Borzasztó szerencsés embernek érzem magam, hogy a jelenlegi irodalmi közegből több kedvenc írómmal is már-már baráti nexust ápolok. Az egyik ilyen barátom Bíró Szabolcs, akinél kevés szimpatikusabb és maximalistább embert ismerek. Szabi számomra több szempontból is példaértékű, ezért is gondoltam úgy, hogy itt lenne az ideje készíteni vele egy interjút. Sokszor beszélgettünk róla, hogy majd egyszer, majd valamikor, majd valaminek az apropóján, de aztán egy nap úgy döntöttünk, hogy na, akkor ma elkezdjük. Nagyon sokáig készült és nagyon hosszú is lett, viszont annyira olvasatta magát, amikor lektoráltam, hogy úgy döntöttem: nem húzom meg, nem szedem ketté, megkapjátok egyben ezt a már-már epikusnak mondható beszélgetést. (Ráadásul hamarosan két podcastom is jön Szabival!)

Tíz évvel ezelőtt a Hollywood Rose zenekar akkori tagsága elkészítette első saját dalos nagylemezét, a HR néven kiadott Minimal Design-t. Ma este ennek kapcsán csinálnak egy megemlékező bulit egy speciális felállásban, így adta magát az apropó, hogy kicsit beszélgessünk Dénes Viktor gitárossal.

Sok izgalmas rendezvény zajlik Esztergomban, főleg nyáron, ám tavaly még a személyes kedvencem, az ESZTÖR Napok is tudott tizenkilencre lapot húzni, amikor megcsinálták az Első Magyar Történelmi Képregénytalálkozót! Mivel a rendezvény egyértelmű siker volt, így a folyatás még nagyobb volumenű, egészen hihetetlennek ígérkező esemény lesz. Az ötlet megszületéséről és az idei találkozóról beszélgettem az esemény kitalálójával, Vereckei Andrással, aki civilben tanár, így első kézből látja, hogy a fiatalok vevők-e ezekre a művekre.

A Csernobil című, mindössze 5 részes minisorozatról olvastam olyan véleményt – több helyen is- hogy -véget ért a világ legjobb sorozata-. Ez nem kis dicséret az alkotóknak, hiszen a világ talán legnagyobb rajongótáborával rendelkező másik széria, az ugyancsak HBO-berkekben készült Trónok Harcával fejeződött be közel egy időben.

Végre itt a nyár, ráadásul nem csak naptárilag, így ilyenkor előszeretettel állok át a jobbnál jobb ifjúsági regényekre, néha még tinikorunk kötelezőit is elő-előszedve. Szintén a Főnix Könyvműhely gondozásában kiadott Howard Matheu-sorozatnál már pedzegettem, hogy egy-két modernizált hangvételű ifjúsági regény idehaza eléggé meglepett, sőt, sok darab jobb is a  külföldi bestsellereknél. Aztán megjelent az Elveszett Csillagok, ami már a felütésével nagyon megfogott.