Mi az a Kapcsolat?
(Gondolatébr.)

Sokféle kapcsolatot láttam már.

 Jót, rosszat, egyoldalút, összetartót, nyitottat és komlyabbat. Mégis mindenhol felmerül a kérdés. Meddig vagyunk Mi, önmagunk? Hol veszítjük el saját magunkat és vesszük fel a párunk által ránk húzott tulajdonságok jelmezét?

 Mikor már teljesen alárendeljük magunkat a másik elveinek, normáinak és akaratának, felteszem a kérdést : Miért csinálod mégis? Az esetek nagy részében a jól ismert választ kapom : Mert szeretem! De akkor felteszem a következő kérdést.

 Hogyan szerethetünk valakit, aki nem értékeli azt, amik valójában vagyunk?  Hogyan lehet szeretni olyasvalakit, aki nem fogad el, bírál, vádol és mindent akar tőlünk, csak épp azt nem, hogy önmagunk legyünk.

 Mi magunk sem tudjuk sokszor, hogy mit várunk el egy kapcsolattól, ill. a másik féltől hiszen azt sem tudjuk, mit akarunk mi magunk. A konfliktusok nagy része pontosan ebből fakad. Mindenki fújja a maga igazát és sérelmét, de senki nem hallja meg a másikat. Csak azon vagyunk, hogy túlkiabáljuk egymást.

 A vádló szavak és a kritika nagyon súlyos dolog. Jól megfontolt gondolatokat követelne, helyette viszont csak dühből és a - hogy neked is fájjon -  elvből hagyja el a szánkat, ami nem hagy maga mögött mást, csak fájó, gyógyíthatatlan sebeket a lelken, foganatja viszont egyáltalán nem lesz.

 A kedvesség is hasonló, faramuci dolog. A jobb adni, mint kapni elv véleményem szerint itt nem elfogadható. Mindig arra tanított Édesanyám, hogy csak azt tegyem meg másokkal, amit ha velem tennének, nekem sem fájna. Így hát, a kapcsolataimban is próbáltam ezen az úton maradni. Ha én nem becsmérellek és nem hozlak hozzád méltatlan helyzetbe, akkor azt gondolom, jogosan várhatom el, hogy te se tedd. Azt megértem, hogy a -viszont kedvesség- nem mindig azonnal érkezik, de az, hogy minden alkalommal monoton elutasítás jöjjön válaszul, nem megengedhető ebben a -játékban-.

   Ameddig szerelem van, sok - és még annál is több - energiát vagyunk képesek beleölni a pozitív gesztusok küldésébe.

 De mi van az út végén? Amikor már elfogyott az erőnk?

A legnagyobb hibát itt követjük el : Elkezdjük magunkban keresni a hibát.

Bridge - 2012-09-09

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!