Vannak figurák a hazai (zenei) újságírásban, akik valami oknál fogva megkerülhetetlen dolgot csináltak, esetleg csinálnak is a mai napig. Számomra az egyik ilyen arc mindenképpen Dudich Ákos, aki egyfajta living the dream hozzáállással hozott tető alá egészen hihetetlen projekteket. Meséljen inkább erről ő maga, ti pedig olvassátok és érezzétek az energiát, hogy lehet ám máshogy is csinálni, élni.

Megérkezett a fővárosi Toportyánok legújabb anyaga, ami még mindig ugyanazt az erőtől duzzadó, lüktető és földbe döngölő muzsikát tartalmazza, amit a srácoktól megszokhattunk. Ha nem szereted a kemény mondanivalót, akkor nyugodtan ugorj is a következő cikkre...

A Nomad az a zenekar, akikről anno nem tudtam volna elképzelni, hogy szeretni fogom, most meg azt nem, hogy esetleg máshogy legyen. Ugyan az első lemez nem volt instant szerelem anno, a Hotel Polimer viszont határozottan igen. Onnantól fogva nagyon rajtuk tartom a szemem és figyelem, mit is csinálnak a srácok.

Az idei év, a trianoni diktátum 100. évfordulója, és ahogy az várható volt, több zenekar is igyekszik ezt meglovagolni, kihozni belőle, amit csak lehet. Nagyon kevés hiteles próbálkozást látok, ám ezek egyike a Romer új anyaga, a Diktátum, ami nem egy új lemez, hanem a témához kapcsolódó dalai új felvételen, új hangszereléssel.

Megérkezett a (már nem is) skót kalózmetalosok hatodik nagylemeze, ami már a második Bodor Máté gitárossal. Mivel az előző túlzás nélkül egy nagyon erős album volt, plusz a zenekar népszerűsége is szárnyal, kíváncsi voltam, vajon bejön-e hatodszor (szinte) ugyanaz?