Hellyeah: Blood For Blood (2014)
(Zenekritika)

A csapat előző lemeze, a Band Of Brothers kellemes meglepetés volt, kicsit karcosabb, metálosabb, mint az első kettő. Sokat is hallgattam akkor, bár azért nem sorolnám a kedvenceim közé. Nagyon vártam a Blood For Blood-ot, mert a címadó nóta és a hozzá készült klip maximálisan elnyerte a tetszésemet, illetve érdekelt, hogy a tagcsere után mit is fognak tudni mutatni a srácok.

Ami azonnal feltűnt a hallójárataimnak, hogy bár sok változás nincs a megszólalásban az előző korongokhoz képest, illetve azért ezen a szinten már elvárható a jó hangzás, talán ezúttal találták el legjobban a soundot. A rettenetesen erős, mégis baromira slágeres címadó után mindjárt magasabbra kerül a léc, mert a Demons In The Dirt akkora energiabomba, hogy ha itt véget érne a korong sem sajnálnám az árát, de szerencsére messze még a vége. A Soul Killer is sláger, azonnal ható, ráadásul szövegileg is eléggé össze lett rakva. A klipesített Moth valamiért nem tudott megragadni, sokadszorra sem. Talán a lemez egyik leggyengébb tétele számomra. Ha már slágernóta, akkor sokkal inkább a Black December, ami viszont nálam mindent visz. (Bár tény, hogy simán elférne a Papa Roach bármelyik aréna-rockos lemezén.) A Cross The Bier, a DMF, a Gift ismét beleillenek az energiabomba dalok sorába, simán ki lehet rájuk rúgni a ház oldalát, illetve headbangelni veszettül. A Hush egy újabb slágeres tétel, ami megintcsak jobban működik, mint a Moth, és harmadik alkalommal már simán dúdoltam én is a dallamot. A Say When irgalmatlan zúzdája először eléggé idegennek hatott, ám idővel rá kellett jönnöm, hogy ez a dal is rendben van. A Feast or Femine remek zárása a korongnak, a Hush akusztikus változata pedig kellemes bónusztétel, bár semmiképpen sem kiemelkedő darab. 11 plusz 1 tétel tehát, ami még pont belefér a klasszikus albumhosszba, amiért külön pluszpont jár a brigádnak.

A negyedik Hellyeah album talán a csapat leginkább kidolgozott, kiforrott műve, ami már a kettős tagcsere miatt is furcsának hathat. Érzem benne a potenciált, tagadhatatlanul slágergyűjtemény, és egyre kevésbé kezdem el hallgatás közben keresni az anyabandák hatásait, inkább hagyatkozom magukra a dalokra. A tökéletestől még ugyan kicsit messze van, de mindenképpen jó úton halad felé a brigád. Remélem a következő hazai koncertet már nem kell kihagynom. Tőlem megkapják a nagy -pokoligent-. (Bocsánat a gagyi szójátékért.)

Csúcspont(ok): Sangre Por Sangre, Demons In The Dirt, Black December
Mélypont(ok):
Moth

10/9. Jöhet a következő!

Ric$ - 2015-02-06

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!