(Zenekritika)

Régóta terveztem egy interjúsorozatot, amiben zenei újságírókkal beszélgetek, vagy ahogy egy cimborám mondta, szakmázgatok. Kovács Attila a Lángoló Gitárok egyik szerkesztője. Mivel belőlem a LG-n és egy másik, megnevezni nem kívánt oldalon kívül semelyik oldal nem váltott annyi és olyan erős indulatot, evidensnek tűnt számomra, hogy az akkor még csak tervezett interjúsorozatomat Tőlük valakivel kezdjem. Attila az az ember, akivel mindig szívesen megyek bele egy-egy véleménycserébe, hiszen bár sok dolgot látunk hasonlóan, mégis kellőképpen sokban különbözünk ahhoz, hogy ez érdekesnek hasson. Az interjú is inkább egy naplózott beszélgetésre hajaz néhol, de éppen ettől mondom azt a végeredményre, hogy ez igen, éppen ilyet szerettem volna. Újságírás, zene, Five Finger Death Punch, Kispál és a Borz, meg ami csak kell. Olvassátok!

Ric$ - 2016-03-01

(Zenekritika)

Jó 5 év telt el a Bang Bang zenekar első lemeze és cikkünk tárgya között. Érdekelt, mert a számomra roppant jól sikerült debüt (anno csont nélkül rávágtam a 10 pontot, függetlenül attól, hogy volt azért hibája bőven http://ricsandgreen.hu/bang_bang_a_rock_es_a_roll_2010.rag) azóta is elő-előkerült, bizonyos dalokat szerintem még mindig kívülről tudok róla. Ugyan a felállás azóta párszor módosult, érdekelt mit hozott össze a brigád.

Ric$ - 2016-02-26

(Zenekritika)

Ééééééés ez is elérkezett! Megjelent az új Sledgeback lemez, a rejtélyes című 36206. Az előző lemez, a Land of the Freak (Kritika itt: http://ricsandgreen.hu/sledgebacklandofthefreak2014.rag  ) az egyik legnagyobb meglepetés volt számomra tavaly, hiszen Szakácsi Gregről kvázi semmit nem tudtam, amióta elváltak útjai a C.A.F.B.-vel. Tavaly a Grungery zseniális interjúja nyomán fedeztem fel a Sledgeback-et, és azóta komolyabban is belemélyedtem a munkásságukba. Most pedig itt az új lemez, ahol Greget újra hallhatjuk az anyanyelvén dalolni!

Ric$ - 2016-02-18

(Zenekritika)

A tatabányai Black Jack zenekar egy nagyon érdekes banda, hiszen az alap koncepciójuk az volt, hogy nagy slágereket formálnak a rockosra, majd aztán megérkeztek a saját dalok is természetesen, amik közül kapunk most hat darabot, mellé pedig hat feldolgozást is. Tavaly láttam/hallottam Őket először, a Barba Negrában Szasza szülinapi buliján, és hát, finoman szólva nem voltam elragadtatva a csapattól. Aztán idén tavasszal a Sportalsóban a Zorall előtt már sokkal inkább tetszettek, elsősorban a saját dalaik, így vártam a lemezmegjelenést.

Ric$ - 2016-02-11

(Zenekritika)

A tavaly előtti akusztikus kitérő után a Palmetta leszállította év végén a menetrend szerinti fémes aláfestésű táncházba valót is. Amikor anno Kima Norbert, a Titkolt Ellenállás ex-dobosa életre hívta a formációt, nem fogadtam volna rá, hogy ilyen sokáig csinálni fogják a bandát. Arra meg pláne nem, hogy még a negyedik nagylemezen is tudnak újat mutatni.

Ric$ - 2016-02-11

[71 - 75]