Nos elég régen írtam már Nektek, de kedves Bridge barátnőm cikke ösztönzőleg hatott rám ma délelőtt, szóval újra itt vagyok egy kis gondolatébresztővel a rögös útról. Azért ezt választottam ezen a szép napsütéses napon, mert mi emberek hajlamosak vagyunk a rögös utat és a szenvedést idealizálni és mint  jellemfejlődésünk kulcsát, jóvá is hagyni az életünkben.

A rögös útról és a küzdelemről egy romantikus képet őrizgetünk a fejecskénkben. Ehhez nagyban hozzájárulnak a „Munka nemesít” és hasonló kis szólások, melyeket az előző generációk hagyományoztak ránk. Szóval születésünktől fogva ezt látjuk és hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy másként nem is lehet élni. Hogyan is gondolhatnánk másképp? Mikor mást sem látunk csak, hogy a szüleink is küzdenek és dolgoznak, fásultak, boldogtalanok. És ha valaki úgy él, hogy száműzi ezeket a negatív dolgokat és érzéseket az életéből, arra ferde szemmel nézünk. És hajlamosak vagyunk megbélyegezni. „Na ennek sem kellett küzdenie semmiért!” „Ennek sincs semmi gondja az életben!” Tesszük mindezt azért, mert elképzelésünk sincs, hogyan csinálja. És attól mert valaki mosolyogva csinálja a mindennapjait, attól még nem biztos, hogy könnyű volt neki élete minden perce.

Teszem azt egyazon úton járunk, a példa kedvéért.  Te mész és hadakozol, ha kell ha nem… Én sétálok, kényelmesen, ha kell kicsit belehúzok, ha kell hadakozok is, de nem mindenáron. Ha úgy adódik csak nézelődök és élvezem. Teszem azt a végén ugyanoda jutunk. Te nemesebb leszel, mert küzdöttél érte? A te eredményed jobb? Te jobban megérdemled?

Mondja erre a laikus: A könnyebb úton haladás nem készteti az egyént a jellemfejlődésre.

Akkor kicsit fordítsuk is ki ezt az álláspontot görbe tükröt tartva: Szóva ha a helyzetnek megfelelően cselekszem, az nem nemesít. Csak ha hadakozom. Szóval ha képes vagyok felismerni mikor mit kell tennem, az nem fejleszti jellememet. Csak a küzdelem. Egy lepkével is küzdenem kell, mert az nemesít. Nem csodálhatom meg mert az nem fejleszti a jellememet. 🙂

Szóval hogy is van ez a rögös út dolog?

A helyzet az, hogy az út rögösségét mi magunk határozzuk meg. A hozzáállásunk. Hajlamosak vagyunk akkor is megmászni egy szakadékot, amikor egy méterre mellettünk ott a híd. Nyissuk ki a szemünket, hisz a rögöket olykor mi magunk teremtjük. A küzdelem nem nemesít csak jelzi, hogy valahol lecsúsztunk a helyes útról. Nem azt mondom, hogy nincsenek hepehupák. Csak azt, hogy fölöslegesen ne ássunk kátyúkat az út közepére.

Végezetül egy kérdés a könnyebb út mibenlétéről: Biztos, hogy az a könnyebb mikor az ember lát és felismer helyzeteket és szituációkat? Nem könnyebb nem gondolkozni és vagdalkozni reflexből, ész nélkül?

Gondolkozzatok!

Ez is érdekelhet

Kövess minket!

2,844RajongókTetszik
1,731KövetőKövetés
44KövetőKövetés
64KövetőKövetés
1,348FeliratkozóFeliratkozás