Nyomtalanul (A Q-ügyosztály esetei 1.) (Kvinden i buret - 2013)
(Filmkritika)

Rendezte: Mikkel Nørgaard
Főszereplő(k): Nikolaj Lie Kaas, Fares Fares, Per Scheel Krüger, Sonja RichterTörténet: Egy szolgálatteljesítés közben vétett hiba miatt a tehetséges, de öntörvényű nyomozót, Carl Morc-ot parkolópályára állítják, és megbízzák, hogy egy alagsori irodában irányítsa a Q-ügyosztály munkáját. Társa, Assad segítségével megoldatlanul lezárt ügyeket vesznek újra elő, hogy szelektálják és átolvassák a régi aktákat. Egy nap kezükbe kerül egy eltűnéses-öngyilkossági ügy, és a páros váratlanul olyan részletre bukkan, amely új megvilágításba helyezi az esetet. Minél tovább nyomoznak, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy az öngyilkosságként lezárt ügy valójában bűncselekmény volt. Az egyetlen szemtanú azonban az eltűnt beszédképtelen öccse, aki csak korlátozottan képes kommunikálni, és nem akárkinek nyílik meg. Ráadásul a nyomozók főnöke is mind gyanakvóbban tekint a különcnek tekintett párosra. (Hivatalos sztori, a port.hu oldalról ollózva)

Jussi Adler-Olsen író krimi sorozata, A Q-ügyosztály esetei itthon is megjelent, méghozzá az Animus nagyszerű Skandináv krimik sorozatában. Már akkor is nagyon örültem, hogy a műfajnak végre megújulást hozó skandináv vonulat javarészt remek darabjait idehaza is felvállalja egy kiadó, ezt a szériát pedig külön üdvözöltem, ugyanis sok jót hallottam/olvastam róla. A kiégett, morcos zsaru és a kissé pedáns, igyekvő kolléga, aki azért szintén nem maradéktalanul jófiú, és még bevándorló is, történeteit magában foglaló Q-ügyosztály amennyire tipikusnak hathat a fenti tartalomismertető után, annyira nem lesz az. A Holtodiglan és a Fejvadászok kritikánál kifejtettem, hogy bizony az amcsi krimik nekem mostanában, vagyis inkább már olyan 5-6 éve eléggé uncsik, és sokszor az előzetes után megfejthetőek. A skandináv, vagyis inkább az európai vonulat, mert a francia krimik között is rengeteg gyöngyszem volt mostanában, hozott egyfajta reformot. Hatalmas öröm számomra, hogy már nem csak a méltán népszerű Jo Nesbo újabb köteteire kapják fel a fejüket az emberek, hanem egy-egy itthon (még) kevésbé ismert írő művei is kellő érdeklődést öveznek. Valószínűleg ezért lehet az, hogy amikor a dánok megfilmesítették az első Q-könyvet, a Nyomtalanult, akkor az idehaza is mozikba került és megjelenhetett DVD-n.

Olvasgatva az akkori kritikákat elég vegyes összképet vonultatnak fel: aki szereti az európai filmeket és ezáltal ennek a filmnek a hangulata is lecsapódott nála, az bizony imádta, aki viszont odavan az olyan hollywood-i giccsekért, mint a Holtodiglan, azok már nem annyira. Itt a klisés dolgok sem annyira direktek, és a történet sem kiszámítható szerintem. A rendezés, a színvilág és a hangulat olyan, amit tipikusan nem látunk amerikai filmekben. Fagyos, hideg és nyomasztó, már az elejétől fogva. Vannak bizonyos jelenetek, amikor igencsak bele tudtam képzelni magam az egészbe, már csak azért is, mert annyira valóságszerű volt az egész, hogy egy kicsit talán fel is szisszentem. Ezt a fajta szemléletet és látásmódot szeretem, ha egy krimi tényleg nyomasztó, és nem színesen csillogó-villogó, hanem egy kicsit az emberben ott motoszkál az a torokszorító érzés. (A Fejvadászok például pont ettől volt jó.)

A színészeket pedig abszolút csak dicsérni tudom. Fares Fares-sel kezdem, aki a szír bevándorló rendőrtisztet alakítja, mert Ő volt a legnagyobb meglepetés számomra. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy vajon hol láthattam ezt az erősen Adrien Brody-s arcot? Aztán persze az internet megmondja, hát persze, hogy a Zsernyákok Jacob-ja! Már ott is nagyon jól játszott, de itt tényleg egyetlen negatívumot sem tudok felhozni ellene. Nikolaj Lie Kaas szintén remek választás volt a szerepre. Ismerős volt Ő is innen-onnan, de nem tudtam, hogy csak a karakteres arc miatt, vagy mert tényleg láttam is már valamiben, de 5 perc után már nem is igazán gondolkodtam ezen. (A megfejtés a 44. gyermek és az Angyalok és Démonok volt.) Valahogy így képzeltem el a két nyomozót a könyvben is. A főnöküket alakító Søren Pilmark is abszolút okésen hozza a figurát, és természetesen Sonja Richter játéka mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Maximális elégedettség ezen a téren is.

A Nyomtalanul a hazai mozibemutató után megkapta a DVD-kiadását is a Fantasy Film jóvoltából, ráadásul szinkronizált verzióban. A magyar hangsáv teljesen korrekt, az 5.1-es megszólalás is kielégítő, ráadásul a szinkronhangok kiválasztása is rendben van. A dán 5.1-es hangsáv mellé felkerült egy dán DTS hangsáv is, ami viszont abszolút kielégít minden igényt. A mélyeket külön kiemelném, és a kicsit kihasználatlan hátsó hangfalak is meg-meg dörrennek. Extrák terén a kiadvány sajnos már nem teljesít ennyire jól, hiszen egy ajánló és egy előzetes kivételével, amik még magyar feliratot sem kaptak, semmi nincs a lemezen. Örültem volna legalább egy Így készültnek, ami a Fejvadászok esetén is sokat dobott a filmen, hiszen érdekes megtudni, hogy hoznak össze egy komplett filmet egy amerikai film büdzséjének töredékéből.

Száz szónak is egy a vége, a Nyomtalanul nem csak egy sorozat első darabjaként közel tökéletes krimi, hanem önálló filmként is. Még a második megtekintés után is élvezetes volt, és az esetleges hibák felett simán átsiklottam, ha vannak. A minimális hiányérzet ellenére a DVD is kötelező vétel szerintem, bár az árfekvése lehetne egy picit barátibb, még így is megéri az árát. Nagyon remélem, hogy a Dániában már futó harmadik epizód, a Palackposta is helyet kap a hazai mozikban.

10/10! Tökéletes! Köszönet a DVD-ért az esztergomi Babits könyvesboltnak!

Ric$ - 2016-05-17

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!