Régi adósságot törlesztek sorozatom újabb darabja: ismét egy hazai, viszonylag új hardcore csapat, a hatvani illetőségű HCHC négy dalos EP-jéről kaptok pár gondolatot. Mikor a banda megalakult, elég gyorsan terjedt a hírük, tekintve, hogy sok bandával jó kapcsolatot ápolnak, élőben veszett erősek, és két énekessel nyomulnak, ami nem igazán megszokott dolog idehaza. A jórészt kipróbált arcokból álló Hatvan City Hard Core bemutatkozó anyaga pedig megérdemli a figyelmet!

Régi adósságot törlesztek sorozatunk újabb darabja következik! Egy jó kis cuccról, méghozzá a hortobágyi huligánok EP-jéről írok Nektek egy szösszenetet. A HHCC egyébként a hazai hardcore virágzásának egyik ékes bizonyítéka, éppen ezért külön öröm volt, amikor elkészült végre ez az EP, az meg pláne, hogy CD-n is megjelent, és kézben tarthattam.

Idehaza egyedül Ganxsta Zoleenak sikerült a rockdobosból a rapsztár státuszig eljutnia. Bár kétlem, hogy IN LAKECH, azaz Fellegi Ádám célja hasonló lenne, a párhuzam azért adta magát, valljuk be. Ádámot sok helyről ismerheti bárki, aki kicsit is képben van a hazai hardcore színtérrel, én például a Bridge To Solace-ből ismerem. Ez az a projekt, ami könnyen lehet, hogy a rockhoz szokott füleknek túl rapes, a raphez szokottaknak pedig túl rockos lesz, de mindenképpen érdemes odafigyelni a cuccra. Bevallom, én csak az új EP kapcsán ismertem meg Ádám ezen tevékenységét, de azóta pótoltam a másik két EP-t is.

Az esztergomi Groove Art körül annyi változás volt az utóbbi időben, hogy nem is nagyon tudtam követni néha, hogy ki is játszik a csapatban éppen. Amikor Marci, az előző énekes dobbantott, nagyon reméltem, hogy találnak egy olyan torkot, aki egy kicsit több fantáziát tud vinni a témákba. Aztán amikor megláttam, hogy a Blood Up formációból is ismerős Tóth Anita lett az új vokalista, a kíváncsiságom csak még nagyobb lett.

Mivel minden a feloszlásról és az újjáalakulásról szólt az elmúlt fél évben, szerintem sokan azok közül is kicsit csömört kaptak Köteles Leander dolgaitól, akik amúgy szimpatizálnak a sráccal. Én valamiért sosem tudtam lelkesedni azért, amit csinált. A korai dalai jópofák és szórakoztatóak voltak, a Risinggá keresztelt zenekar első lemeze kellemes meglepetés volt, mert bár a dalok nem nekem szóltak, elég erős lemez lett a végeredmény. Azonban a folytatásról ezt már nem tudtam így kijelenteni, pár hallgatás után se nagyon találtam benne kapaszkodót. Éppen ezért érdekelt nagyon, hogy mit hoz ki Leander a Kills első lemezéből.