondom el a történetét, hogy hogyan, brutális keretek között sikerült összehozni. Aztán levittem a FankaDelihez összerakni, és megkértem, hogy rappelje fel a refrént. Ez egy kibaszott jó kombó lett, igazi érdekesség. Igazi unikum. Nem is az, hogy én a Zoleeval, az is, mert nem sok mindenkinek megy el, hanem így hárman. Ez lett Oszi barátom egyik kedvenc trackje. Kepy átsamplerezte az egészet, hogy ne legyen nyúlás, de felismerhetõ legyen. Az eleje, ami pedig egy az egyben az eredeti, azt pedig Szabó Balázs az ex- Suhancosból hegedülte fel. Jó track lett. Nem a kedvencem, akkorát nem is ütött, mint én számoltam, azzal ellentétben, amiket Te írtál (Busta itt az én lemezkritikámra utal), és hoztál ki jó számnak, meg hogy az Ott leszek nem illik a képbe, nekem az jobban tetszik.
– Szerinted miért nem hívott vissza Téged? Féltékenység?
– Egyik, hogy a Zolee olyan életvitelt él, hogy azt sem tudja, merre van arccal. A másik, ahogy ez a feat felvételre került. Voltak szponzorok, managerek, baráti szálak, ezek keveredtek, és lehet, hogy megsértõdött. Zoleenál kopogtatni, kéredzkedni kell, hónapokon keresztül. Arról nem is beszélve, hogy nem tartom egyiket sem rappernek. Big Daddy és a többiek. Nagyon jó gyerekek, de rappernek felejtõs az összes. Mindenki annál maradjon, amihez ért. A pék süssön, a rapper rappeljen.
– Ellenben ott volt a lemezen a Majka?
– Majkának vannak jó számai, csak arányában nem jó. Mûsorvezetõnek, ezt elmondtam már rádiómûsorban is, a Majka tehetséges, és pacekra is jó gyerek, ám szerintem rappernek nem jó.
– A Kamikaze idején volt valami konfliktusotok Dopemannal is. Hogy látod ezt, illetve Õt most?
– Dopemant akkor is ugyanúgy láttam, mint most. Õ egy ikon. Egy igazi ikon. Egy kibaszott tehetséges zenész, kibaszott tehetséges rapper, aki kibaszott jó lemezeket csinál. Megvettem eredetiben az összes lemezét, ellenben a Ganxstáét nem. Nagyon tetszenek, szeretem, hallgatom Õket. Õ csinálja a Tirpa lemezét, aki jó barátom lett. Nagyon jó lemezeket csinál, nagyon jól látja ezeket a dolgokat. Dopemannal nincsen gond. Az volt vele az egyetlen probléma, hogy csináltak a Tysonnal egy közös számot, amihez egy kiadatlan nótánknak lenyúlták a refrénjét. Ezért, mondjuk miért kértek volna elnézést, Õk is csibész gyerekek, ez rosszul esett, hát megmartuk Õket. Téma volt egyszer-egyszer, el lett ez simítva, nem beszéltünk egymással errõl sose. Nem vagyunk rosszban, jóban, semmilyenben. Ha problémánk lenne egymással, gondolom, tudna róla a másik. (nevet)
– Sehol nem láttam még a kérdést, ezért felteszem: Te a zenélésbõl élsz, vagy dolgozol mellette?
– Ez egy jó kérdés. Elég összetett rá a válasz. Mondhatnám, hogy ebbõl élek, de az élek szó az erõs. Itt a válság, meg mindenki tudja, mi a helyzet ebben az országban, legalábbis a legtöbben. A magamfajták azok érzékelik, hogy hogyan baszták tönkre az országot. Hivatalosan nem dolgozom fizikálisan sehol. Bár megfordul a fejemben nap, mint nap, hogy ha lenne egy olyan munkahely, amit össze tudnék egyeztetni a zenéléssel, akkor elmennék dolgozni. Nekem is elviszik a kocsimat, a lakást, meg mindent. Ugyan olyan csöves geci vagyok, mint akár melyikõtök. Gondolom, Ti sem vagytok nagyon tele. Ez érzõdik is a zenémen, pont ezért tudnak velem azonosulni azok az arcok, mint Ti is, vagy XYZ. Ez a rap lényege, hogy megtaláld önmagad. De ugyanez igaz a sportra is. Van, aki bokszban vagy a korcsolyában találja meg magát. Én ezt szoktam hangoztatni mindig. Mindenki olyan dologban találja meg magát, ami normális. Ne a cuccban találja meg magát, mert abban könnyû, fõleg, ha van pénzed. Ha nincs, akkor huzogatsz. Olyanban találd meg magad, amitõl jól érzed magad. Ha fûtõl, akkor arra nem tudok mit mondani. Azzal, vagy a drogokkal nem tudok azonosulni.
– Itt kiderült, a politikáról mi a véleményed. Nem érdekel, hogy kire, de Te, mint magánember eljársz szavazni?
– Persze. Mindig.
– Mondj nekem néhány hazai elõadót, akivel szívesen dolgoznál együtt, de még nem nyílt rá lehetõség, vagy csak szívesen hallgatod a lemezeit! (Nem kell mûfajon belülrõl!)
– Ez is jó kérdés. Csináltam egy saját kiadót, a Real Trill Music-ot, ez alatt az égisz alatt, ez is egy tervem, szeretnék dolgozni néhány arccal. Nem feltétlenül fiatal arcokkal, ahogy ezt mondani szokták, hanem idõsebb ismeretlen arcokkal is. Én nem vagyok híve annak, hogy csak a nagyobb neveket hívogatjuk meg. Most van például a lemezemen a Fülke, ami két egri srác, és nagyon jól tolják, meg feltörekvõ tehetségek. De olyan is, aki csak hobbiból csinálja, mint a Kamion Szolnokról, aki 33 éves, és úgy rappel, meg olyan zenéket csinál, hogy behidalok, arról nem is beszélve, hogy úgy látja a dolgokat, mint én. Ebbõl a kiadóból nem tudom, hogy lesz-e valami. Ha igen, annak lesz hírértéke, addig felesleges promozni, mert ezzel már befürödtem. Dopemannal nagyon szeretnék, Tirpával is, de akkora húzónevek nincsenek a szakmában. Akik még vannak, azok úgy is ki fognak derülni, valamelyik lemezen úgy is ott lesznek. Ha valamit akarok, úgyis tetõ alá hozom. Arról mindenki tudni fog. De vannak olyanok, akikkel lehetetlen összehozni az együttmûködést.
– Akiket megmarsz, vagy beoltasz, azok szerinted tudják, hogy róluk van szó?
– Én csak névvel teszem ezt. Bár a magánembereknél nem. Ha így belegondolok erõsen, úgy is azt mondják, hogy nem hallgatnak, meg ilyenek, de elõbb utóbb mindegyiknek a kezébe kerül a lemezem. Szerintem magukra ismernek, de átsiklanak felette. De egyikünk sem bonyolódik bele. Ha nagy bajom lenne, az úgysem kerülne lemezre. Mert ha például bajom lenne a cipõboltos köcsöggel, bemennék, és belevernék egy szöget a fejébe. Mondjuk a nõügyek, vagy a munkahelyi gondok megihletik az embert, és elõszeretettel szoktam Prosztó-stílusban számokat írni. Ezzel sokan egyetértenek, de sokan, még azok közül is, akik szeretnek, nem tudják végighallgatni, mert lehet, hogy annyira durva. De ezeket valakinek ki kell mondania. És ki is kell, majd ha kimondtam, vagy kimondta más, azt értékelni kell.
– Zenekarban nem gondolkodtál még?
– Dehogynem. Több éve téma. Imádom az élõzenét. A jó élõzenét, meg a hülye rockereket, meg a rockzenészeket. Sokan bejelentkeztek, de sok a komolytalan arc. Egy zenekart összeszervezni, összetartani, a nulláról addig, hogy azzal ki tudj állni, majdnem egyenlõ a lehetetlennel. Most is van tervben, de inkább a különbözõ projectekkel foglalkozom. Ha látnám, hogy megéri, és lehetne ebbõl profitálni, és nem kéne pitizni a fellépésekért, megcsinálnám.
– Mondok néhány elõadót, pár szóban, mondatban véleményezd Õket!
Ice-T: Alap. A gengszterrap egyik alapköve, pillére. Arról nem beszélve, hogy a legnagyobb strici Amerikában, egyik legnagyobb. Mondjuk a korai lemezek jobban tetszettek, mint a 2000 utániak. Az Original Gangster, a Home Invasion, én ezeken nõttem fel. Ezek hibátlan korongok. De az ember, a mentalitás is az.
Ice Cube: Ugyanaz. Annyi különbséggel, hogy az Ice Cube, nekem személy szerint, 200-szor jobb zenéket ír, mint az Ice-T. Az Ice-T-nál az a hiba, hogy nincs mögötte olyan produceri csapat, mint az Ice Cube-nál a Crazy Tunes. Ice Cube nem tud rossz lemezt csinálni.
Cypress Hill: B-Real-t imádom. Az Õ orgánuma utánozhatatlan. Azonnal megismered. Bár a tavalyi szólólemeze nem lett egy olyan nagy durranás, néhány szám kivételével. Õk a kilencvenes évek közepén pörögtek igazán, akkor volt létjogosultsága. A low rider számaik jók, csak amikor egy r 'n b, vagy hip-hop partin mindenhol ezt hallod, az annyira nem megfogós.
Eminem: Õ egy érdekes dolog. Egy kibaszott nagy tehetség, egy elmebeteg. Olyan ötletekkel, olyan szövegekkel… Egy igazi egyéniség. Igazából tudatosan lett Õ kiválasztva a Dre által. Nem véletlenül jött ez a fehér rap vonal a feketék közé. Óriási nagy milliárdokat keresnek vele. Nagyon jó klipeket csinál, kibaszott kemény a mondanivalója. Egy bajom van vele: egy lemez végighallgatása után sok. Annyira monoton, nekem, hogy nem tudnám végighallgatni azt a… (itt egy olyan hangutánzás következik, amit lehetetlen leírni! 🙂 ). Sok. Egyébként jó. Amit képvisel, tetszik. Õ is gyógyszerfüggõ amúgy.
50 Cent: . Õ tipikus példa. Ugyanis Õ sem a rap technikájával lett rapsztár, meglõtték, voltak kétes ügyei, mint minden rap arcnak szerintem. Egy baj van vele, kiderült róla, hogy gagyi. Attól, hogy lelõnek valakit, és jól el tudja adni magát, az amerikaiak értenek a marketinghez, ez kevés. De ettõl függetlenül csinált Õ jó lemezeket. Az elsõ kettõ nagyon tetszik. De már a lemezei sem olyan jók, meg számomra az ember is hiteltelenné vált. New school arcok közül, én hallgatok mindent, keleti part, nyugati part, déli is divatos lett, el is lett gagyisítva. Onnan is inkább a Lil' Jon volt, aki most eltûnt jó pár éve, aki behozta ezt a stílust és kiemelném, meg a The Game-et. Nekem az új arcok közül Õ az, aki tud olyat hozni, mint rapper, aminél nem tudnak jobbat csinálni. És Õ a leg hitelesebb, ami nagyon fontos szerintem. Õ is belenyúlkál egy-egy ott popnak számító dologba, de ez teljesen érthetõ, mert Õ kaszál vele. De nagyon hígul a szakma. Vannak kurva jó producerek, de ez a poposodós, technosodós vonal, amit be akarnak hozni, ez a Pitbull-Tiesto közösen, ez annyira viszi a pop irányába az egészet, hogy alig vannak jó albumok.
Will Smith: Õ inkább színész. Sohasem tudtam végighallgatni egy lemezét sem. Egy jó száma volt talán, de mint rap arc: szar. Úgy, ahogy van. Színésznek viszont imádom.
Boo-Yaa Tribe: Õk nagyon nagy kedvenceim, többek között persze. A tetkók miatt, meg a Samoan-i feeling miatt is. Õk onnan jöttek be Los Angeles-be, és nagyon komoly lemezeket csinálnak. A West Cosa Nostra volt nekik a legjobb. Azt DJ Battlecat producerelte nekik, Eminem featek, ilyenek. Õket nagyon imádom.
Belga: Azt hagyjuk inkább.
Animal Cannibals: Azokat meg végképp hagyjuk. Egykategóriás bohócrapek.
– Sok helyen azt kérdezik, mi az az öt lemez, vagy elõadó, ami hatott Rád. Én inkább azt kérdezem, mi az az öt film, ami hatott Rád. Mind zenében, mind életben?
– Amit nem tudok megunni, mondjuk ezek mind maffiafilmek, és erre mondják a fasszopók, hogy biztos sokat néztem filmet, és ezért vannak komplexusaim, egyébként nincsenek, csak én láttam élõben hasonló dolgokat, mint amik ott folynak, a Gotti, Casino, Keresztapa, Nagymenõk, Isten városa. Egyébként filmbuzi vagyok, imádok moziba járni. Az utóbbi idõben sajnos kevesebbet jutottam el, idõ és pénz hiányában. Rengeteg filmet nézek dvd-n. Kevés jó film van, de egy-kettõ mindig akad évente. Például a Clint Eastwood filmeket imádom. Elmebeteg. Mondjuk a régieket annyira nem, ott is van biztos jó, de azokat annyira nem ismerem, de majd Te biztos adsz, mert nekem semmi nincs Tõle. De az újak baszd meg, Gran Torino, Millió Dolláros Bébi, á, elmebeteg ember. Olyan öreg, hogy a Halál már otthon keresi, rohad Róla a bõr baszd meg, nyolcvan éves lassan, de olyan filmeket csinál, mint senki.
– Kimaradt valami?
– Annyira szét vagyok hullva, hogy nem tudom. Tavasszal duplalemez, ami a verZ stúdióban készül, készülget, nagyon profin, majd még jönnek klipek, aztán szeretnék EP-t kiadni még a nyáron, ami lehet, hogy nagylemez lesz, indul a turné, amivel szeretnénk kisebb-nagyobb városokat érinteni, minél többet. Idénre ez bõven elég lesz. Ha nem csinálnék semmit, csak a duplát, meg klipeket, az is elég lenne. De nem tudtam a picsámon ülni sose. 🙂 (nevet)
– Köszönöm az interjút!