Vannak olyan zenekarok, amelyekre jellemző, hogy zenéjük olyan elemeket tartalmaz, amelyek a hangzásuk állandó jellemzőjévé válik, sőt akár ez bizonyos fokú eredetiséggel is felruházza azt. Kis hazánk, Magyarország egyik ilyen jellegű zenekara az 1993-ban alapított, szombathelyi kötődésű és Nagy András vezette Sear Bliss. A nagyobb mértékű egyediséget ebben az esetben az adja, hogy a hangzást a hagyományos hangszerelésen és a hangulatfestő szintetizátorokon kívül fúvós hangszerek alkalmazásával is kiegészítette a zenekar, amelyek már a kezdetektől meghatározták a black metalos gyökereken nyugvó, atmoszférikusan sötét hangulatok zenei megjelenítését.
A Heavenly Down a kilencedik albuma a bandának és már az első hallgatás során kiderül, hogy ez a lemez is zökkenőmentesen illeszkedik a zenekar rendkívül színvonalas diszkográfiájába.
Az első két szerzemény az Infinite Grey és az azt követő Watershed inkább a homogénebb zenei világkép termékei, szinti színezés, finoman agresszív zenei felépítéssel, alapozós riffekkel és harsonával a legmagasabb kompozíciós színvonalon. Tökéletes hangulati alapokra helyezik a hallgatókat, mi is vár rájuk a következőkben, gyakorlatilag be is festik „örök szürkére” a horizontot. A Watershed esetében a természet jelenléte tapintható élénken, mintha a víz hangja lenne érzékelhető a „semmiben”.
A harmadik daltól kezdve aztán nagyszerűen megalkotott kinyilatkoztatásokat tapasztalhatunk meg, amik töretlenek, amíg a lemez az utolsó hangjánál meg nem áll. Kiemelendő, hogy a nem igazán tipikus, inkább death-es vokalizálást időnként tiszta háttérvokál is megerősít és amikor az urak kipakolják a fúvós hangszereiket, és gyönyörű hangsorokkal szövik be velük a metálos kereteket, arra már nincs szó. Ez a tiszta hangulat megnyitja a fekete szívet és mélyen meg is érinti, ezt garantálom. A The Upper World, amely már kislemezként is megjelent, talán az egyik legjobb dal (szerintem), amit a Sear Bliss a pályafutása során megalkotott. A tisztán fekete metál találkozik itt a tökéletesen fennkölt és rendkívül dallamos gitárokkal és egy igazán hangulatos középrésszel. Egyes harsonás részek esetén egyébként sokszor éreztem amolyan filmzenés, utaztatós jelleget is, nem csak ennél a dalnál.
A címadó dal, a Heavenly Down-nál aztán kicsit leveszik a lábat a gázpedálról, de olyan csodálatos, mélyen szomorú dallamokat szabadítanak ránk, hogy nem lehet ellenállni a tökéletesen megalkotott hangok forgatagának. Nyugodtan el is időzhetünk ebben a transzban egy darabig, mert a Forgotten Deities, egy hangszeres közjáték, amely atmoszférikus kapocsként szolgál a következő dimenzióhoz, amely a The Winding Path nevet viseli. A Sear Bliss itt is példátlan melankóliával, egy tökéletesen csodálatosan kivitelezett és alkalmazott rézfúvós játékkal tündököl újfent, sőt viszonylag modern, már-már transzszerű billentyűhangokkal tartja „bódulatban” a hallgatót a középrészben. Ezzel együtt a dal a lemez újabb csúcspontjává válik.
A csodálatosan intenzív és erőteljesen nyomuló Chasm után talán a Feathers In Ages a legkísértetiesebb dal, amely a Heavenly Down-t a végéhez kíséri, és hihetetlen hatással van ez is a hallgatóra. Itt a zenekar ismét sötétlő zenei össztűz alá helyez minket, és olyan elsöprő erejű kapcsot hoz létre a nehézfém és azt övező atmoszféra között, amely teljesen beszippantja a hallgatót. Hatalmas dal! Ebben az érzelmileg felfokozott állapotban önkéntelenül is újra a lejátszás gombot nyomom meg, hogy ismét a hallójárataimba robbantsam át ezt a remek dalfüzért.
Nekem a Heavenly Down megszólalása amúgy emellett nem az igazi, kicsit tompa és néha nem is szól tisztán egy-egy hangszer, még akkor sem, ha maga a death metal egyik csúcsproducere, Dan Swanö volt is felelős a végső hangzás megalkotásáért. Bár a hangulat mindenek felett, abba nem lehet belekötni, ahogyan a borító is gyönyörű festmény.
Ezzel együtt lehet, hogy most talán több az újítás a korábbi lemezekhez képest – az elektronikánál főként –, de a vonal, amelyet a zenekar követ, érintetlen marad, a lényeg igazán nem változott. Elmondható, hogy ezt a művet nem hagyományos módszerrel, átlagos odafigyeléssel, azaz felületesen, háttérzajként kell hallgatni, hanem egyszerre füllel és nyitott elmével, hagyni kell, hogy hasson Rád, hogy elvigyen egy kozmikus utazásra, szóval kint kell hagyni a külvilágot erre a 45 percre és átadni magunkat a befogadásnak. Az eredmény egy garantáltan harmonikus és katartikus mestermű, amely a zenekar egyik rajongójának sem okoz csalódást.
A Sear Bliss egy kivételes és eredeti zenekar. Remélem, hogy a Heavenly Down-nal a fiúk megkapják a még nagyobb nemzetközi figyelmet is, amit hosszú évek óta meg is érdemelnének! Tiszta szívemből drukkolok, én magyar metal rajongóként büszkén viselném a pólójukat!
9,5/10