Érdekes csapat a Szükségállapot számomra. Régen, amíg csak távolról ismertem Őket, a zenéjük valahogy nem tudott igazán megfogni. Aztán a Dog Eat Dog előtt a hajon iszonyat nagyot ütött, amit nyomtak, a visszatérő lemez pedig napokra beszorult a lejátszómba. Már akkor megbeszéltük Lacival, az énekessel, hogy kellene egy interjút lőnünk, amire a friss szöveges videó elég jó apropó volt.

Nem kis meglepetésként ért, amikor megláttam, hogy a Tirpunk (ma TimeBomb) gitáros Tim, azaz Lauer Gábor könyvet írt. Igazából nincs a meglepetésnek különösebb oka, hiszen Gábor dalszövegileg is mindig fifikás és nagyon jó szösszeneteket írt, de azért a próza mégis más. Kíváncsi voltam, mégis mire számíthatok, hát elolvastam a könyvét.

A lemezcím simán lehetne ténymegállapítás, ha a P. Mobilról van szó, ugyanis az 1994-es újraindulást követően nem kényeztették el a rajongókat túl sok sorlemezzel és sajnos a tagság sem mindig volt éppen szilárdnak mondható. Nos, úgy tűnik, mindkét területen változás történt, ugyanis a felállás jó ideje szilárd, és már a második nagylemez jelenik meg tőlük. Igen, tudom, hogy lesz, aki szerint a Csoda történt! hét dala nem nagylemez, hanem inkább egy EP, azonban szerintem, hosszát tekintve mindenképpen nagylemeznyi az anyag.

Brantley Gilbert idehaza kb. akkora népszerűségnek örvendhet, mint odakint a mi (aktuálisan) futó sztárjaink, akik totálisan stílusidegen muzsikát játszanak. (Bár erről egyszer írok majd egy hosszabb fejtegetést, miért is nem értettem sosem egyet azzal, hogy a country-countrypop-countryrock annyira idegen lenne a hazai és európai zenei világtól.) Odakint egyre inkább sztárnak számít, amit mi sem bizonyít jobban, mint például az, hogy a The Devil Dont Sleep már több, mint 200.000 példányban talált gazdára megjelenése óta és a turné is rendre teltházak előtt zajlik, előző két lemeze pedig elérte a platina státuszt a tengerentúlon (1 millió eladott példány után jár).

Durva belegondolni, hogy már majdnem 10 éve megy a Paddy and the Rats, és a Riot City Outlaws már az ötödik lemezük. Mivel eléggé más körülmények között született, mint az előzőek és Ők maguk is sokkal bizakodóbbnak tűntek, mint a korábbi anyagok esetében, így szerintem bátran ki merem jelenteni, hogy nem csak az én várakozásaim voltak kellőképpen felfokozott állapotban.