Horror Park (Hell Fest - 2018)
(Filmkritika)

Ritka pillanatok egyike, amikor megnézek egy eléggé tinihorror jellegű trailert, és késztetést érzek arra, hogy beüljek a moziba és megnézzem. A Horror Park esetében azonban határozottan így volt, minden klisés jellege ellenére is. Nem is gondolkodtam sokat, szombat este beültünk a moziba, és vártuk, hogy ránk hozzák a frászt...

Rendezte: Gregory Plotkin
Főszereplők: Amy Forsyth, Reign Edwards, Tony Todd, Courtney Dietz, Bex Taylor-Klaus, Christian James
Történet:
(port.hu-ról ollózva) Egy maszkos sorozatgyilkos saját játszóteret csinál egy horror tematikájú vidámparkból: terrorizálni kezd egy baráti társaságot, míg a többi vendég azt hiszi, ez az egész csak a műsor része.
A főiskolás Natalie (Forsyth) meglátogatja gyerekkori legjobb barátnőjét, Brooke-ot (Edwards) és szobatársát, Taylort (Taylor-Klaus). A lányok az év bármely másik napján valószínűleg bulizni vagy iszogatni mennének a pasijukkal, de most Halloween van, vagyis a többséghez hasonlóan ők is a Horror Parkba tartanak – az országot járó, rémisztő játékokat felvonultató vurstli ugyanis nemrég érkezett meg a városba. Minden évben több ezren látogatnak el a Horror Parkba, hogy részt vegyenek a hátborzongató attrakciók karneválján.
Ám egyvalaki számára a Horror Park nem vidámpark, hanem vadászmező. Lehetőség arra, hogy nyílt színen lecsapjon a szájtátva közlekedő emberekre, akiket túlságosan is leköt a szörnyű szórakozás ahhoz, hogy felfigyeljenek a szemük előtt lejátszódó borzalmakra. Miközben a holttestek száma és a közönség rettegéssel vegyes izgatottsága egyre csak nő, a maszkos gyilkos célba veszi Natalie-t, Brooke-ot, Taylort és pasijaikat, akik mindent megtesznek, hogy valahogy túléljék az éjszakát.

Az az érdekes a Horror Park esetében, hogy a trailer egy tipikusan C ligás tinihorrort ígér, némi horror házas, Halloween-es körítéssel, minimális para-faktorral, esetleges poénokkal, ám a végeredmény valahogy mégsem felel meg ennek a képnek. Ugyanis kapunk egy klasszikus felépítésű, másfél órás horrorfilmet, ami sokkal inkább slasher, mint tinifilm, ráadásul mindemellett nem csak pár jump-scare erejéig ijesztő, hanem bizony akad benne feszültség is...
Kezdjük ott, hogy nagy valószínűséggel fel sem figyelek erre a filmre, ha nincs meg hosszú évek óta a Halloween-mániám. A marketingje szerintem nagyon karcsú, idehaza meg főleg nincs mire építeni, pedig szerintem simán szórakoztató a története és az alapötlet is több fantáziát rejt, mint a közelmúlt hasonló elvre felhúzott, ám rémesen gyenge filmje, a Szabadulószoba. Itt valamiért a Halloween-i körítés, amit igazából ki sem aknáztak rendesen, és a történet vonzó egyszerűsége engem simán rávett arra, hogy meg akarjam nézni a filmet.
A színészek 90%-ban első filmes fiatalok, akiknek a legnagyobb szerepe egy-egy sorozat mellékszerepe volt. Tisztelet a kivételnek, aki esetleg látszott a háttérben valamilyen mozifilmben. Egy pici aggodalmam volt ugyan emiatt, de semmi komoly, mert a legtöbb ilyen jellegű filmet telepakolják kezdőkkel, ami nem is baj, hiszen legalább nem asszociálunk korábbi szerepekre. Ezúttal is vannak olyan alakítások, amelyek abszolút meggyőzőek, mint a Brooke-ot alakító Reign Edwards játéka, vagy a főszereplő Natalie-é (Amy Forsyth). A srácok már egy kicsit vegyesebb összképet mutatnak, de semmi bántó, vagy nagyon amatőr dolog nem csúszott be, bőven meggyőző mindenki, hozza azt a kötelezőt, ami elvárható egy-egy ilyen film esetében. (Tony Todd pedig néhány perces megjelenésével is ellopja a show-t, mint mindig...) Jobban aggasztott a rendező, akinek eddig egyetlen játékfilmje volt, az is valamelyik Paranormal Activity rész, ami nem túl meggyőző előélet. (Azt a sorozatot szerintem elkezdeni is kár volt anno.) Ennek ellenére a rendezés is tisztes iparosmunka, amely nem újítja meg ugyan a műfajt, de teljesen jól hozza, ami a kis parához kell. Ami pedig egy érdekes adalék: a mostanság rém gyengén muzsikáló magyar szinkron kifejezetten jól sikerült, így csak ajánlani tudom a magyar nyelven való megtekintést!
Ahol a Horror Park viszont kimondottan plusz pontokra tesz szert, az az, amit már említettem a bevezetőben is: gagyi tinihorror helyett inkább kapunk egy slashert, több, mint korrekten kivitelezve. Kifejezetten tetszik, hogy az elhalálozás sorrendje szerintem megtippelhetetlen, vagy legalábbis csak nagyon nagy mázlival található ki, ugyanis egyáltalán nem tipikusan kezdenek hullani hőseink. Sőt, a női karakterek sem úgy viselkednek, mint anno a Horrorra Akadva sorozatban, hogy amikor választani kell Biztonság és Halál irány között, akkor gondolkodás nélkül az utóbbi irányába futnak, hanem éppen ellenkezőleg. Fifikásak a csajok, de azért érezhetően rámentek arra is, hogy hihető maradjon minden cselekedet. Simán meg lehet kedvelni mindenkit, bár kifejezetten aggódni csak a két főszereplőért tudtam. A gyilkos karaktere abszolút elnagyolt, szinte semmit nem tudunk meg róla, ami egészen a záró képsorokig nem változik, viszont abszolút nem bántam, hogy így történt, hiszen ezzel is egy kicsit másabb mert lenni a Hell Fest, mint a legtöbb hasonszőrű film mostanában. Nagyon bíztam benne, lesz annyira sikeres, hogy kitermeljen egy folytatást, de ez már most esélytelennek látszik, ami abból a szempontból talán nem is baj, hogy így talán megmarad a misztika. Az meg hab a tortán, hogy sikerült remekül ábrázolni a horror-házakat! Aki nem volt még ilyenben és bírja a gyomra, azt csak bátorítani tudom! Mindehhez hozzájön még Bear McCreary pazar muzsikája, ami képes itt-ott csúcsra járatni az idegszálakat. Bear az elmúlt években az egyik kedvenc zeneszerzőmmé nőtte ki magát, ilyenkor mindig rájövök, hogy miért. Mindenhol annyit tesz hozzá, amennyit kell.
 
Valahol sajnálom, hogy a Horror Park így elsikkadt, ugyanakkor meg is értem: butának nem elég buta, okosnak nem elég okos. Ám ami ezeknél sokkal fontosabb: működik. Képes nyomasztani, képes megijeszteni és nagyon lehet szeretni. Díjazom a Big Bang Media bátorságát, hogy behozta a hazai mozikba és szeretném, ha minél többen elmennének rá, hátha kapunk még pár zsánerfilmet a továbbiakban is. (Azt meg már csak félve merem leírni, hogy bízom benne, lesz blu-ray belőle idehaza...) Nem mondom, hogy akkora Halloween-favoritom lesz, mint mondjuk az Adsz vagy kapsz, de az egészen biztos, hogy elő fogom venni még párszor, ha megjelenik a lakossági piacra is.
 
10/8. Ritka pillanatok egyike, amikor képes meglepni egy horrorfilm! Jobb, mint vártam!
Ric$ - 2018-10-01

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!