A hazai rock-metál újságírás egyik ismert arca Szilvás Gergő, akinek írásait rendszeresen olvashatjuk a HammerWorld magazinban. Sokan azt is tudják, hogy Gergő bizony szenvedélyes Metallica-fan és gyűjtő. A két nap múlva, április 9-én, a RAM Colosseumban található Hírességek Csarnokában nyíló Metallica-kiállítás kapcsán kaptam el pár mondatra Gergőt ma délelőtt.
– Mondhatjuk, hogy a Metallica a kedvenc zenekarod? Mikor és miért fogtak meg ennyire?
– Mondhatjuk, persze. De ezt nem fogom tudni neked tudományosan alátámasztani, egyszerűen így alakult. Nagyon sok zenekar van, ami rajtuk kívül közel áll még hozzám, de koronás fő csak egy lehet, és nekem azok ők lettek. Kölyökként az első impulzusok, amik érik az embert, különösen erősen képesek bevésődni, ráadásul én még akkor találkoztam először a Metallicával, amikor a Justice volt a friss album, azzal az időszakkal még a mai netes trollok sem igen kóstolják be őket, akkoriban nem lehetett volna fogást találni rajtuk. De hát 13 voltam, és annyi idősen ilyeneken egyáltalán nem gondolkodik az ember. Nálam ez annyi volt, hogy benne volt a nevükben, hogy metal, tehát már eleve eldőlt, hogy nyerő pozícióból indulnak, aztán valamelyik srác a telepen átmásolta egy 90 perces kazira a Master és a Justice albumokat, illetve, amennyi azokból ráfért az egy-egy oldalra, én meg hülyére hallgattam. De nem mondhatnám, hogy azért, mert mennyire kurvára éreztem, hogy ez milyen precíz, meg technikás, meg újszerű, egyszerűen csak újra meg újra hallani akartam. A Fekete Lemez megjelenésekor már a napján rohantam a boltba a kazettáért, és akkor, a 15 éves szülinapom előtt két nappal élőben is láthattam őket a 91-es pesti MOR bulin. A második sorból toltam végig az egész koncertet, az az élmény pedig végleg helyére tette a dolgokat.
– Aki egy kicsit is ismer Téged, az tudja, hogy talán a legnagyobb hazai Metallica gyűjteménnyel rendelkezel. Mekkora a gyűjteményed jelenleg?
– Óvatos lennék ezzel a legnagyobbal, mert simán lehet, hogy nem igaz, tuti vannak jó páran itthon is, akik talán még nálam is borultabbak ezen a téren. Meg amúgy sem verseny ez, az ember inkább magát szórakoztatja ezzel. De tény, hogy az elmúlt majd 25 évben a fejemre nőtt picit ez a dolog. Pontos számot nem tudnék mondani amúgy, de ha azt mondom, hogy közelít a négyszázhoz, az reális lehet. Már az official hanghordozókra értve.
– Azért Metallica nem éppen az a banda, aki elhanyagolná a rajongóit és a gyűjtőket. Igyekszel megvenni mindent, vagy van, amire már Te is azt mondod, hogy ez bizony pofátlanság?
– Igyekezni igyekeznék, de minden nincs, és nem is lesz meg. Nem is lehet. Egy bizonyos szint felett ez már csak pénz kérdése lenne, de a magyar valóság e téren értelemszerűen gátat szab, másfelől van, amire én is nemet mondok. A koncertlemez-őrület pl. ami az elmúlt bő két évben szabadult el, bár ott igazából csak a bakeliten kihozott verziók voltak az én gyűjtői szempontomból is érdekesek, a többit már eleve ignoráltam, már csak azért is, mert nyomott cd-r-en forgalmazzák, ami mégsem igazán mondható gyári cuccnak. Amúgy két nagy igazság van, amit ehhez a kérdéshez hozzá lehet tenni: az egyik, hogy akármi is jelenik meg, nem kötelező megvenni, a másik pedig, hogy mindig azt a lovat ütik, amelyik a legjobban húz. De az emberekbe bele van kódolva az, hogy szeretnek birtokolni, meg gyűjteni dolgokat, így a zeneipar haldoklása a die hard fanokra tolja ezt a terhelést leginkább. Ráadásul a mamutzenekaroknál ez a kiadványőrület nem is egyedi jelenség. Az Iron Maiden pl. messze rosszabb ezen a téren, mint a Metallica. De hogy konkrétan is válaszoljak, a nagyon extrém cuccokon túl nyilván rajta vagyok a dolgon, és össze is szedem, amit lehet.
– Egy off kérdés is: Szerinted valóban kijöhet idén az új lemez? Te, mint rajongó, miben látod az okát a nagy szünetnek? Ez a sok keverés körülötte jót, vagy rosszat tehet a lemez fogadtatásának?
– Szerintem idén már lesz lemez. A kicsöpögtetett apró kis részletek ezt sugallják, ráadásul ahogy most áll, a nyári európai fesztiválokat is kihagyják, amire azért igen ritkán van példa, oka viszont nyilván kell legyen, és jó eséllyel az a lemez véglegesítése lehet. A szünet oka? Igazán nem volt nagy szünet, mindig pörgés volt, folyamatosan előrukkoltak valamivel, csak azok nem friss dalok voltak, és nem egy új lemez, hanem saját fesztivál, mindenféle dvd-k, 3D-s film, és a többi. Amikor már elértél mindent, amit el lehet érni, de tényleg mindent, akkor az inspiráció forrása is megváltozik, plusz elve senki nem lehet ugyanaz ötven pluszos családapaként, mint dühös és éhes kamaszként. És ott van az is, hogy akármivel nem rukkolhatnak elő, egy bizonyos szintet mindenképp hozni kell, mégis csak ők a Metallica. A fogadtatása meg olyan lesz, amilyen. Ha csinálnának egy új Master vagy Ride lemezt, amit garantáltan nem fognak, akkor azon menne a fanyalgás, hogy a múltjukból akarnak élni, ha viszont csinálnak valami újat saját szájíz szerint akkor meg azon, hogy a Master meg a Ride milyen király volt, ez meg ahhoz képest mekkora szar már. A helyükben én sem foglalkoznék ezzel, kizárnám, amennyire lehet. Amúgy sem hiszem, hogy a világnak mindenáron egy új Metallica lemezre lenne szüksége, még ha én személy szeirnt nyilván örülni is fogok neki. A nélkül is a viág végéig stadionokban játszhatnának, és rengeteg olyan archív anyaguk van, amit még az után is érdemes lenne megjelentetni, példaként elég ha a 30 éves jubileumi bulikat említem.
– Ha jól tudom, a kiállítás is a Te gyűjteményedre épül elsősorban. Az apropó ugyebár az első két lemez ultrafullos újrakiadása, de honnan jött az ötlet, hogy ebből egy kiállítást csináljatok?
– A kiállítás ötlete nem az enyém, a Hírességek Csarnoka múzeum felelős kurátora keresett meg ezzel kapcsolatban. Őt jó pár éve ismerem már személyesen is, és már évek óta mondogatta, hogy az állandó tárlatuk mellette szerveznek időszakos kiállításokat is, egyszer csináljuk már egy Metallicát is majd. Volt már Gary Moore, most ért véget egy Radics Béla kiállítás, és tavaly az új album megjelenéséhez időzítve az Iron Maiden-t is tető alá hozták, az első két Metallica album újrakiadása pedig most megfelelő ürügy, lehetett mihez kötni a dolgot. De fontos, hogy bár az egész alapját az én ennyi év alatt összeharácsolt cuccaim adják, és tartalmilag is én koordinálom, a végeredmény nem csak az én érdemem, jó néhány hasonló mániákus önzetlen segítsége is benne van a végeredményben, ami nélkül tuti nem lehetett volna a végeredmény olyan, amilyen.
– Mit várhatunk a kiállítástól? Milyen élményre számítsunk? Veled is össze lehet ott futni, vagy a csak a megnyitón és a két koncerten veszel majd részt?
– Lényegében korszakonként, időrendi sorrendben lehet majd végig követni a zenekar történetét, vitrinről vitrinre haladva, de hely és lehetőség függvényében próbálunk minden rendelkezésre álló ritkább vagy különlegesebb cuccot is megmutatni. Ami így nyilván kicsit sablonosan hangzik, de ilyesmit ritkán adódik lehetőség megvalósítani, úgyhogy valóban megpróbáljuk annyira odatenni az egészet, amennyire csak lehetséges. A nyitás napján és a májusi koncertes napon valószínű mi is ott leszünk, akiknek munkája van ebben, a többit még nem látom előre. De igazából onnantól, hogy megnyílik a tárlat, nekem ebben már nincs feladatom, meg eleve nem is rólam szól ez az egész. A zenekar itt a lényeg, illetve az ő munkásságuk.
– Üzensz valamit az Olvasóinknak?
– Mindenkit szeretettel várunk, ahogy az eseménynél is írtuk: ünnepeljük együtt a Metallica immár 35 éves életművét! m/
Események a kiállításhoz, benne hasznos infók:
https://www.facebook.com/events/1739750979640354/
https://www.facebook.com/events/1762421817320871/