Phoenix Rt.: Piros karikás részletek (2015)
(Zenekritika)

A felvidéki, egészen pontosan csallóközcsütörtökről származó Phoenix zenekar, akik már Rt. lettek, eljutottak a negyedik nagylemezig. A halovány kettes lemez és a kellően slágeres és erős hármas után kíváncsian vártam, hogy milyen lesz a negyedik, a kissé furcsa című Piros karikás részletek. Az elmúlt két évben, ami a Nincs ellenszer lemez óta eltelt láttam a srácokat élőben háromszor is, és már ott is nagyon érződött, hogy a trió egyre összeszokottabb lett és kicsit az irányvonal is módosult, még úgy is, hogy a hatásaik azért egyértelműnek tekinthetőek.

A Srácok ezúttal a SuperSize Productionben dolgoztak Varga Zolival, ami manapság elég jó ajánlólevél bármelyik bandának ahhoz, hogy gondolkodás nélkül meghallgassam a lemezüket. 9 új dalt és egy régi ránc felvarrt változatát kapjuk a lemezen, 35 percben. Az a kezdő taktusok a Nincs lehetetlen dalban azt sejtetik, hogy ez itt most bizony valami más lesz, mint korábban. Bitang erős nóta, azonnal megy a ráhangolódás vele a lemezre, odamondogatós, de nem álbölcselet szöveggel. Van némi Depresszió utánérzés benne, de csak annyi, amitől nem lesz zavaró, hanem inkább tisztelgő, ha értitek, mire gondolok. A másodikként berobbanó Élj úgy volt számomra az első igazán nagy meglepetés, akárcsak a legutóbb klipesített Lépjünk le. Ezek a dalok hamisítatlan Phoenix Rt dalok, csak éppen maximumra fokozva. Lehet ismét én lelkesedem túl a dolgot, de ezek a bombasztikus refrének, jól eltalált szövegek és az egész összhatás nagyon felpörget. Itt volt az a pont, a harmadik dalnál, ahol azt mondtam, kész, ennél jobb dal már nem jöhet. Aztán hamar kiderült, hogy tévedtem, ugyanis a Kikötőd leszek az a dal, ami szerintem lazán az album legnagyobb dala! Szövegileg, zeneileg és összességében is!

A Végtelen csillagtenger a kötelező ballada, de olyan szívhez szóló dallamokkal, bazári giccset nélkülöző sorokkal, hogy csak elismerően bólogatni tudok rá, pedig sosem voltam nagy lassúzós. Azért pedig külön jár a pacsi, hogy nem szerelmes szövege van! A Szépség vs. Szörny is egy jópofa darab, ám korántsem marad annyira a fülben mint a korábbi dalok, kicsit talán szoknom kell még. Aztán jön a Sötétség nélkül, amivel bevallom, először nem tudtam mit kezdeni. A lemez legnagyobb kakukktojása, amiről mindenki eldönti majd, hogy az előjel számára pozitív vagy negatív. Ez a tétel ugyanis már metál, a harapósabb riffek és keményebben éneklős fajtából. Az igazi furcsaságát mégsem ez adja, hanem a szövege, ami a bandától eltérően nagyon sok aktuális kérdést vet fel, már-már politizál is. Viszont ami pozitív irányba dönti a mérleg nyelvét, hogy nem kezd el okoskodni, ráadásul a Phoenix Rt. jellege is maximálisan megmarad. Én megkockáztatnék ennek egy klipet, ugyanis lehet, hogy tudnának új embereket toborozni vele. A nyolcadik, elsőként klipesített tétel a Privát Mennyország egy jó kis punk-rock dal, újfent hatalmas refrénnel. Az utolsó előtti szám, a Nem vagyok szent az egyetlen szám, amivel nem tudtam megbarátkozni. Nekem ez valamiért nem lopta be magát a szívembe, és ennek oka talán a túl klisés szövegben keresendő. Ez sem rossz dal, de a többihez képest nekem kevés. Viszont a záró, Durván bújj hozzám, az a bizonyos ránc felvarrt dal talán még ütősebb is lett, mint az eredeti verziója! Ráadásul úgy zárja le a lemezt, hogy képtelenség nem rányomni az ismétlés gombra!

Sokat emésztgettem magamban a lemezt, és eldöntöttem, hogy nem fogok hatásokat, vagy párhuzamokat vonni-keresgélni, értelme úgysem sok van. Amit a banda képvisel, amilyen dalokat írnak, az távolról sem egyedi. Csak a hazai fősodorban van 4-5 ilyen, vagy legalábbis erősen hasonló zenét toló banda, viszont nekem valamiért mégis kicsit húz a szívem a Phoenix Rt. felé. A Nincs ellenszer lemeznél is érezhető volt egy ugrásszerű fejlődés, most mégis úgy érzem, mintha kimaradt volna egy album, és rögtön kettőt léptek volna előre. Mind a hangzás, mind a dalok, mind a szövegek terén sikerült elég komolyat domborítaniuk, és letenni az eddigi legjobb lemezüket. Akkor azt hiányoltam, hogy az energia, ami élőben ott van a trióban, lemezen nem volt felfedezhető. Itt most szó sincs ilyenről, nagyon él a teljes dalcsokor. Nehéz lesz ezt felülmúlni, de ezt gondoltam az előzőnél is. Szóval, hajrá Srácok! Lehet, hogy sokan túlzónak tartják majd ezt a 10 pontot, és az is lehet, hogy megint csak én lelkesedem túl a dolgot, mint az említettem is, de most akkor is jogosnak érzem! Akinél hozzám hasonlóan nagyon félrement az új Road album, az itt nyugodtan tehet egy próbát, lehet, hogy új kedvencet avat!
Csúcspont(ok): Kikötőd leszek, Lépjünk le!, Nincs lehetetlen, Sötétség nélkül
Mélypont(ok): Nem vagyok szent

10/10! Sokat gondolkodtam a pontszámon, de ez most szerintem akkor is egy megérdemelt tízes! :)

Ric$ - 2015-12-03

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!