In Flames - Siren Charms
(Zenekritika)


A svéd In Flames zenekar mindig is közel állt hozzám, így érthető, hogy nagyon vártam már az új lemezt. Sokakkal ellentétben nekem nincs problémám azzal, hogy folyamatosan változik az a zenei világ, amit ők bemutatnak. Voltak természetesen gyengébb albumok, de mindent összevetve azt hiszem, most sincs okunk a panaszra, ha a Siren Charms című korongot hallgatjuk.

Már a Sounds of a Playground Fading sem volt könnyű falat azoknak a rajongóknak, akik a régi vonalat szokták meg, pedig azon az albumon volt néhány olyan szám, amiről érezhető volt, hogy inkább marketing okokból került a lemezre, mintsem odaillősége miatt. A Siren Charms más lett. Különbözik az előző lemeztől és a régi vonaltól egyaránt, előnyére. Olyan, mint ha az egész lemezt átszőné az érzés: azt csináljuk, amiről azt érezzük, hogy jó. Nem félünk attól, hogy nem fog tetszeni, mert nem olyan, mint a régi.

Nem is kell félni, úgy gondolom. Annyira mély és eredeti lett, egy pillanatig sem zavaró, hogy ez valami más. Nincs száguldás, a nyakunk sem fog fájni, ha kicsit jobban beleéljük magunkat a zenehallgatásba, kapunk helyette viszont színesebb dallamokat, részletgazdagabb éneket, mélyebb mondanivalót. Megismerhetjük a zenekar egy olyan arcát, amit eddig még nem láthattunk. Valószínűleg közrejátszik ebben az is, hogy az albumot az alapító gitáros, Jesper nélkül alkották meg.

Azt kell, hogy mondjam, nincs rossz szám az albumon. Már az első dal elárulja azt, amiről én is fecsegtem: ez valami más. Figyelemre méltó alkotás a Paralyzed, melyben a címadó szó, mint egy kiteljesedés, egy tetőpont tör ránk minden egyes alkalommal. Kiráz tőle a hideg. Megjelennek az olyan számok, mint a Through Oblivion és a With Wide Eyes Open. Előbbi talán a legfurcsább (jó értelemben), utóbbi a lemez legegyedibb és legjobb dala. Mély mondanivalóját még azok is átérezhetik, akik egyébként nem értenek angolul. És persze itt van a Rusted Nail, amit már hónapokkal ezelőtt meghallgathattunk. Zseniális, egyszerűen nem lehet más szóval jellemezni. Érdekessége (ami talán csak az én agymenésem), hogy a refrénje soronként visszafelé olvasva (az utolsó sor lesz az első) is értelmes, és ha a dalt hallgatva, annak hangulatában olvassuk, olyan, mint ha egy kicsit mélyebben is átérezhetnénk, amit megalkottak.

Ajánlom mindenkinek. Vonatkoztassatok el a régi időktől és élvezzétek. Találkozzunk szeptember 28-án, Budapesten és hallgassuk meg élőben is!

https://www.facebook.com/events/289555127869312/

Dávid - 2014-09-09

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!