A pályája elején modernkori Guns ‘N Rosesként aposztrofált kaliforniai illetőségű A7S egy hosszú várakozás után Budapestre érkezik a Live Nation szervezésében. Hét éve láthatta őket a hazai közönség egy fesztiválszínpados buli keretében, de önálló nagykoncertet még sosem adtak hazánkban. Egyesek szerint ez most már erős fáziskésés, mások szerint hiánypótló esemény lesz. Lássuk, hogy a csapat kacifántos életútja-és életműve milyen bulit vetít előre.
A Hunnington Beachről származó biblikus nevű banda idén már a negyedszázados fennállást ünnepli. Nyilván ekkora időtávlatban törvényszerűen vannak magasságok és mélységek -mind szakmai, mind emberi szempontból -a zenekar viszont mégis itt van, aktívan alkot és koncertezik – ez pedig önmagában egy megsüvegelendő fegyvertény.
A klasszikus rockzenei ötfős felállásban működő (M. Shadows -ének, Synyster Gates -szólógitár, Zacky Vengeance -ritmusgitár, Johnny Christ -basszus és Brooks Wackerman -dob ) a rock- és metálfesztiválok nagyszínpados fellépője, dalaik a videó- és zenemegosztó platformokon több milliárd lejátszást hoztak eddig.
Árnyalja a képet, hogy a zenekar eredeti dobosa, és zenei motorja,James „The Rev” Sullivan 2009-ben elhunyt -és innentől számítva azért meglehetősen véleményes a zenekar munkássága, és azóta megjelent lemezei.
Rev nem „csak” egy dobos volt, hanem a zenekar slágerdalainak is szerzője, vagy legalábbis társszerzője.
Az általa írt dalok a bandával azonosítható ikonikus slágerek: A Little Piece of Heaven, Afterlife, Welcome to the Family, vagy a Nightmare. A zenekar halála után kiadta a Nightmare demo verzióját, ami eredetileg The Rev vokálját és dobolását is tartalmazza.
Ezen túl zongorajátéka és énekhangja hallható a Seize The Dayben, a Fiction-ben, a Save Me-ben és a Warmness on the Soul-ban is.
Az ő hiányát mai napig érzi a banda, de az biztos, hogy a fent említett dalok nagy része el fog hangzani a Budapest Parkot érintő turnén is.
A 2013-as Hail The King lemezen még voltak Rev ötletek és demók, és a lemezre/turnéra megjelent Mike Portney, alias mindenki dobosa,de már ekkor megjelentek olyan kritikák, amelyek a zenekar ötlettelenségét, önismétlését és koncepciótlanságát rótták fel – bár valljuk be egy gyermekkori barát és fő dalszerző elvesztése után még az is kérdés volt, hogy a banda megmarad e egyáltalán -így ezzel a lemezzel én azért még bőven elnéző voltam, sokakkal ellentétben…
A 2016-os The Stage már a harmadik „vendégdobossal” készült -aki a mai napig püföli a bőröket- , és egy diplomatikusan fogalmazva is kísérletező lemeznek aposztrofálhatjuk. 8 perces koncepcionális dalok, fura ’80-as éveket idéző szinti hangzás jellemzi ezt az anyagot. Vájtfülű zenészek meglátják benne a szépet és az értékelhetőt, de azért új, definitív slágert nem termelt ki ez az anyag sem, így az életműben a szerepe minimum kétértelmű.
Bár a zenekar ezt követően is folyamatosan koncertezett, és kiadatlan demókkal, koncertfelvételekkel kedveskedett a rajongóknak, a következő sorlemezig közel hét évet kellett várni: ez lett a Life is But a Dream, ami a keményvonalas rajongóknál is kiverte a biztosítékot: szinte mindenki érteni véli az újító szándékot, de ebből újfent egy nagyon megosztó anyag született.
A csapat koncertteljesítménye azonban továbbra is kiváló, és vélhetően inkább egyfajta Best Of műsorral készülnek a fővárosunkat is érintő turnéra, amelyre a jegyek ITT kaphatóak.