Aki ismer, az pontosan tudja, hogy mekkora rajongója vagyok Matyi munkásságának. Legyen szó a Sex Action-ről, Action-ről, F.O. System-ről, MAB-ról, vagy akár az Agnus Dei-ről. Ennek ellenére az előző lemeze, a Karma nem annyira kapott el és a mai napig nem vagyunk túl szoros kapcsolatban. Éppen ezért egyszerre örültem és lettem kicsit szkeptikus, mikor a Lélegzet megjelenési dátuma kikerült. Örültem, mert mindig öröm egy új lemez Matyi kezei közül és voltam szkeptikus, mert az akusztikus lemezeket sosem tartottam annyira nyerő ötletnek.

Nagy Feró egy zseni. Kár lenne ezt letagadni, elhazudni. A nyolcvanas években csinált egy olyan lemezt, amilyet még előtte és azóta sem senki. Ez volt a Hamlet.

Volt anno egy szép reményű zenekar, az F.O.T.B., ami végül pont akkor állt a földbe, amikor már kezdték rájuk felkapni a fejüket az emberek. Sok-sok évvel ezután úgy gondolta Pócsi István énekes, hogy újra énekelnie kellene. Ez már önmagában kellően impozáns, ha valaki ismeri a fent említett zenekart, viszont ha valaki megnézi a Tiszta lap közreműködőinek névsorát, még inkább kíváncsi lesz, ebben biztos vagyok.

Ujlaki Ricsi neve lehet, hogy nem mond semmit elsőre, de ha azt mondom, hogy Grave Grinder Clothing, akkor már lehet, hogy képben lesztek. Klaviatúravégre kaptam Ricsit, ha már druszák vagyunk, hogy mesélje el, miért, mikor és hogyan fogott bele ebbe az egészbe.

A dorogi Headstock nem annyira fiatal csapat, mint amilyennek tűnik. Évek óta rendszeresen turnéznak, aktívan kiveszik a részük a hazai pop-punk érából, és most érezték úgy, hogy ideje kiadni az első nagylemezüket is. Nem is jöhetett volna jobbkor, hiszen ez a lemez percek alatt repít a tavaszból a nyárba.