Bárhonnan nézzük, az utolsó LB27 sorlemez óta eltelt 7 év. A Babylon Cirkusz minden szempontból hibátlan album lett, az a bizonyos léc nagyon magasra került vele, ezért akkor azt hittem, annál jobb lemezt a banda talán sosem fog készíteni. Időközben több tagcserén is átesett a formáció, és a kvázi életjelként kiadott 3 dalos EP, a We Are One 2012-ben megmutatta, hogy van még puskapor a zenekarban. Tavaly végre hosszú idő után élőben is sikerült elcsípnem őket Esztergomban, és az a koncert elég komolyan felfokozta a várakozásaimat egy esetleges új korong után.

Mivel a hazai rapélet két királya úgy döntött, hogy a közös munka és a barátság pecsétjeként egy napon adják ki a két korongot, ezért stílszerűen én is egy kritikát írok róluk. Biztosan lesz, aki ezen felhördül majd, hogy mit keres Essemm Zsé kritikájában, illetve lesz olyan is, aki Zsé jelenlétét nehezményezi Essemm kritikájában, ám én erre egy dolgot mondok: ez az ÉN kritikám, szóval csitt! :)

A komlói huligánokkal való jó kapcsolatunk eléggé köztudott, hiszen az újraindulásuk óta készítettünk már velük interjút, illetve mindhárom lemezt meg is kritizáltuk korábban. A tavalyi átalakulás után is teljes mellszélességgel álltunk ki mellettük, hiszen a koncerteken bizonyította a két dalnok, hogy velük úgyszintén teljes a Pittbull. A legnehezebb terep azonban mindenképpen az új hanganyag volt, hiszen itt derülhet ki igazán, milyen is az RP jelenleg. Hát ez a nap is eljött. Amikor Méhn Zoli elküldte nekem az anyagot nem kis drukk volt bennem.

Az Eznemjazz egy viszonylag friss formáció, amit a nemrégiben ténylegesen betelt Graveyard At Maximum ex-frontembere hozott létre. Igazi, vérbeli punk-rock, klasszikus trió felállásban. Mivel a GAM sosem tartozott a kedvenc bandáim közé, így volt némi fenntartásom a csapattal. Aztán meglestem őket élőben. Addig tartott a kétség. Ám kíváncsi voltam, hogy azt a minőséget lemezen mennyire fogják tudni prezentálni...