2012. január 16. – Hazaérek, laptop nyit, Chrome indít, Facebook, Rics and Green, miegymás…
És erre mit látok?! 100 lájk. Nem vagyok egy kimondott Facebook rajongó, extrém, mindent a szemnek, a tüsszögéseimet is feltöltõ user, de azért ez már majdnem könnycsalogató látvány volt.
Tavaly szeptemberben szálltam be a csapatba, azóta okozok itt néhány látható, és kevésbé látható dolgot, a Facebook-os oldalt is kb. egy idõben indítottam az új oldallal (TERJESZKEDJÜNK! címszó alatt). Szépen lassan, valamiféle párhuzamban a cikkek gyakoriságával, egyfajta stagnáló-alacsony meredekségû, de stabil növekedést tapasztaltam, és tapasztalok is folyamatosan. (Hogy értsétek, minden alkalommal, amikor új cikk jön, a számláló gyorsabban pörög, itt bontok egy pezsgõt. Ha a számláló átteker egy 100-ast, akkor még egy pezsgõ, ünnepelünk (mert valamilyen szinten az én érdemem is, még ha kisebb részt is, az öröm, a jó érzés megvan)). A Facebook-os oldal hüvelykujj számlálója is valami hasonló tendenciában mutatkozik meg, és ma három számjegyû lett.
Valakinek ez semmi, valaki olyan oldalt csinál, amit két hónap alatt ötezren lájkolnak, de azok általában közismert, populár tömegcikkek (élõ vagy élettelen, nem számít). Rólunk pedig ez nem mondható el. Nem vagyunk tömegcikk, nem bonoldulnak értünk a tízenéves lányok (és fiúk), egyszóval nem vagyunk egy Twilight kategória. Mégis úgy érzem/gondolom/hiszem, hogy 4 hónap alatt ez a 100 hüvelykujj nagyobb dicsõség, mint oda az ötezer (nem biztos, hogy mindenki így gondolja, én igen).
Ennek okán szeretném megköszönni minden állandó, és egyszeri olvasónknak, lájkolónknak, regisztrált felhasználónknak, hogy látogatja az oldalt, hogy érdekli az a vélemény, az a nézet ami ettõl a csapattól irányul ebben a stílusban. Igyekszünk a közeljövõben is legalább ennyire, de ha sikerül, akkor még aktívabbak lenni.
És most, egészségetekre 🙂