Ösztönből vagy lélekből
(Gondolatébr.)

Elég régen nem írtam, ügyes - bajos teendőim miatt, pedig bőven lenne miről... sokszor lehet, hogy a szavak bár elfogynak, érzések mindig vannak bennünk.
 Van, hogy azt érezzük, nincs már mit mondanunk, elfogytak a szavak, a testünk, a gesztusaink, mégis beszélnek helyettünk.
 Ilyenkor jön képbe az Ösztönreakció.
Szép, amikor valami a Lelkünkből szól, onnan legbelülről, őszintén....de hogy lehet valami legalább annyira jó és lélekemelő, ha pusztán az ösztöneink irányítják? Érzelmi, lelki kötődés minimum, ösztön maximum. Egyszerű egyenlet, mégis képes fenekestől felforgatni az Életet... de valamiért mosolyt csal az arcunkra.
 

 Próbálunk tudatosan élni, szabályokkal, konvenciókkal és megfelelni az alapvető emberi normáknak. Maradva az én mozgatórugómnál, vegyük példának a párkapcsolatot:
 Egy kapcsolatban van két ember, Te és Én. Élünk boldogan, néha vitatkozunk, összeveszünk, de közös az Út, közös a Cél és ott vagyunk egymásnak, mert szeretjük a másikat.
 

 Na már most. Mi van olyankor, ha egyszer csak felébred az a szunnyadó Ösztön?! Az a forrongó, őrült, buja vágy, ami szinte fojtogatja a torkunkat és ki akar törni?
 Jön az Ész, ami azt mondja, TILOS!, hiszen van valakid, tehát az egyenlet kerek: Egy meg egy az kettő, pont egy pár, ide már nem fér több. Teltház!
 ...és akkor jön valami onnan legbelülről. Egyszerűen csak érzed, hogy ettől most Élsz!
Nem tudod pontosan mi ez, talán azt sem, hogy mit csinálsz, csupán sodródsz és élvezed. Nincs holnap, nincs később, nincs más! Akkor és ott, csak Te számítasz!
 Mi Nők hajlamosak vagyunk kiszolgáltatni magunkat annak a szerepkörnek, hogy ezt csak a férfiak tehetik meg, mert ha nálunk üt be a krah, akkor már cédák vagyunk és elkárhozunk.

 Kedves Hölgyeim! Ki mondja nekünk, hogy nem lehet? Ki tiltja meg? Csak és kizárólag, mi saját magunknak. A lehetőség adott. Élvezni kell az Életet és megélni minden Csodáját, lehetőségét, mert lehet, hogy valami olyan mellett megyünk el, ami megváltoztathat mindent.

 Kilépni a konfortzónánkból félelmetes dolog. Azt már ismerjük, tudjuk, hogy milyen, még ha rossz is, de legalább az már nem okoz meglepetéseket és megszoktuk.
 A változás jó!!!! Mosolygok, mert már ki tudom mondani, pedig sokáig nekem sem ment.
 Már merek Élni, megélni dolgokat és sok olyat fogok írni nektek, amitől remélem ti is másképp fogjátok látni az Életet és minden nap boldog lesz. Nincsenek határaink és akármit megtehetünk, csak el kell hinnünk. Borzasztó jó érzés, ha hiszel benne.

 Az az Ösztön pedig....hagyd, hogy rád köszönjön.

Bridge - 2012-10-21

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!