Texas Hippie Coalition: Dark Side Of Black (2016)
(Zenekritika)

Eltelt két év, itt az új THC lemez, menetrend szerűen, megbízhatóan, ahogy kell. Mivel az előző, Ride On nekem egy picit csalódás volt, nagyon reméltem, hogy a Dark Side Of Black lemez erősebb lesz, mint az elődje. A southern rock/metál egyik legnagyobb hangja (nem csak testileg), Big Daddy Rich és csapata rossz lemezt ugyan még nem adott ki, de némi fáradást azért érzékeltem legutóbb.

Sajnos ez a fáradás most még inkább jelen van, mint az előzőn volt. Ott indul az egész történet, hogy ez az anyag sokkal rockosabb, mint az eddigiek. Ez már tényleg inkább southern, mint metál. Közelebb áll a Lynyrd Skynyrd/Blackfoot vonalhoz, mint a Pantera/Down féle bandákhoz. Természetesen akadnak metálosabb darabok ezúttal is, de összességében a rockosabb megközelítésű dalok uralják a játékidőt.
A nyitó, klipesített Angel Fall például kapásból egy nem szokványos darab, és igazából nem is egy jobban sikerült tétel, fura, hogy a lemez elejére került, illetve hogy az első klipet ez kapta. A Come Get It újra azt arcát villantja fela  THC-nek, amiért anno megszerettük őket. Southern, mégis metál, remek Rich dallamokkal. Reméltem is, hogy csak az első dal volt tévút, de ahogy jött a többi tétel mégis csalódnom kellett.
A későbbiekben metálosabb szám a Rise és a Villain kivételével nagyon akad, viszont pár rockosabb darab kifejezetten jól sikerült, például a hét perc fölé nyújtózó Hit It Again egy üde színfolt, vagy a Shakin Baby, Into The Vall bármikor jöhet. Viszont sajnos csúszott némi homok a gépezetbe, és ez érződik is. Lehet, hogy rádiós piacot vártak az olyan daloktól, Dark Side vagy a Knee Deep, de én ezeket minden szívfájdalom nélkül lehagytam volna a lemezről.
A hangzás is kicsit tompa és erőtlen lett, valahogy hiányzik belőle a dög és a deeling. A Peacemaker lemez hangzása szerintem etalon volt, kár volt eltérni a jól bevált soundtól. A borító meg egyenesen botrány gyenge lett. Itt megint csak a Békecsinálót tudom felhozni jó ellenpéldának.

Egyre inkább kezdem azt érezni, hogy felesleges ettől a bandától Hands Up, Pissed Off and Mad About It, Outlaw, No Shame, Turn It Up, stb. kaliberű himnuszokat várni már, de azért titkon reménykedem, hogy kicsit magukra találnak és lesz itt még erősebb lemez. Talán ha egy kicsit többet gyúrják, mint ezt, akkor lehet még itt jobb dalcsokor. A pontszámban benne van a remény is. Sajnos.

Csúcspont(ok): Come Get It, Rise, Shakin Baby, Into The Vall
Mélypont(ok): Angel Fall, Dark Side, Knee Deep

10/6,5

Ric$ - 2016-04-29

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!