Szalai Vivien: Hamis gyönyör
(Könyvkritika)

(2010) 
(Art Nouveau) 

Egy luxusprostituált vallomásai... Igaz történet alapján... Ezek a hangzatos szavak állnak a borítón, és ígértek egy kellemes, ám mégis megdöbbentõ erejû olvasmányt. Ám amit kaptam, az valami döbbenet! 
Történet: Hát, nem igazán van mit hozzátenni a címhez és az azt követõ két sorhoz. A "rejtett magyar valóságban" dolgozó nõ, aki egy luxus prosti, és az õ hányattatott sorsát követhetjük figyelemmel az író szemén keresztül.

Nos, ez az a könyv, ami ha fele annyira lenne jó, mint a marketingje, akkor már azt mondom, megérné az árának a felét. De ez, ez valami kibírhatatlan. Mikor belegondolok, hogy ezért fizettem ki 2700 forintot, akkor mindig kicsit elszégyellem magam... Inkább etettem volna meg két hajléktalant. Jobban jártam volna. Én is, Õk is...
Lehet, hogy Szalai kisasszony újságíró, és még az is lehet, hogy remek újságíró, de ekkora lélegzetû mûvet legközelebb ne akarjon írni. Vagy ha mégis megteszi, akkor próbálja azt kicsit élvezhetõbb formába önteni. A közhelyes kifejezésmód, a rossz szóhasználat bennem inkább dühöt váltott ki, semmint együttérzést, vagy a fõszereplõvel való azonosulást. 
Nem is szeretnék sok karakterszámot vesztegetni erre a "mûre". Inkább csak Ford Fairlane-t idézném egy pillanatra: "Nagy ívben elkerülendõ!" 
A sztori eladható, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy elvileg siker lett a könyv. Ám az, hogy valaki, aki önszántából választotta a legõsibb mesterséget, folyamatosan sajnáltatja magát ezért, az kicsit vicces. Sõt, nem is kicsit. Errõl újabb két idézet jut eszembe: 
"Aki pénzért árulja a testét, ne csodálkozzon rajta, ha lekurvázzák!" 
És a másik, a Prosectura zenekar után szabadon: 
"Aki kurvának áll, azt megbasszák!" 

10/1 (Ami inkább annak a nõnek szól, akink volt bátorsága ezt az egészet elmondani egy újságírónak...)

Ric$ - 2011-03-15

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!