Rob Zombie: Spookshow International Live (2015)
(Zenekritika)

Ki gondolná, hogy az előző koncertlemez, a Zombie Live már 8 éves? Pedig bizony annyi... Azóta kijött két remekül sikerült sorlemez, tele maxpontos dalokkal, és ugyan tavaly végre megkapták a fanok a hőn áhított koncert DVD/Blu-ray-t is, ezt megfejelte Rob bácsi egy más bulit, bulikat tartalmazó CD-vel is. Hálás köszönet érte!

A tavalyi turné hangulatának ékes lenyomata ez a korong, és aki ott volt az Aerodrome fesztiválon a Budapest Parkban, és/vagy figyelemmel kísérte a csapat tracklistjeit, annak a dalok nem okoznak különösebb meglepetést majd. Az ugyan egy picit meglepett, hogy az Educated Horses lemez teljes egészében mellőzve van, viszont kárpótlásként ott van például a Jesus Frankenstein, ami nem egy tipikus koncertdal, akárcsak a Ging Gang Gong De Do Gong De Laga Raga.

A Mike Riggs/Tempesta éra alatt elkövetett két lemezt tartják a legtöbben a mai napig Zombie bácsi legnagyobb húzásainak, pedig szerintem a John 5/Clufetus (azaz most már Ginger Fish) korszakban is éppen olyan jó, ha nem jobb dalok születtek. Ez a kettéválás két remek bandát eredményezett, inkább örülni kellene ennek. (Egy magyar Scum Of The Earth koncertért imádkozom hosszú évek óta...) Éppen ezért nyilván a többség a Dragula/Living Dead Girl kaliberű dalokat várja leginkább a koncerteken és az albumon is hallhatóan erre van a legnagyobb tombolás, viszont az újabb keletű dalok sokkal jobban dörrennek meg a bandától szerintem. (Megkockáztatom, hogy a Parkban én voltam az egyetlen, aki örült, hogy a végén az anti-sláger The Lords of Salem-mel zárták a koncertet. Hozzáteszem, ezt a dalt erről a lemezről is nagyon hiányolom!) Természetesen kapunk feldolgozást is, méghozzá a két giga White Zombie-himnuszt, a More Human, Than Human és a Thunderkiss 65 képében, és a Ramones Blitzkrieg Bop-ját. Kicsit sajnálom, hogy itt a Thunderkiss-be csak John 5 szólója fért bele, a Schools Out Cooper-klasszikus már nem.

A hangzás kellőképpen arányos, szerintem senki sem köthet bele semmibe, és a hossz is maximálisan kihasználja a CD által szabott korlátokat. (Ezt vajon még meddig írhatjuk le? Meddig lesz még CD?) Nyilván mindenki hiányolni fogja pár kedvencét, hiszen hiába csak 5 szólólemez és a két sikeres White Zombie album, azért azt belesűríteni 80 percbe, szinte lehetetlen. A borítókép remekül elkapja a hangulatot, a bakelites hatás pedig különösen tetszik. (Mindenképpen kell belőle vinyl!)

Úgy gondolom, megérte 8 évet várni az új koncertlemezre. Bár én annak örülnék a legjobban, ha minden új lemez után jönne egy a zenekaroknál. :) Minél többet hallgatom, annál szilárdabb a tavaly nyáron felállított véleményem: Rob és kisérőzenekara most van a legjobb formában. Várom az új lemezt is, ami remélhetőleg tényleg befut idén! Aztán már csak egy újabb magyar koncert kellene.

10/10! Mégiscsak Zombie bácsi dalol rajta na!

Ric$ - 2015-02-27

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!