(Avatar)
(2009)
Rendezte: James Cameron
Fõbb szereplõk: Sam Worthington, Sigourney Weaver, Michelle Rodriguez
Az Avatár számomra nagy meglepetés volt. Nem igazán tudtam, mire is számítsak, mert bár az elõzetest láttam, és sok haver megnézte, ám a vélemények nagyon vegyesek voltak róla. Viszont én bíztam Cameronban, hiszen nem igazán tudok olyan filmet mondani, ami Õ rendezett, és az rossz lett volna. Most sem kellett csalódnom.
A történetet annyiszor annyi helyen leírták, hogy én most eltekintenék tõle, és inkább olyan dolgokat hoznék szóba, amik mellett sokan elsiklanak. Az elsõ ilyen a játékidõ, amit mindenki indokolatlanul hosszúnak tart. Szerintem pont annyi, amennyi kell. Igaz, a végén már én is zsibbadtam a moziban, de ennyi belefér.
A második a remek magyar szinkron. Ezt néhány éve még felesleges lett volna leírni, de manapság sajnos ritkán találkozni vele. Ezúttal sikerült a színészekhez és a karakterekhez illõ hangokat találni teljes mértékben.
A harmadik szívem egyik csücske, Michelle Rodriguez kisasszony. Miért kell megint megölni? (Nagyszerû az erre való vicces utalása a filmben!) Nem is igazán tudok a S.W.A.T. -on kívül még egy filmet mondani tõle, amiben ne halna meg! (Sajnos!)
Cameron csodálatos képeket tol az arcunkba, és az effektek is impozánsak. Ha az értesüléseim nem csalnak, mindent összeadva a direktor úr 10 éven át dolgozott ezen a filmen. Ez meg is látszik…
Nem akarom agyondicsérni a filmet, ugyanis ezúttal újfent van olyan, amit én másképp csináltam volna. Ez nem más, mint a végén a harc. Nekem sok, és igazából szerintem ez nem is annyira lényeges. Sokkal inkább fontos Jake jellemfejlõdése, az emberi gyarlóság gyõzelme az ész felett, illetve az igen impozánsan ábrázolt szerelmi szál. Nem csöpög, nem zavaró. Ez igen ritka.
Lényeg a lényeg: nagyon jó lett a film, amin nálam csak a vége ront egy kicsit.
10/9,5