A győri Devoid egy viszonylag friss formáció, de a főkolomposa, Waldmann Szilárd szinte minden underground metal körökben járatos arcnak ismerős lehet. Szilárd hosszú évek óta részese a zenei életnek, markáns véleményének mindig hangot ad, nem rejti véka alá a dolgokat, ahogy most sem tette. Az interjú a Sportalsó Fanzine 2019. november havi számához készült, csak az érdekesség kedvéért teszem itt is közzé.
– Miért lett vége a Pass On Hope-nak, ha már itt is van az új zenekar, a Devoid? Nem lett volna egyszerűbb azt átalakítani?
– Lényegében miattam. Nem motivált engem már zeneileg annyira, hogy kompromisszumokat kelljen kötnöm egy következő felvétel előtt. Természetesen voltak azért problémák emberileg is, egy tag úgyis repült volna a bandából és már azon a kálvárián se szerettem volna végig menni, hogy keressünk helyette valakit és betanítsuk. De az alapvető gond az volt, hogy én már brutálisabb UG vonal felé szerettem volna elmenni. Nem volt egyébként semmiféle olyan dolog a háttérbe, hogy nem sikerült befutni és motiváció tekintetében kifulladtunk volna, vagy ezért adjuk fel, itt tényleg a zenei különbségek voltak a mérvadóak a feloszlást tekintve és elsősorban én változtam meg. Sajnáltam, mert alapvetőleg emberileg semmi problémám nem volt a másik a gitárossal, de tudom, hogy ezt akkor és ott meg kellett lépni, mielőtt eldurvulnak a dolgok.
– Egyáltalán mennyire van lehetőség egyről a kettőre jutni itthon szerinted ilyen zenével, angolul?
– Szerintem jelen pillanatban a fogyasztási kultúrát figyelembe véve nincs lehetőség szélesebb sikerre. Tudom azt, hogy vannak olyan zenekarok, akik havi szintén százezres netán milliós nagyságrendben teszik bele a bandájukba a pénzt és ezer olyan dolgon átmennek, ami tényleg tiszteletre méltó, de lényegében nem jutnak számottevően tovább. A fiatalabb generáció elvétve jár koncertre ők már teljesen a youtube világában nőnek fel, a negyven pluszos rockernél meg már rég beakadtak a régi lemezek és akkor még nem is tettem hozzá, hogy ez eleve réteg zene és abból is egy szélsőségesebb verziót játszunk. Persze most lehet azt mondani, hogy vannak trendek meg ez változni fog, de hát 15 éve várjuk, hogy változzon és alapvetőleg a fogyasztási szokások nem abba az irányba mozdulnak el, ami szerintem az élőzenének kedvezne. Én nekem ha a zenész ismerőseim azt mondják, hogy fasza amit csinálok és a szakma is elismerően nyilatkozik és netalántán még a színpadról is áttudunk adni valamit az embereknek én már boldog leszek, addig se a gép előtt cseszem el az időmet tök feleslegesen.
– Ennyire szar lenne a helyzet jelenleg, ahogy lefested?
– Hát figy nekem nem szar, mert szeretem amit csinálok és kurva jó zenészekkel vagyok együtt, rendelkezünk teljes infrastruktúrával ami a koncertezést illeti plusz tudunk is koncertezni relatív sokat. Én csak azt mondom, hogy a népszerűségi mutatókat máshogy mérik, ha vidéken a megyeszékhelyeken hozol fix 40 embert önállóban akkor az már siker.
– Miben látod az alapvető különbséget a mi generációnk és a mostani tinédzserek között? Mi volt más? Lehet szerinted még hasonló?
– Érdekes egyébként ez a kérdés, nem régibben volt szerencsém egy emelt fizika felkészítő tanfolyamon részt venni ahol 17 éves srácok voltak akik fizikusnak készültek. Nyilván jogos a kérdés mit keresek egyáltalán ott (HaHa) de így hozta a sors. Na, ezek a srácok olyanok voltak, hogy ha valamire nem tudták a képletet csuklóból levezették matematikailag az összes példát, én meg persze csak lestem a tyúkszaros példatárammal, hogy milyen dimenzióba kerültem. Szóval balgaság lenne azt mondani, hogy az Y generáció segghülye, de alapvetőleg azért sokkal kényelmesebb az élet mint 15 évvel ezelőtt és ez a koncertre járó szokásokon is meglátszik. De az is biztos, hogy pop zeneileg most ott tartunk mint a 90-es években a Kozsó időszakban, mérhetetlen fos ömlik a fiatalok nyakába. Hogy lesz e még hasonló azt nem tudom, de én arra szavaznék, hogy belátható időn belül nem. A különbség pedig abban mérhető, hogy mi koncertre zenét hallgatni jártunk, ha valakinek volt egy eredeti példánya valamiből az körbement mindenki lemásolta kazettára. Nyilván ilyen eseményeken közösség formálódott, láttak egy fasza koncertet lehet pont ott döntötték el, hogy hangszert ragadnak mi máshogy éltük ezt meg én nem azt mondom, hogy ez ami most van az rossz, csak az hogy más lett. Annyira elidegenedtünk, hogy azt nem tudom neked megmondani, hogy ki próbál a mellettünk lévő terembe.
– Ennek köszönhető az is szerinted, hogy sokan direkt lekésik az előzenekart ?
– Szerintem igen, de én nekem pl. meggyőződésem, hogy igazán jó bandákat UG koncerteken lehet elkapni itthon, szerintem ott még működik a kémia, nincs biznisz szaga. De ha külföldi bandára megyek ott mindig megnézem az elő bandát, itthoni mainstreamre meg nem nagyon járok, mert nincs olyan előadó amit szeretnék, ez nem azért van mert szarok, hanem azért mert én olyan zenéket szeretek amik szerintem sosem lesznek mainstreamek itthon.
– Neked mennyire van igényed az új zenékre?
– Hát én próbálom követni a dolgokat, az itthoni történésekkel teljesen tisztában vagyok, az új TSO pl nagyon elkapott. Külföldiek közül, nekem most a Harms way és a Get the shot jön be nagyon.
– Jött ki az elmúlt öt évben olyan fiatal csapat és/vagy lemez, amire felkaptad a fejed és azt mondtad, igen, ez később akár etalon is lehet?
– Harmed és a Touch, nem tudok sajnos többet mondani és ez valahol elkeserítő is mert azt jelenti, hogy nem olyan ütemben forog a dolog mint régebben. A többi 4-5 név ami beugrott az mind idősebb. Lehet, hogy van még egyébként, csak én nem találkoztam vele.
– Mitől lesz számodra tökéletes egy klubkoncert? Akár saját, akár amire vendégként mész.
– Most, hogy már idősebb fejjel járok koncertekre és a gyermeki rajongás nem borítja el száz százalékban az agyam, picit más szegmensből nézem a dolgokat. Isten igazából nekem egy dolog számít: legyen őszinte amit a színpadon látok. Nagyon sokszor érzem a hakni szagot nagyobb volumenű előadóknál, ezért jobban csípem az olyan előadók koncertjeit akik alapvetően még nem lépték át a siker kapuját de már közel állnak hozzá, ott még mindig olyan energiák szabadulnak fel közösségi szinten egy klub buliban amik szerintem már nagyobb előadókra nem jellemző. Nyilván itthon nincs mindenhol lehetőség, hogy a legtöbbet kihozzuk technikailag egy koncertből ezért nekem az a fontos, hogy az erőforrásainkat úgy csoportosítsuk, hogy a körülményekből a lehető legtöbbet hozzunk ki és ha még ha közönség veszi az adást akkor nekem ez már elég a jó bulihoz.
– Milyen az ideális koncertkörülmény? Fontos a jó bulihoz komfort?
– Szerintem a komfort nem lehet elsődleges igény egy UG előadó számára. Szóval. ha irreálisan nagy elvárásokkal mész el itthon mondjuk valamilyen vidéki kisvárosba koncertezni úgyis pofára esel. Meg mondjuk én sosem értettem az ilyen zenekarokat akik csupán egózásból cseszik el a saját hangulatukat koncerten mert van valami tündérmesés elképzelésük, hogy ez hogy működik valójában. Arcozással és alázat nélkül itthon nem jutsz sokra. Ha valami totál önszerveződő és nem rentálbilis akkor ott én még minek akarnék pluszban seggfejekkel koncertezni? Szóval ha primadonna vagy úgyis mindenki lefog szarni…láttam már pár ilyen zenekart az elmúlt tizenvalahány évben. Ha van egy relatív fasza hangcucc egy helyen meg még mondjuk az emberek be is jönnek rád és még mi is áttudunk valamit adni magunkból a színpadon az nekem már király buli!
– Hogy látod a hazai klubhelyzetet?
– Hát ugye azzal a közhellyel nem mondok szerintem újat, hogy a kereslet határozza meg a kínálatot. Elég sok ismerősöm van szervezőből és klubtulajból és hiába szeretnék a feltörekvő zenekarokat promotálni nehéz dolguk van, hogy egy ilyen eseményen legalább 0-ra kijöjjenek, de a szándékot sok helyen tapasztalom. Vannak egyébként tök jó klubok az országban, mind szervezésben, mind technikailag, de annak a világnak már réges-rég vége, hogy kizárólag egy zenei irányzat adjon arculatot egy klubnak, így azért sokkal szorosabb a verseny, hogy a mainstream is közvetlenül ott van már bent a klubokban.
Nyilván a trendek alakítják a közízlést, ez változhat, de azért szerintem azt mindenki belátja, hogy mondjuk 5-600 férőhelyes klubban érdekesen néz ki egy program kínálatban a Devoid egy Follow the flow és egy Margaret Iland között, valszeg mindenki tudja melyik lesz a kiválasztott a 3 banda közül (Haha). Szóval irdatlanul kell teperni és kell, hogy legyen csillagegyüttállás is, de ott van pozitív példának, hogy van egy-két olyan zenekar akik azért szélsőséges zenét játszanak, de simán kapnak dátumot bármelyik vidéki klubban, szóval amikor megy a mutogatás el kéne azon gondolkozni, hogy valakinek ez mért is jön össze.
– Szerinted miért? Mi lehet alapvetően az oka annak, hogy valakinek mégis sikerül?
– Ahhoz, hogy ez menjen a legalapvetőbb dolog az, hogy kifogástalan minőségű muzsikát játsszál és élőbe is olyan teljesítményed legyen, hogy emlékezzenek rád, ne legyél egy rakás szerencsétlenkedés a színpadon. Másrészt: próbaterem, próbaterem, próbaterem! Megfelelő imidzs, kifogástalan önmenedzsment, megfelelő kiállás, megfelelő marketing, teljeskőrű technikai hozzáértés, teljes infrastruktúra, normális kommunikáció, alázat, tisztelet, türelem és rengeteg kitartó munka, na most ezt eltudod képzelni, hogy egy nullán álló zenekar valamelyik kispesti garázsból elindul ezen az úton? Magyarország két vezető UG zenekara is hasonló módon kezdte és láss csodát működik. Valamint ilyen jellegű életvitel mellett a legritkábban adódik meg a normális család, karrier és kifogástalan egzisztencia, ezt is el kell fogadni, 10 éves időintervallumokról beszélünk.
– Melyik az a platform, ahol most elsődlegesen jelen kell lennie egy zenekarnak szerinted?
– Hát hogyha modern megközelítésről beszélünk elég egyértelmű a válasz: Internet. Nekem meggyőződésem, hogy nem lehet eleget jelen lenni a neten. Streamelni, minden közösségi médiában jelen lenni, folyamatosan keresni a portálokat.
– Mi minden idők öt legjobb lemeze?
Slayer : God Hates us all
Die Arzte: Die Bestie ins Menschengestalt
Ministry: Rio Grande Blood
Judas Priest: Painkiller
Morbid Angel: Entangled in Chaos
– Mivel vennéd rá az Olvasókat, hogy ne késsenek le titeket november 2-án?
– Fogytam 6 kg-ot egyrészt csodaszép vagyok, másrészt még mindig látványosan kínlódok gitár nélkül énekkel, garantáltan szórakoztató lesz a buli.