(Zenekritika)

Ha viccesre akarnám venni a figurát, akkor azt mondanám, hogy a Dolor a szavazás egyik nagy vesztese, annak ellenére, hogy igen előkelő helyen végeztek. No nyilván nem az Országgyűlési szavazásokról beszélek, hanem egy egészen másról. Aki tudja, az érti, aki nem, az lessen kicsit utána, higgye el, megéri. Komolyra fordítva a szót, itt volt már az ideje ennek az EP-nek, kíváncsi is voltam, mit hoznak ki belőle a srácok. No kérem, lássunk is neki!

Ric$ - 2015-05-04

(Zenekritika)

A tatabányai Crusted zenekar hazánk azon kevés bandái közé tartozik, akik a trash/groove metált igencsak úgymond -nyugati- szinten művelik. Akik ezt a műfajt kedvelik, azok előtt valószínűleg a banda neve sem ismeretlen, hiszen nem egy fiatal csapatról beszélünk. A Mély álom a második nagylemeze a csapatnak, amin ezúttal 9 dal kapott helyet. Tavaly sikerült elcsípnem élőben a bandát kétszer is, így kíváncsi voltam, hogy a korong mennyire tudja visszaadni azt az elkötelezettséget és energiát, amit a banda élőben sugároz.

Ric$ - 2015-05-03

(Zenekritika)


Az idén már ötödik életévébe lépő Visioned Frailty zenekar a tavalyi év egyik kellemes meglepetése volt számomra, amikor a Watch My Dying előtt láttam Őket a Sportalsóban. Energia, düh, kimunkált, komplex dalok, amik mégis megragadnak a fülben. Amikor a virtuális postaládámban landolt a Deception EP, akkor nagy-nagy kíváncsisággal helyeztem a lejátszómba.

Ric$ - 2015-05-02

(Zenekritika)


A szexárdi chaisaw-hardcore fenegyerekek, vagyis a Don Gatto körül nem telt eseménytelenül az elmúlt pár év. A 2012-es Second EP és a svájci No Mute-al közös, szintén a világ vége évében született split óta eltelt három évben lenyomtak pár Európa és hazai turnét, kibővültek egy énekessel, Halász helyére Kákonyi Gergely érkezett vissza a dobok mögé, 5 éves jubileumi turné, stb... Szóval nem unatkoztak. Élőben többször szem és fültanúi lehettünk, hogy nagyon is rendben lesz ez így, új felállással, már csak az új dalok hiányoztak.

Ric$ - 2015-04-30

(Zenekritika)

Szeretem, amikor olyan anyagok landolnak a (jelen esetben sajnos csak a virtuális) postaládámban, amik évek óta dédelgetett szerelemgyerekek, projektek. A Book of Shadows is ez a kategória lehet valahol, hiszen csupa olyan arcból áll, akiket jobbnál jobb zenekarokban már láthattunk előtte (Doghitters, RKH-Rózsaszín kutyaharapás, Wackor, stb.). Az a szép ebben, hogy az ember már itt felállít egy elvárást önmagában, hogy mégis mit várhat a muzsikától. Majd odabiggyesztik a levél végére: tudod milyen zene ez? Nekünk olyan, mint a... Á, inkább hallgasd meg, és majd Te megmondod! Na kérem, nekem sem kellett további noszogatás...

Ric$ - 2015-04-10

[96 - 100]