Idehaza egyedül Ganxsta Zoleenak sikerült a rockdobosból a rapsztár státuszig eljutnia. Bár kétlem, hogy IN LAKECH, azaz Fellegi Ádám célja hasonló lenne, a párhuzam azért adta magát, valljuk be. Ádámot sok helyről ismerheti bárki, aki kicsit is képben van a hazai hardcore színtérrel, én például a Bridge To Solace-ből ismerem. Ez az a projekt, ami könnyen lehet, hogy a rockhoz szokott füleknek túl rapes, a raphez szokottaknak pedig túl rockos lesz, de mindenképpen érdemes odafigyelni a cuccra. Bevallom, én csak az új EP kapcsán ismertem meg Ádám ezen tevékenységét, de azóta pótoltam a másik két EP-t is.

Az esztergomi Groove Art körül annyi változás volt az utóbbi időben, hogy nem is nagyon tudtam követni néha, hogy ki is játszik a csapatban éppen. Amikor Marci, az előző énekes dobbantott, nagyon reméltem, hogy találnak egy olyan torkot, aki egy kicsit több fantáziát tud vinni a témákba. Aztán amikor megláttam, hogy a Blood Up formációból is ismerős Tóth Anita lett az új vokalista, a kíváncsiságom csak még nagyobb lett.

Mivel minden a feloszlásról és az újjáalakulásról szólt az elmúlt fél évben, szerintem sokan azok közül is kicsit csömört kaptak Köteles Leander dolgaitól, akik amúgy szimpatizálnak a sráccal. Én valamiért sosem tudtam lelkesedni azért, amit csinált. A korai dalai jópofák és szórakoztatóak voltak, a Risinggá keresztelt zenekar első lemeze kellemes meglepetés volt, mert bár a dalok nem nekem szóltak, elég erős lemez lett a végeredmény. Azonban a folytatásról ezt már nem tudtam így kijelenteni, pár hallgatás után se nagyon találtam benne kapaszkodót. Éppen ezért érdekelt nagyon, hogy mit hoz ki Leander a Kills első lemezéből.

Gondolnátok, hogy a Fekete Sereg egy több, mint 20 éves zenekar? Pedig annyi. Én is utánaszámoltam először, de rá kellett jönnöm, hogy bizony, tavaly húzták be a második X-et. Ennek örömére elkészültek a régóta esedékes hatodik nagylemezükkel, amin először hallható az új énekes, Horváth Gábor. Molnár Zsolt kiválása nagy érvágás lehetett a bandának, hiszen eléggé meghatározó volt zenekar kiállásában, és hangja is elég karakteres volt. Gábor teljesen más fazon, így egy kicsit zeneileg is módosult az összkép.

Régóta terveztem egy interjúsorozatot, amiben zenei újságírókkal beszélgetek, vagy ahogy egy cimborám mondta, szakmázgatok. Kovács Attila a Lángoló Gitárok egyik szerkesztője. Mivel belőlem a LG-n és egy másik, megnevezni nem kívánt oldalon kívül semelyik oldal nem váltott annyi és olyan erős indulatot, evidensnek tűnt számomra, hogy az akkor még csak tervezett interjúsorozatomat Tőlük valakivel kezdjem. Attila az az ember, akivel mindig szívesen megyek bele egy-egy véleménycserébe, hiszen bár sok dolgot látunk hasonlóan, mégis kellőképpen sokban különbözünk ahhoz, hogy ez érdekesnek hasson. Az interjú is inkább egy naplózott beszélgetésre hajaz néhol, de éppen ettől mondom azt a végeredményre, hogy ez igen, éppen ilyet szerettem volna. Újságírás, zene, Five Finger Death Punch, Kispál és a Borz, meg ami csak kell. Olvassátok!