(Zenekritika)

A berlini Church Of Confidence (mely már 1995-től létezik) egy tökös kis punk-rock csapat, ami nekünk, magyaroknak már csak azért is érdekes lehet, mert esztergomi basszusgitárossal rendelkezik! A trió négyhúrosa már hosszú évek óta odakint él, dörmögi a ritmust itt és a No Exit (aus Berlin)-ben is. Az aktuális hazalátogatásnál hozta el nekem a trió új lemezét, az októberben megjelenő Damnation to the Non-Believers-t. Az előző, In Black & White egy roppant jó korong volt, telepakolva slágerekkel, ezért nem volt kérdés, hogy az lemezt odakint is komoly várakozás előzi meg.

Ric$ - 2015-09-07

(Zenekritika)

Az Overcast egy jó kis dirty rock formáció, ami még 99-ben alakult, de ezt a zenei stílust csak 2010-ben kezdték el művelni. A cikk tárgya az első nagylemezük, ami már elég régóta dédelgetett álom volt a csapat részéről, most végre megvalósult. Kicsit vékony jég a szememben a mocskos rock magyar szövegekkel, mert hát ez pontosan az a műfaj, ami angolul üt igazán. Ezért (is) voltam kíváncsi, mit hoztak ki ebből a korongból.

Ric$ - 2015-09-04

(Zenekritika)

Valami oknál fogva engem sosem kapott el az Olcsó Macsó láz. Nem tudom, hol siklott ki nálam a történet, csak azt tudom, hogy amikor mindenki verte a nyálát a jó nekem című dalukra nekem akkor is gondjaim voltak a csapattal. Viszont úgy voltam vele, hogy nekem megér 990 Ft-ot, hogy meghallgassam, ahogy hazánk kubai lázadói pankot játszanak

Ric$ - 2015-09-03

(Zenekritika)

Érdekes dolog Magyarországon egy Pop Evil lemezről írni ismertetőt. Míg a banda a tengerentúlon egyre nagyobb népszerűségre tesz szert, amit az Up minden bizonnyal csak növelni fog, addig idehaza jószerivel csak egy kisebb klubot tudnának megtölteni, azt is csak talán. Jómagam is 2011-ben ástam bele magam jobban a csapat dolgaiba, amikor észrevettem az aktuális lemezük közreműködői között Mick Mars-ot. Az a lemez egy korrekt album volt, de semmi eget verőt nem tartalmazott, ellenben a 2013-as folytatással. Az Onyx lemez már egy kiforrott, egységes csapatot mutatott, korrekt dalokkal, slágerekkel, minimális üresjárattal.

Ric$ - 2015-09-02

(Zenekritika)

Ahhoz képest, hogy az All Night Long és a Confessions között eltelt három év, most igencsak felpörgött a tempó, hiszen két évvel az előző nagylemez után már itt is az új, ráadásul a két korong között megjelent egy hat dalos EP is. A Confessions eléggé negatív, már-már depresszív hangvétele ellenére egy korrektül sikerült Buckcherry lemez volt, mint az újraindulás óta elkövetett bármelyik lemezük. Az első két, kifejezetten jó lemez után pihenőre küldött banda, majd az énekes Josh Todd finoman szólva is felejthető szólólemeze után koránt sem voltam anno biztos benne, hogy kell erőltetni a Buck Cherry travi után elnevezett csapatot. Végül valahogy minden lemezt sikerült megszeretnem, a tavalyi Fuck EP meg abszolút telitalálat volt nálam.

Ric$ - 2015-08-26

[81 - 85]