Sledgeback: Land Of The Freak (2014)
(Zenekritika)

Mivel vészesen közeledik az új Sledgeback lemez megjelenése, ezért úgy gondoltam, hogy előzetesben kivesézem Nektek a tavalyi, zseniális szójáték címmel ellátott Land Of The Freak korongot, hátha addig van kedvetek megismerkedni a korábbi anyagokkal. A nemrégiben Greggel készített interjúm (http://ricsandgreen.hu/pillanatokalattelveszthetszmindent-szakacsigreg-sledgebackinterju20151014.rag)  végén találtok egy letöltési linket az első lemezhez!

Az a jó ebben a bandában, hogy szinte lehetetlen belőni a zenei világát. Egyértelműen érezhető benne Greg zenei előélete, hiszen szerintem ha akarná, akkor sem tudná letagadni a C.A.F.B.-ben eltöltött éveket, ahol szintén Ő volt a fő dalszerző. Ebben a muzsikában ugyanúgy ott van a punk húzása, a lázadó, társadalomkritikus szövegek, viszont mégis van benne valami plusz, amitől teljesen más lesz. Kicsit érezhető a Seattle-i atmoszféra, enyhe grunge hatások, amiket szerintem ott az ember óhatatlanul is magába szív, mégsem merném rámondani egyiket sem, mint definíciót. Ami viszont sokkal lényegesebb a stílusok definiálgatásánál, az az, hogy működik, hallgattatja magát és beszippant. Nagyon is. Képes voltam napokig hallgatni a lemezt. A Sledgeback sztorija is egy igazán érdekes történet, aminek egy nagy szelete benne van a már említett és linkelt interjúban, illetve az abban linkelt grungery.hu által készített beszélgetésben. A banda jelenleg éppen a Tankcsapdával turnézik Észak-Amerikában.


14 dal található a lemezen, ami összesen 37 perc, vagyis ebből is kiviláglik, hogy nincsenek a dalok túl sokáig húzva, hanem inkább a hatásra mennek rá. Van, ahol bírnék többet is az adott számból, de amikor vége és jön a következő, akkor mindig rájövök, hogy ez úgy jó, ahogy van. A dalsorrend is úgy lett összeállítva, hogy megfelelő íve legyen az egész lemeznek. Voltak olyan tételek, amikkel nemes egyszerűséggel nem tudtam mit kezdeni elsőre, míg volt, ami azonnal beütött. Minél többet hallgattam, ez nem változott, mert a kiugróan nagy slágereket üvöltöttem, a többit nem annyira. Aztán eltettem félre egy hónapra, újra elővettem, és azt vettem észre, hogy bizony majd minden dal üt, mint az ipari áram! Már három hónapja hallgatom, majdnem napi rendszerességgel, és bizony csak minimális fogást találtam rajta.

Az a helyzet, hogy a végére kéne valami okosat írjak, de tanácstalan vagyok. Nem akarom, hogy azt higgye bárki is, hogy ez egy hibátlan lemez, mert az semmiképpen sem igaz. Az viszont tény, hogy van egy olyan karizmája, ami mostanában csak nagyon kevés esetben érhető tetten. Aki oldschool arc, illetve szereti a régi C.A.F.B.-t, az mindenképpen jól jár a lemezzel. Ám az is, aki inkább az újabb felfogású punkcuccokat csípi. Azt mondom inkább, hogy már csak felebaráti szeretetből hallgassuk meg, minét többen, hátha jövőre Greg és a Sledgeback ellátogat Magyarországra is! :)

Csúcspont(ok): Frustration, The hate, Ballerina (tökéletes lezárás! Lassan adta meg magát, de akkor nagyon beütött!), Kill My Feelings, Land Of The Freak, New World Order
Mélypont(ok): Wait For You (Egyedül Ő nem tudta magát belopni a szívembe!)

10/9! (Nem kerekítettem fel, mert talán majd új lemeznél kerekíteni sem kell majd!)

Ric$ - 2015-11-05

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!