A Kissin’ Dynamite 2019-es budapesti, düreres koncertjére annak idején Lénárd Laci segítségével jutottam be, tekintettel az akkori album okozta teltházra. Nem igazán ismertem a zenekart, de gondoltam, annyi ember nem tévedhet, a Dürer kisebbik termében pedig John Diva előzenekaroskodásával együtt jónak tűnt a felhozatal. Aztán kb. a Kissin’ koncert közepén elálmosodtam az unalomtól és (udvariatlanul) hazamentem… Mondjuk nem segített az sem, hogy Hannes Braun tupírt fizimiskája nekem egyáltalán nem szimpatikus.
Aztán a 2022-es album, a Not The End Of The Road csak bekerült a lejátszómba, ahol – a több töltelék (Yoko Ono, pfff) ellenére – sokáig bent is maradt, nem kicsit a Comin’ Home című számnak köszönhetően, ami szerintem az év egyik slágere volt a rock színtéren. A fiúk idénre visszatértek, 2024-et ezúttal egy nagy robbanással ünneplik! A Back With A Bang című nyolcadik eresztés pontosan olyan, mint amire számítani lehetett, ennek ellenére éppoly izgalmas, amire nem is számítottam.
A címadó dallal indítva a banda nem vesztegette az idejét szándékai érzékeltetésére, a cím önmagában jelzi a tempót, a dal keményen és gyorsan visz magával, tökéletes módja az album elindításának. Minden védjegy a helyén van, ami a következő My Monsterre is igaz, azonban annál kicsit fülbemászóbb, megvan benne a potenciál, hogy igazi sláger legyen. Egy nosztalgikus történet a Raise Your Glass, személyes történet inspirálta a dalszövegeket, ami ennél a csapatnál már megszokottnak is mondható. Itt inkább a dallamrock szelleme sejlik fel, mielőtt a 80-as évek dallamos metál gyökerei felragyognának a Queen Of The Nightban anélkül, hogy azt éreznénk, ez az egész már kiment a divatból. Sötéten és himnikusan szól a The Devil is a Woman a hangszórókból, és az I Do it My Waynek is van némi személyes háttere, itt érződik azért, hogy helyén van a hitelesség is. Gyengébb pont az Iconic, az egyetlen pillanat, amikor a banda egy kicsit kitölti az időt… Az album záró száma a Not a Wise Man az akusztikus pillanat egy olyan albumon, amely egyébként tele van riffekkel, dallamokkal és jól kidolgozott csapásokkal. A Not a Wise Man ugyan egy jó dal, de nem a legjobb pillanat az albumon, legalábbis egy csak egy kisebb pukkanás a nagy durranáson.
Szóval németesen megbízható és precíz, kissé sablonos, de ígéretesen fejlődő teljesítmény nyújt nyolcadik albumán a sváb ötös. Szerintem a nagy durranás azért nem ez volt, az még bennük maradt, de legalább motivált lettem, hogy az őszi pesti koncert végét is megvárjam.
10/8. Jobb, mint az eddigiek!
Ne feledjétek, a Kissin’ Dynamite fellép Budapesten, október 8-án, méghozzá a Massive Wagons és a Airstrike társaságában! A Barba Negra Blue Stage-ben tartandó bulira ITT lehet jegyet venni, a Facebbok eseményt pedig ITT éritek el!
