X-Akták: 10. évad (X-Files: Season 10. - 2016)
(Filmkritika)

Amikor tavaly bejelentették, hogy bizony jön a 10. évad, de csak hat résszel, régi szereplőkkel, olyan gombóc került a torkomba, mint anno egy-egy új epizódra várva. Kevés sorozat van, amiből tényleg minden részt láttam, többször is és azt mondom, hogy imádom. Az X-Aktákon kívül a Maffiózók, Ments meg!, Fekete Vitorlák trió az, ahol tényleg élveztem az egészet. Bár az X-Aktákban elég erősen hullámzó volt a színvonal, voltak kifejezetten gyengének mondható évadok, mégis úgy voltam vele, hogy minimális odafigyeléssel a 10. évad lehet nagyon jó. Mondjuk nagyon rossz is. És milyen lett?

Az utolsó részre a nézők bő fele otthagyta a sorozatot, ami akár beszédes adat is lehetne, ha nem látnánk ilyet olyan sorozatok esetében is, amik több, mint jók. (Bár érzek egyfajta fellendülést is, hiszen az elmúlt évek néhány kellemes meglepetése, mint a Bosch, The Odd Couple, vagy a The Man in the High Castle is folytatódik.) Amennyire néztem a külföldi híreket, kritikákat, a néhol hűvös fogadtatás ellenére is elképzelhető egy 11. évad, ami bár valószínűleg nem a 24 részes, klasszikus modellt fogja követni, hanem a mostani trendet, vagyis 10-13 epizódos szériára számíthatunk, HA kapunk 11. évadot. De milyen lett a 10.?

Az első epizód nem sokat tököl, hiszen rögtön bedobnak a mélyvízbe, és nem sokkal a második mozifilm után vesszük fel a fonalat. Itt még nem nyíltak meg újra az X-Akták, egyfajta összemesélés lett ez a sztori, folytatódik a klasszikus összeesküvéses szál. A sztori is roppant egyszerű, mégis hihető. Egy Ted OMalley nevű, paranormális és UFO jelenségekkel foglalkozó TV-riporter akar hőseinkkel interjút készíteni, így újra előkerülnek, a többi már legyen a rész titka. Ennek megtekintése után én maximális elégedettséggel álltam fel és vártam a következő epizódot.
A második résznél egészen az évadzáróig nem tudtam eldönteni, hogy egyedi esetről, vagy az összeesküvéses szál folytatásáról van szó, de mint kiderült az utóbbi (ha nem értettem félre persze). Itt kezdtem úgy érezni, hogy még jobb is lehet ez az évad, mintsem azt előzetesen vártam volna.
A harmadik rész, ami erősen megosztotta a nézőket, az a bizonyos gyíkemberes volt. Olvastam pár fórumban, csoportban, hogy innentől Ők nem is nézik tovább az évadot. Az okát igazából nem értettem, hiszen régen is voltak ilyen önironikus részek, ahol egy kicsit görbe tükröt állított a sorozat maga elé, én akkor is baromira élveztem őket. Megkockáztatom, hogy nekem most is ez a rész tetszett a legjobban.
A negyedik rész egy kicsit kétségbe is ejtett, ugyanis meg merem kockáztatni, hogy ez a rész kvázi semmiről nem szólt. A felesleges melodráma Scully anyja körül és egyéb visszaemlékezős dolgok nekem nem annyira feküdtek, és mintha az egész epizód kaotikus lett volna. Azt hittem, a fennmaradó két részben ez fontos lesz majd, de szerintem nem lett.
Az ötödik rész elé félve ültem le, az előző epizód miatt, de mégis kellőképpen felpaprikázva, hiszen nem akartam elhinni, hogy hat érdekfeszítő részre nem futja a készítőktől. Szerencsére ez az epizód ismét elég ütős lett, annak ellenére is, hogy itt jön a képbe a rendkívül idegesítő Einstein ügynök, illetve a gyenge Mulder kópia Miller ügynök. (Róluk később, kicsit bővebben is filozofálgatok egyet.) Ismét van természetfeletti, a téma mégis aktuális, az összeesküvés is szépen bontogatva van tovább, mégsem rontunk ajtóstól a házba.
A hatodik rész, vagyis a záróepizód meghozta azt a katartikus befejezést, amit vártam az évadtól. Az újra felbukkanó Reyes Ügynök, a magyarázat arra, hogy a Cigarettás azért nem simán maradt életben, és egyéb nosztalgiára hajazó részek remekül vitték magukkal az egész epizódot, ami címben az évadot nyitó pilot folytatása. Újra felbukkan a OMalley, az indulatok kellőképpen elszabadulnak, a rész zárása pedig egyenesen mesés. Ha itt lenne a 11. évad, akkor is késő lenne.

Vegyesek az érzelmeim az évaddal, de csak azért, mert néha fel-felmerül bennem, hogy 2016-ban elég ennyi? Viszont minél jobban latolgattam a dolgot, annál inkább arra jutottam: bőségesen. Hiába volt hullámzó az évad, maga a sorozat is az volt anno. Az első két évad nyilván etalon, de utána voltak azért gondok vele több helyen is. A kilencedik évad konkrétan pocsék volt (mégis szeretem), de a korábbiaknál is voltak olyan szakaszok, amiket az újranézések alkalmával komolyan latolgattam, hogy akarom-e, mégis mindig akartam, és egyszer sem bántam meg. Ez az évad remekül lemodellezte az egész sorozatot, és szerintem kicsit ez is volt a cél. Még az sem zavart különösebben, hogy kvázi elvették az évad végére az összeesküvés misztikumát. Kaptunk izgalmat, feszültséget, akciót, kellő adag humort és iróniát. Ezért szerettük ezt a sorozatot régen is, vagy tévedek?

Egyfajta mennyei mámor volt, hogy a sorozatot a világpremierhez képest egy nap csúszással már meg is kaptuk szinkronnal, ugyanis azon kevés sorozatok egyike, amit csak magyarul szeretek. Szerencsére a hangok sem változtak senkinél, pedig volt bennem egy félelem, hogy Rékasi Károly a balesete miatt esetleg távol marad, de szerencsére már felépült, így ez sem volt akadály. Visszatért Náray Erika is, aki meg főképp külön öröm, hiszen az Ő hangját is imádom, bármennyi negatív kritikát is kap.
A régi színészek visszahozatala hatalmas húzás volt, hiszen keringett egy koncepció a neten korábban, ahol azt mondták, hogy a második mozifilmben megismert fiatal párost szeretnék a sorozatba is. A heves ellenreakciók gondolom jobb belátásra bírtak mindenkit, most azért némi félelmem újra van, ugyanis a Miller-Einstein páros beillik egyfajta Tesco-gazdaságos Muldernek és Scullynak, és nem csodálkoznék, ha hosszabb távon velük szeretnék vinni a sorozatot. Nem vagyok szemellenzős, de a két főszereplő nélkül ezt a sorozatot ezen a címen vinni minimum szentségtörés. Én vagyok az a hülye, aki mindenért tud lelkesedni. Tetszett a Conan remake, imádom az új Total Recall-t, vagy az új Szupercsapatot. Sőt, még a Prometheusról is elhittem anno, hogy az jó lesz. Erre azonban én is azt mondom: inkább ne. David Duchovny esetében is volt bennem ugyan félsz, hogy a Californication után mennyire tudom majd Őt komolyan venni, de az első pillanattól fogva tökéletesen megoldotta a helyzetet. Gillian Anderson még 48 évesen bombázó (nemhiába volt az első szerelmem, hehehe), akárcsak Annabeth Gish. Mitch Pileggi bármilyen keveset van, kell Ő bele. Ezek után már csak szegény Robert T-1000 Patrick hiányzik, hogy teljes legyen a Törzsgárda!

A fanyalgókat komolyan nem értem. Ha elnéztük ennek a sorozatnak a hullámzását 9 évadon keresztül, akkor most miért támasztunk irreális elvárásokat? Persze, megértem, hogy most lényegesen nagyobb a kínálat, több a jó sorozat, mégis azt mondom, hogy nekem szükségem van erre a nosztalgiamenetre évente egyszer. Remélem mások is így gondolják majd, mert ha Chris Carter kicsit jobban összekapja magát, és sikerül egyben tartani a csapatot, akkor a 11. évad még ennél is jobb lehet. Akkor nekem pedig szavam sem lesz.

Ide felesleges pontszám, szerintem úgysem nyomna semmit a latba... :)

Ric$ - 2016-02-26

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!