Az a szerencse ért, hogy megjelenés előtt hallhattam a Redneck Roadkill legújabb lemezét. A valamikor az év tavaszán, nyár elején érkező lemez egyik legfőbb érdekessége, hogy klasszikus, amerikai country muzsikát tartalmaz, européer ízek nélkül. Mivel a csapat első lemezét nagyon sokat hallgattam anno, felfokozott várakozással ugrottam neki a második korongnak.

A szeghalmi Mudfield számomra egy elég komoly meglepetés volt, amikor először hallottam a srácokat. Volt bennük stenk, lendület, és némi egyéniség is, pedig az csak egy olyan klubbuli volt, ahol nem is tudtam rájuk ténylegesen figyelni. Amikor elkezdték csepegtetni a dalokat a lemezről, akkor lettem igazán kíváncsi.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy első ránézésre máris befutó volt nálam ez a lemez. Az ilyen-olyan project nevű zenekarok és a címükben is rock & roll lemezek általában olyan zenét rejtenek, ami nem nekem szól. Azonban a csapat énekese, Kozák Peti olyan lelkesedéssel mesélt nekem a dalokról, hogy meghozta a kedvem a koronghoz.

Rendezte: Ryan Fleck, Anna Boden
Főszereplők: Brie Larson, Samuel L. Jackson, Jude Law
Történet: A Marvel Studios az 1990-es években játszódó filmje, a Marvel Kapitány egy teljesen új kaland a Marvel mozis univerzumának eddig nem ismert periódusából, amely Carol Danverst követi nyomon. Mikor egy két idegen faj közötti galaktikus háború eléri a Földet, Danvers néhány szövetségessel együtt az események forgatagában találja magát, s hamarosan a világegyetem egyik legerősebb hősévé válik. (A port.hu-ról ollózva)
Captain Mar-Vell …avagy hogy kerül a Girl-Power az MCU-ba?
Tegnap debütált a mozikban a Marvel Cinematic Universe újabb darabja, a Captain Marvel (vagyis helyesen: Mar-Vell).
A 2008-as első Vasemberrel a Marvel elkezdte építeni a saját monumentális univerzumát, ahol a  szereplők, történések, utalások hol lazán, hol szorosabban összefüggnek, és egy nagyon nagy végkifejlet (Végjáték?) felé halad ez a szuperhősös –Szomszédok-. 11 év és, gyakorlatilag 20 összefüggő mozi után egyrészt nehéz -becsatlakozni- a történetbe, másrészt ennyi idő alatt az ember eldönthette, hogy ő ezt a fajta építkezést, ezt a stílust, ezeket a karaktereket szereti e vagy se. Így, aki esetleg DC fan, vagy -unom már ezt a sok hülye szuperhősfilmet- típusú ember, esetleg csak a hagyományos hazai átlag filmkritikus fikagép szintjét hozza, az most ne olvasson tovább. Ez egy hamisítatlan rajongói kritika lesz, Kiss UtolsóCsillagharcos Ákos tollából.

A Fumax valami eszméletlen tempót diktál az utóbbi időben, ami nem csak a jobbnál jobb regényeik megjelenésében nyilvánul meg, hanem a Fumax Képregényzóna kis túlzással naponta bővülő kínálatában is. Mindenek előtt az újdonságok (na jó, újabbnak mondhatóak) közül a Locke & Key első kötete kerül górcső alá, ami hívogató Luxuskiadás jelzővel jelent meg.