A Vata fia egy olyan regény, amit halogattam, pedig nagyon kíváncsi voltam rá, mert eleve úgy került hozzám, hogy biztosan tetszeni fog. Batka Zoltán első regénye pedig felkeltette az érdeklődésemet, már csak azért is, mert Zoltán már újságírónak is nagyon alapos volt, így biztos voltam benne, hogy az írói bemutatkozását sem fogja félvállról venni.

Sári Krisztián, hivatalos kutyamentő basszusgitáros celeb, aki már vagy két éve nyaggat, hogy csináljunk egy interjút. Mivel meguntam, hogy állandóan basztat, így beadtam a derekam, és kihasználva ezt a kicsit nyugodtabb időszakot, beszélgettünk egyet. Nem mondom, hogy erre számítottam, de azért valahol mégis. Kacsa most sem fogta vissza magát, és pont ettől lett olyan ez a beszélgetés, mintha egy bárpult mellett, két sör között váltottunk volna pár mondatot. Olvassátok!

Bíró Szabolcs nevét azok már biztosan ismerik, akik hozzám hasonlóan nagy történelmi regény őrültek. Az általa írt, több tízezer példányban fogyó Anjouk-sorozat túlzás nélkül, a Bán Mór-féle Hunyadi-sorozat mellett, az egyik legjobb dolog, ami a műfajjal történt az elmúlt években. Szabolcs most tett egy kis kitérőt, de vitt némi csavart a történetbe...

Dan Wells neve már jó ideje itthon sem cseng ismeretlenül, hiszen a Nem vagyok sorozatgyilkos és folytatásai bizony elég komoly sikert arattak hazánkban is. Az író azonban most nem ezt a sorozatot bővítette, hanem tett egy kis kirándulást másfelé. Mivel a sztori több, mint ígéretes volt, hát lecsaptam a Szellemvárosra.

Ha vannak dolgok, amiket tényleg szeretek, azok a tematikus blogok. Legyen az egy-egy stílus, vagy mint adott esetben egy zenekar, ha kellő lelkesedéssel és rajongással csinálja valaki, akkor abból nagyon jó dolgok tudnak kisülni. Mikor Csiga megcsinálta a Napalm Death Hungary blogot, egy dolog jutott eszembe: Még csak most? A többek között a RockStation hasábjairól, merch és jegypultból, meg persze a fesztiválok sátrai között alvásról ismerős Csiga úrral, vagyis Horváth Andrással beszélgettem.