Egy újabb cikk, ami azzal foglalkozik, hogy ne töltsetek le, és mennyire rossz, ha letöltötök ezt-azt. Ki a faszt érdekel? Minek még egy ilyen? Azt hiszitek? Hát nem jól gondoljátok. Fogjuk érinteni, természetesen, hiszen a téma kikerülhetetlen, ha oda akartok figyelni arra, amit mondani szeretnék, de elsősorban nem erről akarok pofázni Nektek. Nagyon nem.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor miről is akarok okoskodni, ha nem a letöltésekről elsősorban. A választ megadom nagyon hamar, ugyanis roppant egyszerű: a magyar DVD és blu-ray piac válságáról. Sokan, sokféleképpen leírták előttem december elején a csalódottságukat, amikor kiderült, hogy a Disney kivonul a magyar piacról, és már a Galaxis őrzőit sem kapjuk meg blu-rayen. Voltak frappáns megfogalmazású nyílt levelek, kevésbé cizelláltak, sőt, egészen bunkók is. Én valahol egyik stílust sem szeretném felvenni, és mégis mindet egyszerre. Egy cimborám szerint ezek a levelek, vagy cikkek, blogbejegyzések mindössze semmibe küldött sikolyok, és én is éveket vártam azzal, hogy ezt leírjam, és közkincsé tegyem, de most már tényleg úgy érzem, hogy itt a vége, el kell gondolkodnunk, és az asztalra kell csapjunk. Ez így, ebben a formában tarthatatlan. Hogy micsoda? Hát az kérem szépen, hogy bizony hülyének vagyunk nézve, méghozzá kőkeményen.
Pár éve eljutottunk arra a szintre, hogy a válság és az elharapódzó letöltések miatt azt mondták nekünk, hogy sok esetben a megjelenések tényének is örülnünk kell. Valóban? Erről nekem mindig egy klasszikus idézet jut eszembe, amit Eddie Murphy mond Nick Nolte-nak a Megint 48 órában: Egy lófaszt. Sőt, egy nagy, büdös lófaszt, Barátom! Elnézést, ha néha bele-belecsúszik pár kevésbé szalonképes szó, de sajnos ez a téma képes olyan indulatokat kihozni belőlem, hogy tudnám ezt ennél sokkal jobban is cifrázni.
El is jutottunk az első kapcsolódási pontra a torrent, lletve a letöltés, és az egész téma között. A kiadók először arra mutogattak ujjal, hogy a nagy fokú letöltések miatt csökken a megjelenések száma, illetve szűkül a katalógus. Erre jött a kontra, miszerint a kiadványok egyre rosszabb minőségűek, az áruk pedig az egekben van. Gondolkodjunk el ezen egy pillanatra! Kinek is van itt igaza? Valahol nyilván a kiadónak is, hiszen azért emel árat, hogy a csökkenő eladásokból is ki tudja hozni a nullát, vagy ha lehetőség van rá, akkor hasznot is termeljen, anélkül ugyanis vajmi kevés értelme van egy vállalkozást működtetni. Ez kétségkívül jogos indok. Ahogy az is, hogy minek adjak pénzt egy olyan kiadványért, ami közelében nincs annak, amit minőségnek lehet nevezni. Gondolok itt arra, hogy 2010-2011-es filmek esetében a stereo magyar szinkron, vagy a szinkron hiánya, illetve a magyar hangsávok bődületes minőségi visszaesése. Egy időben annyira rossz szinkronok is készültek és kerültek a korongokra, amikkel szinte vallatni lehetne. Mit csinál ilyenkor az átlag magyar vásárló? Kivárja az árcsökkenést (Azon felül pedig a saját véleménye szerint átkereszteli a kiadókat. Ismerős?) Ami egy eléggé veszélyes fegyver, hiszen ezzel kvázi bevételt vonunk el a kiadóktól, amit Ők azzal büntetnek, hogy a következő kiadvány még rosszabb minőségű, még drágább, stb. lesz. Ezen felül pedig jön a blu-ray formátum elmaradása, és a többi. Rengeteg példát tudnék felhozni arra, hogy egyes kiadványok miért lettek kevésbé sikeresek itthon. (Elég csak a Forráskód, Csúcshatás, Az igazság ára szentháromság botrányosan rossz minőségű hazai DVD kiadásaira gondolni, vagy a Looper elszabott képarányára, a rendezői változatok hiányairól nem is beszélek.) valami számomra érthetetlen oknál fogva, egyeseknek a bab is hús. Könnyebb takarózni, és ujjal mutogatni, hogy a letöltések miatt erre van pénz, meg hasonlók, mint rendes munkát végezni, normális minőségű lemezeket kiadni, elérhető áron.
Nyilván minden pro és kontra. Az olcsóbban nem éri meg és az ennyiért nem veszem meg szembenállás már a VHS korszak vége felé is tetten érhető volt, amikor egy-egy kazetta ára elérte a jelenlegi új megjelenésű premierfilmek árát. (Emlékszem, a Mátrix első részét anno 3290 Ft-ért vettem meg. Igen, videókazettán.) Tekintve, hogy egy ideje aktívan kiveszem a részem a magyar film (és zene) kereskedelemből, mondhatom, hogy van némi rálátásom a piacra. Elsősorban mondom magam gyűjtőnek, és csak sokadsorban kereskedőnek. Több, mint 15 éve szenvedélyem a filmek gyűjtése, hála Tomi barátomnak, aki anno erre az útra vitt. Átéltem a VHS bukását, a DVD korszak elejét, amikor egy gyenge minőségű, másolt lemez még bizony 2000-2500 Ft-ot kóstált, a minőségromlást testközelből, az elszabaduló árakat, és a blu-ray kudarcát is. (Sőt, anno 3990 Ft-ért vettem az első DVD-m, akciós áron, a feliratos kiadású Született Gyilkosokat. Döbbenet, mintha igaz sem lett volna.) Bár én azért ezzel a kijelentéssel óvatos lennék, ugyanis ha csak a baráti körömet veszem alapul, azért elég sokan átálltunk a kékségre, ahogy Csabi barátom szokta mondani. És ezzel most el is érkeztünk a Disney-kérdéshez.
A kiadó gazdasági okok miatt kivonult a magyar blu-ray piacról. Hm. Ez elég érdekesen hangzik. Biztos van olyan, aki ezt el is hiszi. Teszi ezt azonnali hatállyal, az egyik legnagyobb durranás, a biztos anyagi sikert hozó, és már emlegetett Galaxis őrzői megjelenése előtt. Akár még igaz is lehetne ez (110%-ban ma sem jelentem ki, hogy nem valóban ez történt, de biztosan más a valódi indok, mint amit kifelé kommunikálnak.) A Disney sosem az ésszerűségével keltett szimpátiát, vagy éppen ellenszenvet a szememben. Most elsősorban nem a csak DVD-re készülő, rettenetes minőségű folytatásokra gondolok, vagy a hihetetlenül nagy blődségekre, amiket a merchandise piacon képesek elkövetni, mert sok dologban úttörők. Inkább arra, amikor a nyilvánvalóan orosz kamerás filmek miatt minket büntettek a premierek elhalasztásával, és a többi. Ám én itt is megállnék egy pillanatra. Eltoljuk a premiert, mert ugyebár Gagyiwoodnak csak és kizárólag Észak-Amerika létezik, mi meg szívjuk a fogunkat, hogy a premier után egy-két héttel beülhessünk egy filmre, amiről már annyi kritika jelent meg, hogy ne is legyen kedvünk meglesni. Nyilván mikropiac vagyunk a jenkikhez képest, ám véleményem szerint ez nem normális emberi viselkedés. Aztán mikor a kiadónak már végképp mondani kellett valamit a kereskedőknek, hogy igazából ez miért is történt, akkor jött az igazi pofon. Ugyanis a sajtóközleménynek is csak merő jóindulattal nevezhető poszt a közösségi oldalon minden volt, csak korrekt tájékoztatás nem.
Mire gondolok igazi pofon címszó alatt? Arra kérem, hogy a kiadó kommunikációja szerint egyes kereskedelmi partnerek felé azt az adatot tartalmazta, hogy egyes általuk csúcscímnek titulált filmekből itthon 50 db-nál is kevesebb fogyott, legtöbb esetben ez a szám a 40 db volt. Na, itt álljunk meg ismét egy pillanatra, és matekozzunk egy kicsit. Ne azt számolgassuk, hogy ez vajon megéri-e egy kiadónak, avagy sem, hiszen ha ez a szám valós lenne, akkor nyilván nem is beszélhetnénk magyar piacról. Számolgassuk azt, hogy bármilyen jól megtermett, nagy marha állat vagyok, akkor sem szeretném kitenni egy ország piacának a 2,5 %-át. Márpedig ha 40 darab fogyott egy címből, ami ráadásul csúcs is, akkor az minden bizonnyal az én polcomon is ott figyel, ami azt jelenti, hogy az 1 db az bizony 2,5%. Ez számomra egy kicsit ijesztő. Sokkoljak még jobban? A teljes piacot nézve, és maradva ennél a bődületesen magas, 40 db-os (bevallott) eladásnál, 25%-a jó cimborám, az 50%-ával pedig legalább egyszer csere-beréltem valamilyen filmet, és itt most csak a Disney égisz alatt kijött kiadványokról beszélek. Bármennyire nagy darab ember vagyok, ennyire azért talán mégsem. Könnyen lehet, hogy ez a szám csak egy barokkos túlzás akart lenni, de legközelebb próbáljunk meg valami hihetőbbet kommunikálni a vevő, és a kereskedő felé, mert ez bizony minden, csak nem hihető adat.
Látva belülről a kereskedelmet, és napi szinten ebben dolgozva két dolog megállapítható, és akár szilárd tényként is kezelhető: Az emberek jelentős részének nem domináns a minőségi különbség, inkább az árat veszi figyelembe, és igenis az olcsóbb kiadványt, tehát a DVD-t választja. Másik dolog: A DVD és blu-ray piac egyik forgalmazó oldala, ami talán a legismertebb, bár közel sem a legjobb, és semmiképp sem a legjobb árfekvésű, igenis sok dologban legalább olyan hibás, mint a kiadók maguk. (Elég csak azokra a termékekre gondolni, amit exkluzívnak hirdetnek, kiugróan magas áron, közben pedig másutt is beszerezhető, vagy a kiskirály mentalitásukra gondolni.) A vásárlóknak lenne igénye megvenni a filmeket, ha a kiadványok minősége megegyezne egyes külföldi kiadásokéval. Az unalomig ismételt cseh példa a leginkább helytálló. A piac mérete közel azonos, ott mégis minden kiadvány megkapja a cseh szinkront, és közel mindenből van extra változat, fémdoboz, digipak, vagy futurepack. Míg a hazai forgalmazók, kiadók egy része ezt a zenei kiadványoknál képes prezentálni (nem minden esetben van egységes kiadás világszerte!), addig a filmek terén ez a szám eléggé elenyésző. Sőt. Arról pedig végképp nem beszélve, hogy sok esetben postával együtt olcsóbbak ezek a filmek Csehországból megrendelve, mint a hazai kiadások. Nonszensz.
Vannak ugyan kiadók, akiknek a kiadványai előre borítékolhatóan jó minőségűek, ám sajnos nem adnak ki annyi címet, hogy ez reprezentatív értékű lehessen, vagy kárpótoljon a sok szarért. Amíg itt például megvan a törekvés arra, hogy az ár-érték arány megfelelő legyen (Lásd Titanic, vagy Total Recall 2012 hazai blu-ray kiadás), addig olyan negatív irányú eltérések is vannak, ami több, mint groteszk (Lásd Fehér pokol, vagy ismét csak a Looper a jó példa, hazai blu-ray kiadás.) Ezzel szimplán csak annyi a bajom, hogy mindig a külföldi jogtulajra mutogatnak a kiadók, hogy így sikerült megvenni a kiadványt, ám a Feláldozhatók 3 blu-ray megjelenése kapcsán igenis kiborult a bili az egyik fórumon, ahol egy, a kiadókhoz bizonyítottan közel álló admin maga mondta, hogy bizonyos kiadvány esetében a képarányokkal milyen machinálások történtek, a kiadó által. Ennek pontos okai nyilván nem derültek ki, de mivel pénz beszél, könnyen kitalálhatjuk, mi is történt valójában.
A minőségen túllépve szintén vérlázító a kiadók kommunikációja a vevők felé. Nyilván vannak esetek, amikor ez érthető. Hiszen ha egy vásárló felháborodásában nem megfelelő hangnemet üt meg, akkor nyilván egyszerűbb nem válaszolni, mint parttalan vitákba bonyolódni, akár a közösségi oldalakon, akár e-mailben. Viszont amikor valami egyértelműen kommunikációs probléma, azért engedjék már meg nekünk, hogy felháborodjunk. Erre a Feláldozhatók 3 a legjobb példa. Behirdetve: vágatlan változat, magyar feliratos extrák! A gyűjtő itt még óhajtana digipak, vagy fémdobozos kivitelt, de ne legyünk telhetetlenek, ahogy anno mondták: örüljünk ennek is. Ám azt mondom: tudjátok, Eddie Murphy. Aztán megjelenik a film, csak a moziverzió van rajta, az extrákon pedig hírből sincs magyar felirat. A kiadó csendben lapít, nem válaszol. Nincs egy közlemény, nincs egy hír, csak utólag a mosakodás, amikor már számtalan ember (vagy ezt is csak 40?) megvette, akkor is csak ennyi: Igen, ez van, későn derült ki, akkor a borító meg már ki volt nyomva, így kiadtuk így a filmet. Ponyvaregényesen: hogy mi? Ez nem a vásárló megtévesztése? Dehogynem. Nevezetesen, jó magyarosan szólva: Át vagyunk baszva kérem szépen. Nem kicsit, nagyon. És kérem a Tisztelt Kiadót, nézze el nekem, hogy ezt mondom: De igenis kapjátok Ti be a … vacsorátokat! Mennyiből tartott volna új borítót nyomni? Vagy legalább tisztességesen lekommunikálni a vevők felé, hogy bocs Ti balfaszok, akikből élünk, kurvára nem azt kapjátok, amit ígértünk! De vagytok annyira hülyék, hogy ezt is lenyelitek! Vagyunk? Bizonyos mértékben igen.
Igen? Persze. Ennek oka is roppant egyszerű: Kell az a kibaszott film kérem. Nem mindenki olyan elvetemült, mint Joci barátom, vagy én, hogy jó neki cseh borítóval is egy film. Tehát kell a film, ergo betesszük a kiadó zsebébe a kemény munkával megkeresett forintunkat a szarért. Nem tennénk, ha lenne alternatíva, de nincs. Pedig sokszor elhatároztam már: Igenis letöltök inkább, ott van több magyar torrent oldal, kell egy külső vinyó, és már meg is van több film, full HD felbontásban, és akár rendezői változatban is. (Vagy bizonyos esetekben 5.1 és nem sztereó szinkronnal!) Miért nem csináljuk ezt? Mert a torrentnek nincs romantikája. Kell a hang, amikor szakad a celó, amikor festékszagot áraszt a borító, kell a kézzelfoghatóság öröme, kell a kibaszott porfogó! És tudjátok, mi kellene még? Nektek némi gerinc!
Az Utrafilm/Kultfilm/Wiamfilm bevezetett egy olyan mintát, ami itthon egyedülálló volt akkor. Direkt nem nevesítettem senkit, ám Őket azért emelem ki, mert akkor Ők önhibán kívül is azt mondták, ha egy kiadvány minősége nem felel meg, a teljes vételáron visszavásárolják a filmeket. Amennyire én tudom, ilyet előtte senki nem tett, csak Ők. Ez volt a Kincs, ami nincs blu-ray és Az Ördög jobb és bal keze DVD-díszdoboz anno. Ma már ez a módszer is elcsépelt közhely lett, lekezelő kegy. A Feláldozhatók 3 esetében is ezt mondták: visszakapjuk a pénzünket. És ha nekem nem az kell? Ha nekem az kell, amiért kifizettem azt a 7 ropit? Akkor mi a franc van? Semmi. Verhetem a seggem a földhöz, és rúghatom a kavicsot. Valóban?
Nem. Bármennyire utálom a nem szót, van más megoldás. Vegyétek végre észre magatokat! Nem jövök a demagóg dumával, miszerint adjátok olcsóbban a filmeket, és többet fognak venni, mert letöltés mindig lesz, ez elkerülhetetlen. (Meg aztán én például veszek így is eleget.) Mindössze annyit javaslok, hogy kommunikáljatok, igényfelmérjetek, és legyetek korrektek basszátok meg! Szerintem ez nem olyan nagy kérés. Tudom én, hogy pénz beszél, a gazdaság diktál, de ha ezen a helyzeten változtatni akarunk, ahhoz elsősorban a Ti hozzáállásotokon kell javítani, tisztelet a kivételnek. Amit én személy szerint kérek ezeken felül: olvassátok a fórumokat! Lehetne kézen fogva, már-már haverság is a Vásárlók és a Kiadók között, ha egy kicsit jobban odafigyelnétek Ránk, Vevőkre. Elvégre Nektek kéne értünk lennetek, és nem nekünk meghunyászkodni, hogy egyáltalán szólhatunk-e, ha konkrétan a szánkba köptök sok esetben. Ha valamelyik fejeshez eljut, amit írtam, és úgy gondolja, hogy igenis van némi igazam, amiről én pontosan tudom, hogy van, akkor keressen meg. Adok tippeket, hogy és miként kéne ezt csinálni. Akár ingyen is, csak legyen annyi vér a pucátokban, hogy beismerjétek: amin jártok, az nem a sárga köves út. Ugyanis nem Ózhoz mentek, hanem tönkre, ha így folytatjátok, és senki nem fog sírni utánatok. Ennyi.
Maradok Tisztelettel,
Nem a Dhörögg Zulthánnn, hanem:
Szénégető Richárd