Ismerős Arcok: Csak a zene! (2015)
(Zenekritika)

Az Ismerős Arcok zenekarról sok dolog elmondható, csak az nem, hogy szeretnek ülni a babérjaikon. Szép sikertörténet az Övék, példaértékű, ahogy felépítették a karrierjüket az elmúlt bő 15 évben. Szimpatikus volt, hogy amikor a Nélküled című daluk szép sikereket ért el, akkor nem született gyorsan több, hasonló dal, meglovagolva a sikert. A 2012-es, Kerítést bontok, lemeznél azonban egy kicsit megtorpantam, hirtelen nem tudtam hová tenni a lemezt. Évek kellettek, mire azt mondtam, hogy ez igen, valóban egy jó lemez. A Csak a zene! megjelenése előtt beszélgettem Lacával, a banda managerével, aki olyannyira lelkes volt a lemezzel kapcsolatban, hogy talán még nagyobb elvárásokkal ültem neki a lemeznek, mint előtte bármikor.

Nyerges Attila szövegeit az elejétől fogva nagyon szeretem, és bár mindig közelebb álltak hozzám a megzenésített versei (mint például az Árnyéknak lenni), azért a kemény odamondásait (Te döntesz!) is szeretem. Az új lemezen leginkább az előbbi dolgok dominálnak, vagyis a költői oldal, ám nem csak gondolkodós, hanem igazán felszabadult tételek is helyet kaptak a lemezen.
Az már a nyitó Fuss dalnál teljesen egyértelmű volt, hogy ez a legjobban megszólaló Ismerős Arcok lemez. Amikor olvastam egy interjúban, hogy ezúttal úgymond jammeltek, összeültek zenét írni, kíváncsi voltam, hogy az eltérő munkamódszer mit fog eredményezni. Azt kell mondanom, hogy határozottan érezhető, hogy itt bizony változás történt, mert bár azonnal felismerhető, melyik zenekar szól, valahogy mégis más az összhatás! Kerekebbnek, egésznek tűnnek a dalok. Zeneileg jobban előtérbe került a banda hard rock oldala, amitől olyan érzésem támad, amikor a dalokat hallgatom, mintha a régi kedvenceim szólnának, mint például a Korál, Charlie és a Prognózis, vagy helyenként a Toto és a ZZ Top. Bármennyire furcsán hangzik, de talán ez a kis változtatás kellett a zenekarnak ahhoz, hogy 100%-ban Őket érezzem a végeredmény mögött. Sokkal inkább zenekari ez a lemez, mint bármelyik korábbi.

Ehhez a pozitív véleményhez nagyban hozzájárult az is, hogy az előző négy nagylemez mind 70 perc körül volt, addig a Csak a zene! alig lépi túl az 52 percet. Annyiszor leírtam már, de most alá is tudom támasztani: a kevesebb több! Nem érzem azt, hogy valamelyik dal töltelék lenne,  vagy csak azért került volna fel, hogy tele legyen a CD. Nem is tartom fontosnak a dalonkénti elemzést, hiszen az anyag annyira egységes, még a lemez közepén szereplő, népzenei ihletettségű vonalat képviselő Szántják az erdei utat sem lóg ki. Egyetlen dalt mégis kiemelek, ez pedig a Globális felmelegedés, amely bizarr címével ellentétben egy roppant felszabadult tétel, talán sosem volt korábban ennyire könnyed IA dal.
A végletekig leegyszerűsített borító éppen a minimalista stílusával vonzza a tekintet, ennél fogva remek választásnak gondolom. Az igazán nagy meglepetés azonban a bookletnél ért. Van benne pár fotó a próbateremről, a hangszerekről, a dalszövegek, ami csak kell, ám maguk a zenészek nem szerepelnek benne. Elsőre nagyon csodálkoztam ezen, aztán rájöttem, hogy valószínűleg a szövegek is azért ennyire felszabadultak, illetve a borító is azért ennyire egyszerűen nagyszerű, hogy semmi más ne számítson, Csak a zene! Sikerült.

Ritka, amikor egy hosszú évek óta sikeres és aktív zenekar új lemeze nem biztonsági játék, hanem újító és bizony nem kevés kockázatot vállalva készül el. Az Ismerős Arcok szerintem ebből a húzásból abszolút győztesen fog kijönni, és a rajongótábor csak bővülni fog. Nálam minden esetre 2015 egyik legjobb hazai lemeze lett a Csak a zene! A dalok ráadásul élőben is remekül működnek! Ti mit szóltok?

Csúcspont(ok): Globális felmelegedés, Fuss!, Amerika, Csak a zene!
Mélypont(ok): ----

10/10! Az IA-tól ilyen lemezeket szeretnék hallani ezentúl!

Ric$ - 2016-02-05

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!