The Predator - A Ragadozó (2018)
(Filmkritika)

Az idei év filmtermése, meg úgy eleve a Predator filmek közül a legmegosztóbb darab megérkezett! Ahogy az várható volt, Shane Black és az Ő kis Ragadozó-mozija rendesen megkavarta az állóvizet és adott a fanoknak beszédtémát, néha késhegyig menő vitákat generálva. Jó kérdés, hogy nálam nagyobb Predator és/vagy Shane Black fan van-e idehaza, az viszont tuti, hogy elég határozott elképzelésekkel ültem be a moziba. (Előre szólok: kivételesen előfordulnak SPOILEREK az írásomban, így csak akkor olvasd tovább, ha már láttad a filmet, vagy nem zavar, hogy olyat olvasol, aminek hatására csorbulhat a filmélmény.)

Rendezte: Shane Black
Főszereplők: Boyd Holbrook, Trevante Rhodes, Jacob Tremblay, Keegan-Michael Key, Thomas Jane, Olivia Munn
Történet: Egy elit-kommandós mesterlövész akció közben lát lezuhanni egy űrhajót. Amikor közelebbről is szemügyre veszi, talál néhány érdekes tárgyat, amit ellop, hogy legyen bizonyítéka, mert sejti, senki nem akar majd hinni neki. Innentől a dolgok pedig elég érdekes fordulatot vesznek.

A mai napig megvan az a VHS-kazetta, amin ott van a Ragadozó hangalámondásos verziója, ahogy először láttam anno, talán 7-8 évesen, természetesen tévedésből. Azonnal beszippantott, a bűvkörébe vont, nem volt kérdés, hogy rajongó leszek. A mai napig imádom, és bár valahogy a második rész lett nálam az etalon, sosem fogom elfelejteni, hogy mivel indult a történet. Amikor Antal Nimródnak lehetősége nyílt rendezni egy Ragadozó filmet, vágtam a centit mint egy gyerek, alig vártam, hogy beülhessek a moziba. Mai napig emlékszem a sok csalódott, fanyalgó emberre kifelé jövet, ahogy ostorozzák a filmet és nem értik, miért mosolygom fülig érő szájjal. A Predators számomra nagy erénye az volt, hogy mert más lenni, közben pedig hű is maradt a mítoszhoz, több helyen leróva tiszteletét. Mai napig sokszor megkapom a kérdést: miért szeretem a másodikat jobban, mint a KLASSZIKUST, az EREDETIT? Talán a lazasága és újítani akarása az, amitől számomra egy kicsit több, mint az első rész. Merte tágítani a határokat, és bár ez a feszültség rovására ment, a Ragadozók mítoszához sokat hozzátett, amire aztán később egy csomó képregény, regény, majd játék is épített. (Az a jókor, jó helyen elhelyezett Alien koponya mit okozott, nem igaz?) Éppen ezért fájt egy kicsit, hogy nem lett Betondzsungel film, meg egy csomó sztoriból nem lett mozi, meg hogy eleve nem voltak filmek az univerzumban. Azt hittem, hogy 2010-ben ez változik, de aztán újabb nyolc év kellett, hogy megjöjjön ez a rész.
Apropó új rész: Rendező maga Shane Black. Mivel sejtem, hogy nem mindenki tudja név alapján, hogy Ő kicsoda, így egy kis gyorstalpaló: Ő volt Hawkins az első részben, Ő írta a Halálos Fegyver első részét, Az utolsó cserkészt, az Utánunk a Tűzözönt, Az utolsó akcióhőst, aztán Ő írta és rendezte a Kiss Kiss Bang Bang-et (nemvagyokhajlandóleírnihogydurrdurréscsók), a Vasember 3-at és a Rendes fickókat. Ezek után tényleg nem értem, miért lepődött meg bárki is a hangvételen? Elég csak a klasszikusra gondolni:
- Hú de nagy pinád van! Hú de nagy pinád van!
- De miért mondtad kétszer?
- Én nem mondtam kétszer!
Igen, pontosan a klasszikus visszhangos poén által kijelölt irányvonalat kapjuk, csak egyfolytában. De erről majd később, hiszen ez elég sok embernek volt negatívum.

Kezdjük a negatívumokkal:
- Azonnal belecsapunk a közepébe, komolyabb felvezetés nélkül, azonnal durr bele, lezuhanó űrhajó, akció hegyek és máris Predator, az első percekben.
- Végig pörgés van, pedig egy kicsit lazábbra megírt sztori jobb lett volna
- Nem tudjuk meg, mi lett a kutyával, pedig engem érdekelt volna! Ahogy az is, hogy a Predator-kutyával mit kezdenek a Ragadozók, mert itt kicsit kifejtetlen maradt, illetve nem mindig volt logikus, ahogy cselekszenek.
- Komikus, hogy a Predator és a Mega Predator is elég kíméletesen bánik hőseinkkel, egészen a végkifejletig.
- Ingadozó tempó, és még így is éreztem azt, hogy bizonyos dolgokat ki lehetett volna jobban fejteni, ergo bírtam volna, ha 20 perccel hosszabb.
- A feszültség hiánya, bár ez igazából relatív, hogy hiány-e, hiszen a kettő sem kifejezetten feszült, és a Nimródos is csak bizonyos jeleneteknél.
Bármilyen hihetetlen, részemről ennyi. Több helyen, több ember feldobta, hogy a karakterek egydimenziósak és idegesítőek voltak, számomra nem volt ezzel probléma. Aki meg a történetet több helyen logikátlannak titulálja, mikor anno tapsolt a förmedvény Prometheus-hoz, vagy bekajálta a nézhetetlen Covenant-ot, annak csak gratulálni tudok. Ez nem mentené fel a filmet, ha ezer sebből vérezne a szkript, de szerencsére erről szó sincs. A korábbi filmek sztorija sem volt agysebészet, de nem is ezért szerettük őket. (Fránya fiatalság, fránya nosztalgia...)
 
A pozitívumokat nem kezdem el így felsorolni, mert túl hosszú lenne, hanem inkább beszúrok egy kitérőt: Az összes itthon megjelent regényt, képregényt, novellát olvastam, a játékokat is játszottam. Majdnem biztosan ki merem jelenteni, hogy nem vagyok objektív sem Predator, sem Shane Black kérdésben, ezt a kritikát is elsősorban azért írom, hogy egy kicsit árnyaljam a képet a rengeteg sárdobálás után, ami egyes kritikákban, de főleg a kommentekben leíródott néhány helyen. Amikor beültem a moziba, tudtam, hogy olyat fogok kapni, amilyet korábban még nem és ez abszolút be is jött...

Az egyik leginkább sarkalatos pont a filmben a csapat, vagyis a spontán összeálló elit alakulat. Tekintve, hogy eleve kattant, pszichiátriai esetek közé kerül hősünk, így elég komikus, amikor valaki pont az idiótaságot kéri számon ezeken a karaktereken. Amondó vagyok, hogy abszolút jól hozza a poszt-traumás stressz tüneteit mindenki, főleg Thomas Jane, akinek minden mozdulatát elhiszem, akárcsak Keegan-Michael Key-nek. (A szinkronban Sunáználak-nak fordított  I Eat your pussy elég sok embernél kibaszta a biztosítékot, meg úgy eleve az a jelenet, a kávéval, unikornissal és megbénult csajjal együtt nagyon megosztó volt, de ott konkrétan percekig hahotáztam.) Ezek a karakterek a nyolcvanas években elképesztően macsók lettek volna, hiszen most is fröcsögött a tesztoszteron a vászonról, polkorrektség hírből sincs a filmben, de most őszintén, az eredetiben volt? Ja, volt: ha fegyvered van, megöl, ha nincs, nem öl, bőrszíntől és minden egyébtől függetlenül. Máskor azért sírunk, ha ezt valaki nem lépi meg, most azért, mert megtette. A klasszikus western/háborús filmeket idéző Jane&Key jelenet, Trevante Rhodes és karaktere, mind-mind olyan mozzanatok, amik még a felgyorsultság ellenére is működnek és abszolút megidézik a fénykort. Hogy ettől B-filmes jellegű az egész? Könyörgöm, ne áltassuk magunkat: ez egy B-film, ahogy anno az eredeti is az volt. 
Rory karaktere, aki autizmusa miatt szimbolikusan is nagyon fontos elem a filmben, szerintem egy végtelenül szerethető és jó karakter. Először egy picit szájba rágósnak gondoltam, hogy Ő az a Harcos, aki az evolúció következő lépcsőfoka, de ha jobban belegondolunk, akkor nagy valószínűséggel így is van. Az Ő külön világuk, egyéni gondolatiságuk teljesen más, mint a miénk, és míg Rory-t csúfolják az iskolában, kiközösítik, addig Ő az, akinek úgy forognak a gondolatai, hogy megértse a Ragadozók komminukációját, technikáját.
Tetszik, hogy a Ragadozó megint másmilyen volt, mint korábban bármikor. Egyedi volt, saját stílussal és ami a legfontosabb: kibaszott menő volt, minden pillanatban. Végre úgy volt megalkotva, ahogy mindig is vártam, amire a Mega Predator csak rátett egy lapáttal és sikerült úgy tenni a pontot az i-re, hogy nem azt éreztem, hogy a számba köptek valami alamizsnát, hanem tényleg azt szeretnék, ha működne a dolog. Gondoljunk csak a magyarázatra, hogy miért is járnak ide rendszeresen, hogy jött a gén manipuláció, aztán végre hallottuk őket beszélni, remek ötlet volt a fordító, stb. Anno, a második résznél éreztem ezt, hogy nem csak oda lett baszva a jelenet, mikor Glover megkapja a pisztolyt tiszteletből, hanem hogy fontos a cselekmény, hogy kicsit megmagyarázzák, hogyan is gondolkodnak a Predatorok. (Az már más kérdés, ha valaki erre nem kíváncsi, nem akarja tudni, csak azt szeretné, hogy egy csapat kommandós harcoljon a dzsungelben egy szörnnyel.)
A film humora, vagyis az, ahogy nyíltan kineveti a zsánert, ezáltal pedig önmagát is, kiválóan szórakoztat. A parodikus jelleg szerintem abból fakad, hogy egy pillanatra sem gondolta azt Shane, hogy az eredetihez hasonló kultfilmet forgat, de szerette volna, ha legalább annyira cool lesz, mint azok voltak a maguk idejében. Szerintem ez sikerült is! (Amikor például a Ragadozó elnevezésén viccelődnek, az valami fergeteges volt.) A prosztó dumák és egysoros párbeszédek, altesti viccek megosztó jellege pedig mindig is ilyen volt, kifejezetten üdítőleg hat, hogy itt igenis mertek beletenni olyan viccet, ami több szempontból tabudöntögető! (Gondoljunk a körülmetélős poénra...)
A végkifejlet és végső leszámolás szerintem több, mint katartikus. Ugyan nincs annyi idő rászánva, mint az elsőben anno, hiszen 2018 van és rohan a világ, de még így is sikerült jól összehozni a nagy epikus harcot. Lynch halála szerintem minden ősfannak libabőr lesz. A klasszikus boss-fight sémára felépített végső harc pedig remekül működik, Olivia Munn itt is sziporkázik, akárcsak a filmben végig. (Ez a felgyorsultság ölte meg szerintem évek óta a kidolgozott karaktereket és motivációik megismerését is.) A záró képsorok által előre vetített folytatás lehetősége már most felcsigáz, akár azonnal is megnézném, remélem, hogy a box office végül hozza a matekot és lesz lehetősége Black-nek leforgatni a másik két részt is.
 
Az a baj, hogy minimum még egyszer ennyit tudnék még írni a filmről és ez is hosszabb, mint amit bármelyik másikról írtam eddig. (Pl. azt meg sem említettem, hogy Halloween-kor játszódik, pedig imádom az ünnepet és a hangulatot is...) Sokszor éreztem azt, hogy üvölteni tudtam volna az elégedettségtől és az adrenalintól, hogy igen, végre egy akciófilm, aminek nem csak töke van, de szőrös is! (Pontosan ezek azok a dolgok, amik miatt ez sok embernél nem fog működni, ellenben a hard fanoknál meg pont ezért.) Ezt vártam: vért, kitépett gerinceket, gusztustalan poénokat és menő karaktereket. Megkaptam. Shane Black, örökre hálás leszek ezért a filmért. Kérlek, folytasd.
 
10/10. (Gondolkodtam, hogy csak 9 legyen, de tudom, hogy utólag korholnám magam érte.)
Ric$ - 2018-09-17

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!