Non-Stop (Non-Stop – 2014)
(Filmkritika)

Rendezte: Jaume Collet-Serra
Főszereplő(k): Liam Neeson, Julian Moore, Scoot McNairy, Michelle Dockery
Történet: Bill Marks légimarshall (Neeson) nem éppen a mintapéldánya szakmájának. Alkoholista, tele adóssággal, zűrös ügyekkel, mindennel, ami csak elképzelhető, hogy rontson a megítélésén. Amikor az egyik éjszakai, Londonba tartó járaton ülve egy ismeretlen férfi sms-ben 150 millió dollárt követel tőle egy svájci bankszámlára, mondván, ha nem kapja meg, 20 percenként kivégez egy utast, Marks azonnal akcióba lendül. Ám a helyzet eléggé bonyolódni kezd, amikor szinte senki nem akar hinni Neki, majd kiderül, hogy a bankszámla is az Ő nevén van...

A Collet-Serra és Liam Neeson páros előző filmje, az Ismeretlen Férfi (lásd itt: http://ricsandgreen.hu/ismeretlen_ferfi_unknown_-_2011.rag) kifejezetten kellemes alkotás volt, bár azért korántsem tartom annyira jól sikerült darabnak, mint az újkori Liam Neeson mozik két legjobbját, a Taken-t és a The Grey-t, ám a Non-Stop már megközelíti ezt a szintet. A rendező Hollywood-i karrierje ugyebár az egészen korrektül sikerült Viasztestek remake-el indult, majd kaptunk tőle olyan filmeket, mint Az Árva, vagy az előbb említett Ismeretlen Férfi. Rendezéséből még ugyan hiányzik a jól felismerhető kézjegyesség, illetve az egyedi stílus, viszont erősen fejlődőképes tendenciát mutat, érdemes lesz odafigyelni rá.

Alakítások terén egyértelműen Liam papa viszi a prímet. (Elég csak a film elején az ásításra gondolni, aminél élethűbbet én még nem láttam a vásznon.) Julianne Moore, ezúttal is, mint mindig, közepesen felejthetőt hoz, és elképesztő módon megöregedett, viszont nem igazán tudnék mást elképzelni ebben a szerepben, tehát azért mégiscsak jól csinálja. A mellékszerepek kisebb-nagyobb eltérésektől eltekintve korrektek, talán kettő van, ami igazán említésre méltó: Michelle Dockery és Corey Stoll (A következő Jason Statham?). Mindketten remekül hozzánk, a fogalmunk sincs, hányadán álljunk vele figurát.

A történet maga szerintem remekül fel van építve. Rengeteg helyen kritizálták a végkifejletet, illetve legalább annyian elégedettek is voltak vele. Jómagam inkább a korrektre szavazok, bár az tény, hogy a legtöbb esetben megfejtem előre a sztorit, most azonban nem sikerült. Szerencsére ezúttal nem erőltettek rá egy olyan gagyi befejezést, mint az Ismeretlen Férfinél. Tetszik, hogy az alig több, mint 100 perces játékidő ellenére is lassan építkezik a sztori, és az atmoszféra is kellőképpen feszültnek mondható. Sok mostani film tanulhatna ebből a felépítésből.

A magyar kiadást meglesve egyszerre vagyok baromi elégedett és baromi szomorú is. Egyrészt elégedett vagyok, mert kapunk egy blu-ray kiadást, amin végre DTS-HD magyar hang van, ami szerencsére nem 2.0, mint a The Grey esetében volt, ráadásul a kép is gyönyörű szép, viszont a szomorkodás meg azért következik be, mert a kiadvány tökéletesen extramentes. Igen, 2014-ben sajnos a blu-ray, sőt, lassan már a dvd kiadás tényének is örülni kell, de attól még némi extra elfért volna a korongokon.

Köszönet a blu-ray-ért és a dvd-ért az esztergomi Babits Könyvesboltnak!

10/9. Neeson még mindig kemény, és még mindig szeretjük!

Ric$ - 2014-07-07

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!