Miként foglaljam össze Nektek ezt az 5 évet? A legtöbben úgyis itt vagytok velünk az elejétől, sőt, könnyen lehet, jobban tudjátok az egészet, mint mi. Ennek ellenére teszek egy kísérletet rá, hátha sikerül. 🙂
5 év? Nem semmi.
Golyó általi kötel? Helyes!
5 év, te jó ég 🙂
Az egész egy nagy gegnek indult. Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy ez az egész eddig fog menni, és ennyi állandó Olvasónk lesz, egészen biztosan ajánlottam volna figyelmébe azt a bizonyos Lipót-mezei intézményt, amit azóta már sajnos felszámoltak. Az elején azon is csodálkoztam volna, ha öt hónapot megélünk, nemhogy öt évet. Aztán mégis itt vagyunk. Az már persze egy teljesen más kérdés, hogy ez az öt év, ha csak a nettót vesszük figyelembe, akkor kábé fél év aktív publikálást tesz ki. Ez van, na, mit szépítsük: lusták és trógerek voltunk. Ezt az évet szeretném aktívabbra, pörgősebbre csinálni, meglátjuk, mennyire lesz foganatja, értelme. Tettünk ilyen ígéretet korábban is, méghozzá elég sokszor. Volt, hogy egy darabig működött is, aztán újfent Pató Pál Úr győzött, belénk fecskendezve mentalitását. (Ennek a bejegyzésnek is egy hete kellett volna felkerülnie, jó nem?)
Nos, nézzük azt a múltidézést, amit a felkonfban ígértem Nektek. 🙂
Az elején a koncepció, meg az oldal ötlete valójában azért született meg, mert Bence már régen szeretett volna egy weblapot csinálni, mert annyi alkalommal találkoztunk nem tetsző kritikákkal, interjúkkal, hogy eldöntöttük, csinálunk egy sajátot. Első körben az volt a koncepció: Nem lesznek hírek, semmi sallang, csak kritikák és némi blogolás. (Az első bejegyzésben ki is fejtem a véleményem a blogolásról. Itt nem igazán találkoztak az elképzeléseink.) Már az oldal indulása előtt elkezdtem a cikkeket írni, hogy mikor indulunk, legyen mit olvasgatni. Viszonylag hamar rákaptam a blogolásra, a kritikák is íródtak, és Bence is haladt a technikai résszel. 2009.10.01. volt a napja, amikor az első blogbejegyzést megírtam. Úgy voltunk vele, az interjúkkal várunk még, elvégre nem azért kezdtük az oldalt. Igen, vártunk is. Mennyit? Még két hetet sem. 🙂
Az első interjú szintén nagyon fontos állomás volt, ezt pedig Mr. Bustával csináltuk, ugyanis kézenfekvő volt, hiszen esztergomi, majdhogynem napi szinten találkoztunk, tudtam, hogy jó alany lesz. Jól is sikerült, annak ellenére is, hogy rutinom ekkor konkrétan nulla volt, hiszen előtte összesen annyi interjút csináltam, amennyit az újságíró iskolában kellett a beadandókhoz. Azt kell mondjam, még visszaolvasva is, hogy elsőnek tökéletes volt. (Bele is került a Zsoltival, Zsoltiról írt könyvembe is.)
A frissítések gyakoriságát sajnos ekkor még heti, kétheti egyre kellett redukálnunk, ugyanis nem volt otthon internetem, Bence Dömösön lakott, szóval egy helyi internetkávézóban, ami azóta már sajnos bezárt, löktük fel az új cikkeket, általában vasárnaponként.
Aztán jött az új munkahely. Elmentem a Sanyoba dolgozni, és egyszerűbb volt ráfogni a melóra, hogy nem írok, mint leülni, és ütögetni a klaviatúrát. Pedig az írás remek terápia. Ha ezt akkor tudom, akkor már lehet, hogy csömörötök is lenne a sok cikktől. Ellenben most ez a veszély nem áll fenn. 🙂
Kábé fél évig egy betűt nem tettünk fel az oldalra. Bencének annyi egyéb dolga volt, hogy nem igazán írt, engem sem nagyon mozgatott a dolog, vakvágányra futottunk. Aztán egy közös jóbarátunk, Lendvai Lilla akkora löketet adott nekünk, hogy újra nekiálltunk az oldalnak, és az olvasottság is megugrott hirtelen. Mégsem voltunk teljesen elégedettek.
Ekkor jött a képbe Dávid, akinek rengeteget köszönhetünk. Ő volt az, aki addig nyüstölte a dolgokat, amíg váltottunk az atw-ről a Gyümölcstárhelyre, akiknél jobb és rugalmasabb csapat biztosan nincs idehaza. (Mindenkinek ajánlom őket!) Megjött az új oldal, az új design, az új motor. (A technikai részhez a mai napig hót hülye vagyok, de onnantól lett egyszerűbb és gyorsabb a frissítés.) Innentől kellett volna aktívabbnak és komolyabbnak lenni, ami majdnem össze is jött. Természetesen csak majdnem. 🙂
Aztán Bence Hollandiába költözött, ment a kedvese után, és most is ott él és dolgozik, talán egyszer visszatér Hozzátok. (Van pár cikke a fiókban, ezt jól tudom. Kérjétek szépen, és reménykedjünk. :P) Ekkor Dávid is elkezdett írni, később Kata is (YooGee néven), aki bár névleg nem, de az alapítástól tagja az oldalnak. Sokszor volt Ő az, aki miatt ment a Show tovább, és nem hagytuk az enyészetnek az egészet. Hálás vagyok Neki ezért (is). Azóta többször bővült-szűkült a szerkesztőség, ám igazán aktív tagra nem sikerült bukkannunk sajnos, ám a reményt sosem adtam, adtuk fel. 🙂
Aktívabb, tevékenyebb évet ígérek Nektek, amit ezúttal komolyan szeretnék is betartani. Úgy érzem, ezúttal sikerülni fog. Ha végigolvastad ezt a bejegyzést, és szereted a mi kis agymenéseinket, akkor az azt jelenti, hogy nem vagyunk egyedül, a trógerségünk ellenére sem, és ezért roppant hálásak vagyunk Neked, Kedves Olvasó! Köszönet érte, hamarosan találkozunk, jönnek a cikkek, és talán még idén egy születésnapi buli is! 🙂
Mit is tehetnék hozzá én az előttem billentyűzetet ragadó RIC$ frappánsan összerakott visszaemlékezéséhez? Ezen gondolkodtam egy csésze kávé mellett. És percről percre, kortyról kortyra elevenedtek fel előttem képek arról, hogy milyen utat jártunk avagy blogoltunk be együtt.
Emlékszem RIC$ arcára amikor elmeséltem ötletemet neki. Biztosra veszem, hogy régóta várt valami hasonló kezdeményezésre. Természetesen mindketten lelkesen vetettük bele magunkat a folyamatba. Én megcsináltam az első honlapot, Ő pedig összerakott hozzá pár jó cikket. Szerettem az első pár hónapot. Vasárnap esténként az általa is említett internetkávézóban zaklattam a felszolgáló lányokat és gyűjtögettem a tea mellé járó esernyőcskéimet, az oldal frissítése mellett pedig jókat dumáltunk és reménykedtünk valami sikerféleségben. Ha már csak száz olvasót is szerzünk akkor megérte. Gondoltuk mi. Aztán a második hónapra már 1100 látogatónál jártunk.
Jöttek az első interjúk. Mr. Busta a hülye beszólásaival kiválóan oldotta a kezdeti nehézségeinket (például lásd az első kérdést az interjúban, vagy az általam készített béna fotót), és elég jó hangulatban estünk át az elsőn. Amit később követett még további néhány kérdezz-felelek Zsoltival. Talán pont a hozzáállása miatt. Komolyan vett minket és azt amit szerettünk volna csinálni.
Volt még egy számomra nagyon emlékezetes vallatásunk, méghozzá nem is akármilyen helyszínen. A bögyös playmate lányok és Kicsi Dope illetve a szokatlanul is kedves ajtónálló szekrények marasztalásának csak a sofőrünk szigorú munkarendje miatt nem tettünk eleget. Máig is bánom azt az estét, ki tudja mi minden történhetett volna meg két vidéki sráccal egy fővárosi kaszinóban és olyan társaságban. 🙂
Aztán jött egy pofára esős esztendő részemről. Rohangáltam mint egy mérgezett egér. Bárkivel és bármibe is kezdtem, ugyan az lett a vége. RIC$ szintén egyre elfoglaltabb volt. A blogolás kezdett kimaradozni az életünkből. Gyakorlatilag én ekkor jegeltem magam, mindössze néhány alkalommal konzultáltam Dáviddal az új oldallal kapcsolatos dolgokról.
De hála a lelkes új csapatnak és a kitartó olvasóinknak az oldal életben maradt. Sőt! Hamarosan újabb meglepetések várnak majd az oldalunkra rendszeresen visszatévedő látogatóinkra. 🙂
Green
Én is emlékszem azokra a bizonyos teázós estékre mikor vasárnap esténként többnyire hármasban ültünk a nagy kényelmes fotelokban. A srácok tolták föl ezerrel a cikkeket. Én többször jót szundítottam a kellemes környezetben míg hallgattam a beszélgetésüket 🙂 akkoriban a cikkfeltöltés több órás mutatvány volt. Nem két kattintas mint most :)Azóta nagyot fordult a világ és mi is vele együtt. Én személy szerint úgy érzem előnyünkre vált ez az 5 év. Bízom benne, hogy ti is így látjátok, kedves olvasóink.
Bár sok cikkel nem örvendeztettelek meg benneteket, biztosithatlak afelől, hogy végig ott voltam a háttérben és noszogattam a fiúkat, mikor rosszabb idők jöttek. Úgy gondoltam mindig, hogy az írás nem az én asztalom. De unszolásra olykor beadtam a derekam, több – kevesebb sikerrel. Nem tennék ígéretet, hogy a jövőben aktívabb leszek 🙂 Hiszen immáron anyukaként is helyt kell majd állnom az életben 🙂 De továbbra is itt vagyok és itt is leszek Ric$-csel és Greennel.
Mindenképp. Hisz a kezdetek óta így van 🙂 Szeretett régi és új tagokkal, akik emelik honlapunkon színvonalát és hálás vagyok nekik ezért 🙂 Mindegyikük egyedi és csodálatos színfoltja kis -családunknak- 🙂 Nélkülük más volna a világ és mi is. Ahogy nélkületek is, hisz veletek együtt vagyunk kérek egész 🙂 Kívánok mindenkinek ilyen csodás 5 évet, és még többet. Köszönjük, hogy velünk vagytok!!! Áldás, hála ♡
Yoogee