Palmetta: Örökség (Akusztik) (2014)
(Zenekritika)


A hazai folk-rock közeg nekem mindig is kicsit érdekes volt, ugyanis nem sikerült eddig igazán jól és érdekesen átültetni a népdalkincseinket a keményebb zenei világba. Aztán a Palmetta és a Virrasztók felbukkanásával kicsit fellélegeztem, hogy na, ebből talán lesz valami. És lett is. Két Palmetta lemez után úgy érezte a csapat, hogy ideje egy akusztikus megközelítésű anyagnak, és itt már egy picit izgatott is voltam, ugyanis ezek a dalok éppen a rockos, esetenként metálos jellegüktől voltak erősek. Vajon mit fognak adni az új hangszereléssel?

Kifejezetten tetszik, hogy itt semmi egyéb trükk nincs, csak és kizárólag "kihúzták" a gitárokat, aztán hadd szóljon. Nem erőltettek bele semmi plusz dolgot, amitől a dalok tompultak, lágyultak volna, így például a nyitó Úgy elmenyek olyan rockos húzással indítja meg a lemezt, ami nem igazán hagy kétséget a minőség felől. A dallista jó érzékkel lett összeválogatva, az ismertebb népdalok (Hidegen fújnak, Erdélyország, Indulj el egy úton) éppúgy helyet kaptak köztük, mint a kevésbé ismertek is (Mikor Gergel, A pátrói kertek, Édesanyám a kendőm, stb.) Kellően jó érzékkel importálták a táncházak hangulatát a lemezre. Ember legyen a talpán, aki egy-egy fellépésen meg tud ülni a nemesebbik felén, ahelyett, hogy táncra perdüljön!

A hangzás egyenesen kiváló! Minden hangszer tisztán kivehető, ugyanakkor nem kelt steril hatást egy percig sem. Különösen a gitárok és a dobok szólnak úgy, ahogy kell egy ilyen kiadvány esetében. A digipak kivitel szintén megérdemel néhány szót, ugyanis a hímzett vászon-hatás, és az ezzel tökéletesen harmonizáló booklet, illetve korongfestés egy olyan egységet alkotnak és harmonizálnak a muzsikával, amivel ritkán találkozni idehaza. Remek kivitelezés, maximálisan megéri az árát!

Az Örökség egy nagyon kellemes meglepetés, hiszen a Palmetta ahelyett, hogy a két pazarul sikerült lemez után elkészítette volna a harmadikat, inkább kockáztatott, és valami egészen mással kísérletezett. Persze könnyen lehet, hogy előre tudták, hogy ez a kiadvány ilyen jól sikerül, és nem volt benne semmi rizikó, ám én akkor is hajlok a dicséretre. És nem csak a kivitelezés miatt.

Csúcspont(ok): Úgy elmenyek, Mikor Gergel, Édesanyám a kendőm, Erdélyország
Mélypont(ok): Nincsenek!

10/9 Várom a következő lemezt! :)

Ric$ - 2015-03-12

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!