Nos, ha egyvalamit biztosan tudtam az életemben az az volt, hogy piercinget én soha az életben nem szeretnék. Tetoválásom van. Aki valaha is találkozott velem, annak ez igen nyilvánvaló, mivel nem vonom meg magamtól azt az élményt, mikor lelkesen egy új mintát kiötlök, aztán pedig várom a soromat a listán a nagy napig 🙂 Szeretem. Ez így az életem része. Valahogy a piercing az más téma volt nálam. Nagyon tetszettek bizonyos helyeken a bizarr fémdarabok. Persze mindezt csupán más embereken csodáltam. Mind a bátorságukat, mind a kiválasztott ékszert természetesen. De legfőképp a bátorságot. És bizton állítottam minden kedves ismerősnek, aki megkérdezte, hogy nekem bizony nem kell. Engem ne szúrkáljanak át hatalmas tűkkel, hogy aztán behelyezzenek egy darab fémet a testembe.
Aztán történt egy napon, hogy szembe nézett velem egy csinos hölgy képe, egy darab piercinggel… És valahogy megfogott. Abban a pillanatban megváltozott bennem valami és vágyni kezdtem egy testékszerre. Pont a félelmem miatt azt hiszem. Abszurdnak találtam, hogy egy darab tű ilyen érzést generáljon bennem. Főleg annak fényében, hogy nem egyszer vittem a bőrömet vásárra tetoválás céljából. Szóval kihívás kipipálva 🙂
A mai napon Pestre mentünk Bridge barátnőmhöz. Sétálgattunk, ebédeltünk mikor feldobtam neki, hogy akár meg is csináltathatnánk azt a piercinget… Mire ő rögtön: Menjünk Petihez! Ő biztos megszúrja neked 🙂 Szóval elindult a lavina és nem volt visszaút. Már ott álltunk a Fetish szalon előterében, én a pánik szélén, kapkodva a levegőt… Bemutatkozás, miegymás, mit szeretnék és hova. És ezúton szeretném megköszönni Bridge-nek, hogy Petihez vitt és Petinek a türelmet és a precíz eljárást. Úgyanis! Mivel igencsak pánikoltam, nem nagyon kívántam látni az eszközöket 🙂 Szóval becsukott szemmel, zsibbadt nyelvvel és ajkakkal vártam a szúrást. És mindent korrekt módon levezényelt. Mondta mikor mit csinál, olyan megnyugtató hangon, hogy mire szúrt már nem is pánikoltam. Hát ha valakinek nem fájt, akkor jó neki 🙂 Én azért éreztem 🙂
Az első mondatom az volt, hogy tuti tőbb piercingem nem lesz 🙂 Ezt most is így gondolom 🙂 Viszont ez az egy kellett. Elengedtem valamiféle irreális félelmet. A hasamban szabályosan elengedett valami. Mintha valami rossz eltűnt volna. Átléptem a saját határomat, mert helyénvalónak éreztem.
Most itthon ülök. Már apad a duzzanat. Öblögetek és kenek, ahogy ukázba kaptam 🙂 Köszönöm Ric$nek és Bridge-nek ezt a csodás napot és a támogatást 🙂
Szép estét Nektek!