36 év után érkezett meg a mozikba az 1986-os TOP GUN film folytatása.
Számomra az első nagy kérdőjel az volt, hogy kell -e ez, miért most, elfogyott-e az ötlet, szükséges-e a folytatás, vagy mi van a hátterében?
Az eredeti film egy vállaltan háborús propaganda film volt a maga idejében. 1986, Reagen- éra, a hidegháború utolsó évei: ezt a történelmi beágyazottságát nem tudjuk, és nem is akarjuk lefejteni a mára kultikussá vált alkotásról. Mai szemmel nézve a Top Gun lehet közhelyes, túl amerikai, vagy pózer, de azt senki nem veheti el tőle, hogy a vadászpilóta létet egyenlővé tette az ősmenőséggel. A film klasszikus betétdalai, az anyahajókról felszálló vadászgépek a felkelő nap fényében, és a felszállópálya mellett motorozó Tom Cruise képei mind beégtek a popkultúrába.
A TOP GUN gyakorlatilag új kategóriát teremtett a katonás filmek közt (vadászpilótás film), és bár voltak utánérzések- például a Vasmadarak című ZS kategóriás szösszenet- de senki nem tudott a nyomába érni az eredetinek a mai napig.
Ezért is volt nagy nyomás a készítőkön: hogyan lehet ennyi idő után olyan folytatást készíteni, hogy megváltozott a világpolitikai helyzet, a közízlés, a film kultúra. A nagy kérdés az volt, hogy Tom Cruise és csapata hogyan tud úgy lavírozni a retró és a újszerűség közt, hogy generációkon átívelően megtalálja a közönségét.
Azt kell mondanunk, hogy ezt az akadályt az alkotók légiparádét idéző módon átrepülték.
Mielőtt valaki elfogultsággal vádolna, érdemes a filmes portálok főcímeit megnézni így több hónappal a TOP GUN: Maverick premierje után.
„Tom Cruise a mennyek kapujába repült”
„Minden idők egyik legnagyobb boxoffice nyitánya”
„Nem kérdés, hogy a Top Gun: Maverick minden idők legizgalmasabb akciófilmje”
A film mind anyagi, mind kritikai szempontból óriásit tarolt az első két hétben, és a premier időszak végére főleg…
A régi szereplők, cselekményszálak nagyon jól és ízlésesen lettek bedolgozva, egy egyébként teljesen új történetbe. Ennél többet azonban nem érdemes erről írni, mivel erősen SPOILERES lenne a kritika innentől… Maradjunk annyiban, hogy vannak közte kacagtató és nagyon nagyon megható cameók is – annyit talán leírhatunk, hogy Val Kilmer itt nem csak IceMan karakterétől, hanem a vászontól is búcsúzott, a súlyos betegsége miatt.
Persze a könnyes vagy kacagtató jelenetek mellett a menőség faktor eleve ki lett maxolva, minden szinten. Viszonylag kevés film (konkrétan egy sem) tudja elmondani magáról, hogy a világpremierjét egy anyahajón, a USS Midway fedélzetén tartották. Tom Cruise viszont mindig úgy volt vele: ha lúd, legyen kövér, és ezt is megcsinálta:
Ilyen nyitánnyal nem lehet nem coolnak lenni. De a porhintés mellett is van tartalom: aki értette és érezte a TOP GUN életérzést, annak ez a film kötelező, aki pedig nem tudta miről van szó, az nyugodtan vegye fel a sisakot, és üljön be a pilótafülkébe. Az előzmények kellőképp ki vannak bontva, így a zöldfülűek is fel tudják venni a fonalat.
A történet alapvetően szép, de nem túl eredeti, a felturbózott látvány és a retro faktor viszont mindent pótol. A film hitelességéről annyit, hogy a színészek komoly pilóta kiképzéseken estek át, a kétfedeles géptől az F-18-asig mindenen repültek- rossz nyelvek szerint egyes TOP GUN aktoroknak több repült órájuk van, mint egyes kelet európai országok igazi vadászpilótáinak.
A film 10/10, röviden, hosszabban meg mindenki nézze meg a moziban, 4DX vagy IMAX minimum ajánlott.