Társulásom története - I. rész
(Életképek)

A Ric$ and Green szerzõivel való társulásom egy napsütötte keddi napon, május 3-án (az úr 2011. évében) vette kezdetét. Ne gondolja senki, hogy olyan nagy volumenû volt ez az esemény, hogy minden pillanatára tisztán emlékszem, a dátum is csak azért maradt meg a fejemben, mert aznap volt a matematika középszintû írásbeli érettségi vizsgám (és mivel a legtöbb embernek ez csak egyszer van, nem nehéz megjegyezni az idõpontját öt hónap távlatából). Mielõtt elkezdeném írásban reprezentálni a történteket, kicsit visszatekerem az idõt, hogy tisztán lássunk.

Ricsit (Ric$) még 2007-ben ismertem meg, amikor az iskolám balatonszepezdi gólyatáborába érkeztem elsõsként. Tudniillik õ volt akkor a táborvezetõ. Az öt napos tábor ideje alatt sokat beszélgettünk különbözõ témákban, majd az iskolában is többször töltöttünk el órákat, szüneteket beszélgetésekkel. Kiderült, hogy néhány dologban viszonylag egy húron pendülünk. Tagadni sem lenne érdemes, hogy rengeteg dolgot tanultam tõle, illetve közvetve általa (ez alatt azt értem, hogy bizonyos dolgok a vele intézett dialógusok hatására kezdtek el érdekelni).

Ismeretségünk következõ fontos eseménye a tízedik év utáni nyár volt. Ez volt az utolsó gólyatábor, amelyben Ricsi volt a vezetõ, én pedig az egyik felügyelõ. (Kis kitérõ: az iskolámban a gólyatáborokat nem tanárok vezették, hanem egy diák, akit az elõzõ vezetõ megbízott, a felügyelõk pedig azok a diákok voltak, akiket a vezetõ diák kijelölt maga mellé segítõnek. Természetesen volt jelen felügyelõ tanár minden évben, de inkább csak jogi felelõsséget vállalt a táborért, mintsem beleszólt volna a vezetésbe, szervezésbe.) Mint említettem, Ricsi utolsó éve volt a vezetõi posztban, így ideje volt kijelölni egy utódot, akire ezt a felelõsséget hagyja. Ez az utód én voltam, elmondása szerint bennem látta meg azt az adottságot, amely szükséges a feladat teljesítéséhez. Mondanom sem kell, igencsak meglepõdtem, de örültem a bizalomnak. Itt értékelõdött át egy bizonyos szinten a kapcsolatunk.

Bencét (Green) nem tudnám megmondani, mikor ismertem meg, csak a szituációra emlékszem (legalább is azt hiszem, hogy ez volt az elsõ találkozásunk alkalma). Egy náluk rendezett kerti parti alkalmával mutatkoztunk be egymásnak, bár köztünk nem alakult ki olyan baráti kapcsolat, mint Ricsivel. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem komálom, nagyon is jóban vagyunk.

Vissza 2011-be. Tehát épp kisétáltam az iskola fõbejáratán, amikor megláttam õket a Széchenyi tér irányából közelíteni. Elõzetesen meg volt beszélve, hogy összefutunk, ha túl vagyok a vizsgán, bár a találkozás oka inkább a születésnapi ajándékom átadása, illetve egy kis beszélgetés volt (egyeztetéskor szó sem esett a blogról, illetve azt sem tudtam, hogy Bence is jönni fog). Kisétáltunk a Pöttyös térre, leültünk a padra, beszélgettünk. Itt esett meg az a bizonyos mondat, amikor is Ricsi megkérdezte tõlem, hogy elkészíteném-e a blog új honlapját. Sokan elgondolkodnak azon, miért volt szükség új oldalra. A válaszról én rántanám le a leplet, a lényeg egyszerûen a könnyû hozzáférhetõség, illetve frissíthetõség volt. A régi oldal HTML nyelv alapján íródott, így a frissítés is csak fejlesztõi környezetben volt elképzelhetõ. Ezt a munkát akkor Bence végezte, így ha õ valamiért nem ért rá, akkor a cikkek álltak az éterben, de a nagyközönség szeme elé nem kerültek. Másrészt a régi oldalon a cikkek is az oldal forrásában tárolódtak, így az átláthatóság is megnehezült bizonyos szinten. Ezekre a körülményekre hívtam fel a figyelmüket korábban, és javasoltam egyszerûbb, jobb megoldást egy PHP nyelvû oldal „személyében”. Tudni kell azt, hogy amikor május 3-án elhangzott az a bizonyos felkérés, illetve az arra igenlõ válasz, tudásom a PHP nyelvet illetõen egyenlõ volt a nullával. (Számítógépes „karrierem” inkább a kép- és videó szerkesztés terén realizálódott). Valószínûleg a kihívás miatt vállaltam el a munkát, tudtam, hogy ha igazán odateszem magam, akkor sikerülni fog – és egyébként is érdekelt a dolog…

Dávid - 2011-10-21

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!