Holden Rose: Az ellopott karácsony (Howard Matheu különös esetei 4. - 2015)
(Könyvkritika)

Végre sikerült elolvasnom a Howard Matheu sorozat harmadik kötetét is! Ami igazából a negyedik, csak harmadiknak jelent meg, közvetlenül a két és feledik után. Hm. Kellőképpen rejtélyes volt a felvezetés?

Az utóbbi években kezdem úgy érezni, hogy egyfajta reneszánszát élik az ifjúsági regények és az olvasás is mintha egy picit népszerűbb lenne a fiatalok körében. Vonzalmam az ifjúsági regényekhez sosem titkoltam, a sorozat két korábbi köteténél is leírtam ugyanezt, ahogy azt is, hogy komoly reményeket táplálok Howardék kalandjai iránt. Idén valahogy nehezebben áll az agyam át karácsonyi üzemmódba, mint korábban. Gondoltam, hogy hátha éppen ez a karácsonyi történet fog segíteni, majd láttam, hogy ez mégsem egy tipikus karácsonyi történet. Pont az ilyen sejtelmességei miatt szeretem Kovács Attila (Holden Rose) sorozatát, illetve stílusát, mert mindig sikerül pár mondattal úgy megalapoznia a hangulatot és a történetet, hogy rögtön elkezdi fúrni az oldalamat a kíváncsiság. Ezúttal sem volt ez másképpen, és amint kézbe vettem az Ellopott karácsony című kötetet, már kezdtem is hozzá. (A két és feledikként megjelent A kutyaházas esetet sajnos még nem olvastam, de arról is tudni fogtok, ha túl vagyok rajta.)

A sztori ezúttal egészen más, mint korábban. Most másképpen nagy szabású és ezúttal kicsit máshogy is van a csapat, de nem szeretnék előre lelőni semmit sem. Attól, hogy ez másféleképpen karácsonyi regény, azért az ünnepi hangulata tökéletesen megvan. Az apró filozófiai fejtegetések benne pedig néhol könnyfakasztóak, néhol mosolyra késztetnek, de végig jó érzéssel töltenek el. A nagy kérdés, miszerint hová tud fejlődni Howard és kis csapata, még korántsem dőlt el, illetve nem került megválaszolásra, hiszen alig idősebbek, mint az első kötet idején voltak.
Amennyivel most könnyedebbnek mondható a történet, az szerintem mindösszesen annyi, amennyit a nem tipikusan, de mégis karácsonyira megírt sztori megkívánt. Amiért végtelenül hálás vagyok Holden Rose-nak, az pedig nem más, mint hogy az egész könyv nem fordul át sehol bazári giccsbe, nem kell megmenteni a karácsonyt, helyettesíteni a csapatnak Rudolfot, vagy bármi ilyesmi. Miért is fontos ez? Számomra azért, mert a pátoszos hókuszpókokra továbbra is ott van ezernyi más ifjúsági regény és sorozat. Szeretem, hogy Holden Rose megtartja Howardékat két lábbal a földön. És itt meg is kell jegyezzem, hogy először pont ez bökte kicsit a csőrömet ezzel a kötettel kapcsolatban. Nincsen sem igazán nagy ügy, sem ikonikus főgonosz vagy igazi ellenségkép sem. A mérleg nyelve olyan volt, amikor olvastam, hogy oldalanként táncolt a volt már jobb is és a nagyon tetszik között, majd amikor a végén becsuktam a kötet, határozottan a hát ez szuper volt irányába állt be. Most nem sikerült az agyamat felnőtt üzemmódból izguló gyermek üzemmódba kapcsolnom az elején, így egy gyors újraolvasás után állt össze igazán az összkép, és lett ez a kötet is az, ami az első kettő is: Egy olyan ifjúsági regény, ami kikapcsol a hétköznapokból felnőtteket, újra gyermekké varázsolja Őket, a lurkóknak meg olyan izgalmakat ad, megfelelő üzenettel, hogy kitűnő választás, még ha most a cím miatt esetleg nem is tűnik annyira szezonálisnak. (Ez mindössze az én trógerségem, hogy jó egy hónapot csúsztam az írással.)

Annyiszor emlegettem már, hogy Holden Rose-ban Csukás István, Nógrádi Gábor és a többiek méltó utódját látom, hogy nem is tudom, le merjem-e írni még egyszer? Az egyszer biztos, hogy én nyugodt vagyok, mert tudom, hogy a fiamnak lesz kortárs ifjúsági író, aki biztosítsa a kalandos olvasnivalókat, és ezért nem győzők hálás lenni! Köszönöm Holden Rose! Köszönöm Főnix Könyvműhely!

10/10! (Már harmadszorra is!) Köszönet a könyvért a Főnix Könyvműhelynek! A sorozat és a kiadó többi könyve kapható az esztergomi Babits könyvesboltban! ( https://www.facebook.com/babitsbolt )

Ric$ - 2016-01-15

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!